Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1991-03-16 / 11. szám - MÁRCIUS 15. - Hitelesen márciusi

!Március 15. 1991. március 16. kal illették, és a felvonulást folytatták. Vala­mennyi tanú vallomásából - azokat összes­ségében vizsgálva és értékelve - kitűnt, hogy Szalay Miklós vádlott beszéde első­sorban nem a kedélyek lecsillapítására irá­nyult, hanem - noha kissé zavarosan - di­­csérőleg, buzdítólag hatott a jelenlevőkre." Miklós ma is azt mondja, hogy nem iz­gatni, hanem csillapítani próbálta a gyere­keket. De máskülönben jó helyen tapogató­zott az államvédelmista intuíció. Beleláttak a lelkébe. Tényleg nem szerette­ sem őket, sem pedig a Szovjetuniót. Csak azt nem tudni, hogy az a meglátás miért pont húsz hónapot vont maga után, miért nem kettőt vagy kétszázat? A '72-es per másodrendű vádlottját, Ul­­veczky Gábort már korábban, a Petőfi téren lekapcsolták a belügyesek. Tetten érték, amint Babits Mihály versét, a „Petőfi koszo­rúit" nyomogatja a szembejövők kezébe. Az ítéletből: „A verset Ulveczky Gábor vádlott Zahoránszky Péter egyetértésével olyan körülmények között, túlfűtött, izga­tott légkörben osztották ki, hogy annak tar­talma soviniszta, nacionalista hangulat kel­tésére volt alkalmas." Ulveczky Gábor tíz hónapot kapott. A többi vádlott, Ferencz Gábor, Grillmayer József, Murgács Gábor, Kalászi György, Bíró József István, Zaho­ránszky Péter talán megbocsátja, ha nem részletezem az ítéletüket. Velük is az volt a baj, az derült ki, hogy nem szerették eléggé Kádárt és a Szovjetuniót. Abban a Kozma utcai börtöncellában, ahová Szalay Miklós került, két húsz-húsz évre ítélt ötvenhatos is ült. Végh István és Várhegyi Imre nagyon megörült az egyete­mistának. „Jól van, öcskös, nagyok volta­tok!" Miklós ekkor még azt hitte, ez csak a kez­det. Ha majd kiszabadul, akkor jön az igazi vállvereget­és. Nem tudta, hogy az első az utolsó is volt. Rosszul ismerte a kádárista világot. Mind­járt ahogy kijött, azt kellett tapasztalnia, a régi komák nem szívesen vitatkoznak vele. Aztán meg: „Nos, fiatalember, megérte?... Megbocsáss Miklóskám, de nincs benned egy kis feltűnési viszketegség? Kell neked mindig a lépcső tetejére állni?... Esetleg nem azért csukatta le magát, kolléga úr, mert elakadt a diplomamunkájával?" Bizony, jól elakadt vele, mert a kultusz­­miniszter, Polinszky Károly, az ország ösz­­szes felsőoktatási intézményéből kizárta. Először a bányagépgyárban volt segéd­munkás. Azután kitanulta a háztartásigép­szerelő szakmát. Olyannyira, hogy később országos első is lett a szakmai versenyeken. Amikor végül mentesítették, az egyetemet is elvégezte. Fizikusként azonban nem tu­dott elhelyezkedni. Amikor a személyzeti­sek megtudták a múltját, megrémültek. El­utasították, vagy olyan kevés pénzt ígértek, amiből egy akkor már családos, kétgyerme­kes ember sehogyan sem tudhatott megél­ni. Maradt műszerésznek a Gelkánál. Majd pedig önálló lett, kisiparos. Elízium - Miklóskám! Tebelőled manapság szinte politikai példakép lehetne! Önálló, iparos, vállalkozó, börtönviselt demokra­ta, majdhogynem kapitalista! Ha én párt­­főnök lennék, két kézzel kapnék utánad! Hogy látod ezt a mostani politikai színte­ret?