Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1991-03-09 /10. szám - OKTATÁS - Törk Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni? (I.)

28___________ 1991. március 9. Oktatás ják az egyetemen, főiskolán. A drámajáték technikájának elsajátítása ebben segít a pedagógusnak, de segít a srácoknak is az önkifejezésben. Ez is egy felkínált kompenzációs lehetőség. Nálunk szerencsére van egy-két szakképzett drámapedagógus. Beszélő: És mi a helyzet a 9. osztálylyal? Az általános iskola csak nyolcosztályos. Bevezettük ezt a plusz egy osztályt, ide azok járnak, akik kétszer buktak, és elmúltak 14 évesek. Ez megfelel a dolgozók általános iskolájának elméletben, ezért is kaphattunk rá ideiglenes engedélyt. Sajnos van rá igény. A dolgozók általános iskolájában egy héten kétszer van tanítás, a többi napon dolgozni kell. Az oda be-, illetve onnan kikerülő srácok nyakába iszonyú erővel szakad az önállóság, a szabadidő. Nálunk a kilencedikesek az iskolában dolgoznak, máshol amúgy sem igen tudnának elhelyezkedni. Mindennap tanítás van délután, úgy, mint addig nyolc éven keresztül. Ez az egész napos elfoglaltság nem oldja meg ugyan a problémájukat, de legalább kezelni igyekszik. Jobb így, mint ha galerikbe tömörülve aluljáróznának. Legtöbbjük iszonyú családi háttérrel rendelkező fenegyerek. A kilencedikben csak önként jelentkezett pedagógusok tanítanak. A kilencedikeseinknek lehetőséget, bizalmat adunk és egy tanévnyi időt, hogy éljenek vele. Ezalatt élnek is, felnőttebbek lesznek, felfogják a lehetőségeiket, amelyek egyáltalán nem rózsásak, és talán együtt kitalálunk valamit. A srácok délelőtt dolgoznak, gombát termesztenek, karbantartják az épületet, vezetik az iskolai büfét. A bevételekből származó hasznot maguknak kell elosztaniuk az általuk meghatározott szempontok szerint. Délután csak közismereti tárgyakat tanítunk. Jövőre szeretnénk kísérletként folytatni ezt a kilencedik osztályt. A meglévő tantárgyak mellé jó lenne kínálatbővítésül felvenni például a gyors- és gépírást, a segédmotorosi ismereteket, szabás-varrást, háziasszony, „háziférfi"képzést. Beszélő: Mindez pénzbe kerül. Miből? - Néhány vállalkozó szellemű és szakértő szülő segítségével létrehoztunk egy „Alapítvány az iskoláért" cimű dolgot. Nem vagyunk és nem is akarunk alapítványi iskola lenni. Az oktatásügyet szerintem állami keretekben kell megoldani. Mi nem akarunk azért pénzt kérni, hogy a gyerek egyáltalán idejárhasson, hogy alapfokú oktatási ellátásban részesüljön. De hát az is nagyon fontos, hogy egy állami iskola is tudjon annyit és olyan színvonalon nyújtani, mint bármely más formáció. Nekünk arra kell a pénz, hogy a személyi, tárgyi feltételeinket javítsuk. Alapítványi pénzből állami feladatokat nem fizetünk, például az iskola majdani felújítása sem a mi dolgunk. De így lett zárt láncú videorendszerünk, számítógépeink, és ebből oldjuk meg a továbbképzéseket is, a szabadidős tevékenységek bővítését és a pályaválasztás segítését. Van lehetőség a gazdasági vállalkozásokra is, de alapelv, hogy a pénz az iskolából nem mehet ki. Egyébként a 9. osztályunkat is alapítványi pénzből finanszírozzuk. Beszélő: Honnan kerül pénz az alapítványba? - Egyrészt pályázati pénzek és a gazdasági vállalkozások haszna kerül be, másrészt a szülők áldoznak anyagilag. Az adományokat leírhatják az adóalapjukból. Az alapítvány mint gazdasági egység ez