Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1991-03-09 /10. szám
Népfőiskola Népfőiskolái előadásra hívtak egy zalai faluba. Adtam már elő népfőiskolákon egyszer-kétszer, a korábbiakhoz képest meghökkentő a közönség. Másutt szolidan törekvő fiatal hivatalnokokkal találkoztam inkább, itt viszont kendős nénik, fizikai munkáról árulkodó kezű és barázdált arcú idősebb férfiak gyülekeznek főképp, méghozzá jó sokan: a talán kétezer fős faluból húszan-harmincan. Pedig az este egybeesik a közeli város színházának „bérletes napjával", s a faluban 50 embernek van bérlete. (Bérelt busz hozza-viszi a színházlátogatókat.) A népfőiskola és a színház közönsége részben persze azonos, annál értékesebb a mégis népes hallgatóság érdeklődése. Színházbérlet, busz és népfőiskola a művelődési ház egyszemélyes stábját dicséri. Itt van, és nagyon otthonos a házban a sajátos falusi „középosztály", mert igazából ez az. Hajdan kisbirtokos parasztok. Az asszonyok a téeszben vagy a helyi szolgáltatásban dolgoztak nyugdíjig, mellette vitték s viszik a háztáji kisgazdaságot, a férfiak szakmunkások helyben vagy a közeli városok valamelyikében. Elmondom a magam kis összefoglalóját a közelmúlt társadalmi változásairól. Mikor a mi speciális polgárosodásunk eredeti tőkefelhalmozásáról, a téeszháztájikról beszélek, a mi speciális magánfelhalmozásunkról, a tíz éven át a család kétszer-háromszor két kezével épülő lakóházakról, a kendős nénik sűrűn bólogatnak. Talán egyetértünk, hogy fontos folyamatok hordozói ők. A napi 12 órányi munkájukkal. Amikor a kérdésekre kerül sor, persze azonnal a nyugdíjakra terelődik a szó. A kiemeltekre (mikor veszik már el - ez az első), a magasakra (minek emelték azokat is) s a sajátjukra. Már-már valószínűtlen összegeket hallok. 1985- ben 3300 Ft-tal ment nyugdíjba egy esztergályos. Tudom, a falusi munkabérek irtózatosan alacsonyak. Persze, tudom, mindenki kiegészíti a bérét a kisgazdasággal, nem ennyiből élnek meg az emberek. Mégis hirtelen más optikába kerül az olyan hangos érvelés a biztosítási elvű nyugdíjakról, az összes nyugdíjasszervezetek energikus nyomásgyakorlása a közepes és magas nyugdíjak értékállóságának megteremtése érdekében. A szocialisták élesen támadták az SZDSZ-t a magas jövedelmek erőteljesebben degresszív beszámításának indítványozásáért (mintegy kétszáz kiugróan magas nyugdíjjal nyugállományba vonuló jár rosszabbul, a nyugdíjskála kicsit kevésbé húzódik szét az inflációban meredeken növekvő magas jövedelmek felé). Ki mer, ki tud egy szót szólni a politikai porondon ezekért a kendős nénikért, ezekért a barázdált arcú férfiakért? Azért a másfél milliós nyugdíjas többségért, aki a minimumot kapja mindig, amíg csak él, vagy annyit sem? Iszonyúan szégyellem magam, miközben a biztosítási elv tiszteletben tartásával magyarázom, magyarázom, hogy a magas nyugdíjakat is emelni kell. S különben sem emeltünk mindenkinek. 26 ezer forint volt a plafon. Amikor ezt a 26 ezer forintot kimondom itt, egy pillanatra elakad a lélegzetem. Mintha arcul ütöttem volna hallgatóimat. Ők türelmesen, kedvesen figyelnek. Barátságos nép lakja Zalát, úgy látszik, ezt a falut is. Béketűrően tudomásul veszik, hogy a politikai csaták színtere valahol az ő életük szintje fölött tíz emelettel zajlik, ahol 26 ezer forint a határ. Nem hatezer. Lehet, hogy ők meg tudnak békülni ezzel. Én nem szeretnék. Valahogy még sincs jól, hogy a többségnek nincs hangja a politikában. -K Tartalom_____________3 1991. március 9. BESZÉLŐ Solt Ottilia: Lesz magyar újjászületés? ........................ 4 Eörsi János: A harmadik kiút.......................................... 5 BELFÖLD Napirenden Szabó Miklós: Szolgálati pragmatika ................... 6 Újvárosi Viktor: Fütyül a kormány, táncol az önkormányzat............................................ 7 Sik Endre: Menekültek Magyarországon...................... 8 Szabó Lívia: Vendégmunka..............................................10 Az európai kereszténység védőbástyája..........................11 Létminimum alatt................................................................15 Kis Visegrád Prágában.......................................................16 KÜLFÖLD Vajna János: Egy, csak egy legény van talpon a vidéken..................................................................17 Rostoványi Zsolt: Háborúban és békében ......................18 Balti kérdés - szovjet megoldás Krasztev Péter: Félelem és eufória ..........................20 Az észt vitrin ...............................................................20 Csak egy jelentés?...................................................21 Bányai Péter: A harmadik erő .........................................22 Tamás Lajos: Alkotmányos jogsértés ............................23 Barcsi János: Szerb-horvát pa(n)kráció..........................24 Ines Sabaic: Egy hétvége krónikája................................24 GAZDASÁG Major Iván: Gyors privatizációt-de hogyan?.............25 Vám- és Pénzügyőri Versenyhivatal ..............................26 OKTATÁS Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni? (I.) ...........................................................27 KULTÚRA Prókai Margit: Vereségmentes konfliktusmegoldás .. 29 Sarkadi Ilona: Eljő az a nagy, szép idő ........................29 Bikácsy Gergely: Török induló tortával..........................30 BESZÉLŐ Új folyam, II. évfolyam 10. szám Kiadja : AB-Beszélő Kiadó Kft. 1084 Bp., Déri Miksa u. 10. Telefon: 133-8583, 113-7574, telefax: 134-3534 Szerkesztők: Ara-Kovács Attila, Eörsi János, Fekete Éva, F. Havas Gábor,Gyekiczki András, Havas Fanny, Kiss Ilona, Krasztev Péter, Nagy W. András, Solt Ottilia Kőszeg Ferenc (főszerkesztő) Képszerkesztő: Szilágyi Lenke Címlap: Kodolányi Sebestyén Szedés, tördelés: AB-Beszélő Kiadó Kft. Nyomás: 918 0730 Szikra Lapnyomda, Bp. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0865-4093