­­ Én nem azt hajtogatom, hogy ebben a politikai gondolatban ezt utálom, abban azt utálom. Én mindegyik demokrata pártot nagyon szeretem! Megmondom: hóttába, így hóttába még az MSZP-t is szeretem! És nyugodtan rájuk bízom az ország sorsát. A hazám sorsát, amiért én annyit aggódtam. Rájuk bízom, együtt, az MDF-re, az SZDSZ-re, a Fideszre, a kisgazdákra. És amikor az egyik csak azt mondogatja, hogy „Enyém a vár, tiéd a lekvár", én nem leszek ideges tőle. Hadd mondja csak. Ezt, ami ki­alakult, nehéz lesz nekik elrontani.­­ De nem ma bíztad rájuk az országot, hanem már egy éve. Hogyan sáfárkodnak vele, szerinted? - Énszerintem, ahhoz képest, nagyon ki­válóan. - Ami azt illeti, ezzel a vélekedéseddel eléggé kisebbségben vagy. - Kérlek szépen! Ha harminc évig jó volt ez az érvelés, hogy nézzél körül, a többi szocialista országban milyen szarul megy, nálunk meg milyen vidám a barakk, akkor még bírjuk ki egy kicsit ezzel az érvvel! Nézzünk körül! Mi történt a fejlett néme­teknél? Mikor szájukba repült a sült ga­lamb, megkapták ajándékba az egyesült Németországot, akkor három nap múlva Berlinben többezres tömeg ordítva püfölte egymást! A művelt németeknél! Ha nálunk véletlenül két pofon elcsattant volna, akkor már menne a szöveg, hogy hiába, ázsiai nép vagyunk, nem érdemeljük, hogy egyál­talán ránk nézzen Európa. Nincs tapasz­talatunk a szabadságban, vissza velünk az óvodába! És akiknek van tapasztalata? Csehszlovákiának például? A szabad­ságban tett első lépésük, hogy szét akarnak szakadni. Románia meg három részre, Ju­goszlávia hat részre, a Szovjetunió meg 63 részre akar szétszakadni. Én azt mondom, minálunk még nagyon is kiválóan mennek a dolgok. - Csakhogy mi, ugye, etnikailag homo­gének vagyunk. - Attól még jól össze tudunk ugrani! Itt volt a taxisblokád. Egy hétvége alatt, egy pofon nélkül lerendeztük ezt a dolgot. És ehhez hozzátartozott a hebehurgya kis bel­ügyminiszter, hozzátartozott Kis János úr, aki egyből a kormány torkának ugrott. Sze­retem őket, így visszatekintve. - Ez a világ az, amiért lecsukattad ma­gad? Megérte? - Ez az a világ! És megérte, százszor is! Most jól érzem magam, tiszta a lelkiismere­tem a gyerekeim előtt. Élvezem, hogy nem nekem kell már foglalkoznom a politikával, nem nekem kell szidnom az oroszokat. - Március 15-ét már minden módon megpróbálták ünnepelni. Szerinted hogy néz ki a rendes ünnepség? - A Sanyi, Petőfi, ott lent a szétszórt csontjaival nem fog megsértődni, akármit csinálunk. Senkitől sem várja el, hogy ki­nyomja a mellét, behúzza a hasát. Békeidő­ben, szabadságban mindenki úgy ünnepel, ahogy jólesik neki. Vagy akár ne is ünne­peljen, ha nem akar. Nagy W. András 3!IT KIVAN A MAGYAR NEMZET. li«\CV«i ii hóké, szakadárig «Vs (’"ypfrriéH. I. Kh­ónjuk «" sajtó xxahniMrat. ftiwini cllóricsci. *. M­­cIóx minixtrriirmot Itinln-Pcstcn. U. fcvcnkrnti niest l'csl­n. 4. Törvény clólti crycnlóxek­ct polzóri és vnltAxi Ickink­'llH­n. 5. .Nrmr.cli­­cKrr*. H. Knzrtx Irlicrvlsolcx. kép­­í­m U-I rívcnlósé* nlnpjAn 7. l'rfccri vtsziinynk mrgxznirirlcxe X. Kxkilillxgrk. _ M. .Nemzeti Bank. IO. V katonasA* rskmljék mer ax alkalmAn)ra. mn*y«r katonáinkat ne vigyék külfoldre, •' kiilfoMirkel tixyék él nólunk II. A polifiku­i xfafti.wfonlynk. x/stbntlon borxiillnxNjuutk. 12. ( ni», \­agy is Eln­ért­nek 3 Magyarországgali egycsilist*. KlIYKNI.ŐNKI!. N/,.\B.\l)NA(!, TESTVÉRINK!.! _____________________________23

Next