idáig rendkívül jól működik, fizetett alkalmazottja nincs, a lelkes szülők végzik az adminisztrációt, ami egyelőre heti 3-4 órát tesz ki. Beszélő: Sehol semmi gond? - Tele vagyunk gondokkal. Most például abban mesterkedünk, hogy a hat újpalotai általános iskola akciószövetségre lépjen, és együtt kiugorjon a Gamesz atyai kezei alól. Majd mi gondoskodunk magunkról. Egyébként házon belül sem egyszerű. Néhányan még mindig azt gondolják, hogy az a jó iskola, ahol nincsenek problémák, ahol csend van és nyugalom, ahol a tanár tanít, a tanuló meg tanul. A mi programunk ellenzéke egyelőre sértődött klikkeket alkot, és abban merül ki a demokratikus ellenvéleményük, hogy a múltamat hánytorgatják fel. Mert tudniillik azelőtt az úttörőmozgalomban voltam funkcionárius. Beszélő: Hát akkor előre! Török Mónika Egy alsós mama: „Nem értek a pedagógiához, de a lányom imád idejárni. Nem megy valami fényesen a tanulás neki, több tárgyból is nagyon gyenge. De a tanítónő nagyon kedves, mindig azt veszi figyelembe, hogy az előző feleléshez képest mennyit javult a gyerek és mennyire szorgalmas. Ha valakinek a fia-lánya annyira fantasztikusan tehetséges, akkor vigyék el a szülei más iskolába, ahol zsenit csinálnak belőle. De a többségnek szerintem ez a jó hangulat kell. Nálunk otthon sincs valami nagy szigor. Azt mondják más szülők, hogy sokkal lassabban haladnak itt a tananyaggal, mint más iskolában. Miért baj ez? Az iskola nem lóverseny, a gyerekek sem lovak. Jó ez így. Hallgassuk meg az ellenzéket is! Egy felső tagozatos tanár: „Meggyőződésem, hogy így nem lehet iskolát vezetni. Természetesen szükség van a minél nagyobb tanulói szabadságra, de ezt ne keverjük össze a szabadossággal. Az igazgatónknak nincs átfogó iskolavezetési koncepciója. Az ugyanis nem koncepció, hogy az alsó tagozatban felbontjuk az órakereteket, hiszen ez eléggé általános jelenség, azonkívül a pedagógiai pszichológia is ezt tartja helyesnek. A felső tagozatban szerencsére még megőriztük a tagozatokat, de mi lesz, ha ez a korosztály elvégzi a nyolc osztályt? Úgy látom, akkor valamiféle minimálprogram indul be a magas szintű oktatás elve helyett. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy 10-14 éves tanulónak akkora az elszántsága és az akaratereje, hogy majd önmagától, a saját szabadidejéből különféle órákat vesz fel pluszban. Megfelelő követelményekre igenis szükség van, máskülönben parttalanná válik az egész oktatás. Ez hozzáértés kérdése a vezetés részéről, a formabontáshoz nem árt talán megismerkedni a formával is. A 9. osztály alapjában nem lenne rossz dolog, de erre a feladatra már van megfelelő intézmény, a Dolgozók Általános Iskolája. Az a tanuló, aki 16 éves korára már kétszer bukott, és még mindig nem volt képes elvégezni a nyolc osztályt, nem való a normális általános iskolába. Igenis rontja a morált. Az nem lehet elérendő cél, hogy majd itt ellébecolunk még egy évet, dolgozgatunk egy kicsit, pénzt is keresünk az iskolán, aztán majd felvesszük a munkanélküli-segélyt, hiszen már volt munkaviszonyunk... Ezt nem tehetjük meg a többi tanulóval. Az alapítványi pénzeket nem a szórakozásra, a szabadidőre kellene elkölteni, van itt elég feladat, fel kellene újítani a tantermeket, padokat venni, kifesteni. Ez nemcsak az állam dolga, hiszen mi töltjük itt a munkanapunk egyharmadát, hát szebbé, otthonosabbá kell tennünk a környezetünket."