Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1991-03-16 / 11. szám - BELFÖLD - Török Monika: Hidegen fújnak a szelek

Csatanyerés - feltételekkel Mint a legnagyobb létszámú frakció lista­vezetője, az SZDSZ-Fidesz polgármesterje­löltje indult jó eséllyel az első összecsapás­ban. Két eredménytelen menet után azon­ban már kezdett világossá válni, hogy a re­latív liberális többség bizony kisebbség. Már-már úgy tűnt, az országban utolsóként lesz első emberünk, amikor az SZDSZ-Fi­desz előrukkolt az adujával: nem hajlandó megalkudni, nem hajlandó belemenni a ku­­fárkodásba. Németh Gábor végül úgy lett polgármester, hogy kikötötte: nem a párt­­politikai, hanem a szakmai szempontok fognak dönteni a bizottsági elnöki posztok­ról. Felszállt a füst a városházán: liberális győzelem! Ki gondolta volna akkor, hogy ez lesz az egyetlen siker? A nyilvánosság útvesztői Megkezdődhetett az érdemi munka. Az első testületi üléseket hatalmas érdeklődés kísérte. Szólamokat, de szakmai érveket is láthattunk-hallhattunk ütközni. Gyermekci­pőben botladozva bár, de megindult a de­mokratikus közélet. A helyi újság rend­szeresen helyt adott az önkormányzattal kapcsolatos véleményeknek, vitáknak, ref­lexióknak. Sajnos, a történteknek alig, így az újságolvasó réteg számára a helyi de­mokrácia lassan egyet jelentett az iszapbir­kózással. Például a karácsonyi ünnepi számban a helyi MDF három részre szaka­dásával kapcsolatos vádaskodások „olvasói levelei" jelenhettek meg. Az új évvel a nyil­vánosságnak ez az elfajulása egyre nagyobb teret nyert, a képviselők az újság hasábjain vagdosták egymás fejéhez vádjaikat. A pol­gármesteri hivatal pedig a tájékoztatás he­lyett hallgatott. Ez az időzített bomba a pedagógusok béremelésével kapcsolatban robbant elő­ször. Az erőnek erejével keresztülhajtott, előkészítetlen állami költségvetési törvény indoklásában egyetlen félmondat utal arra, hogy az önkormányzati gazdálkodás min­den területén 20 százalékos bérautomatiz­mussal kell számolni. A pedagógusok vi­szont úgy tudták, hogy januártól 30 száza­lékos béremelés jár nekik. Hivatalos tájé­koztatás híján egyesével és csoportokba ve­rődve zarándokoltak érdeklődni a hivatal­ba. Tüntetést szerveztek arra az esetre, ha nem teljesítik a követeléseiket. A kialakult közhangulat és a rendkívül erős nyomás miatt a polgármester - konzultálva a meg­felelő bizottságok vezetőivel - végül saját hatáskörében megelőlegezte a visszamenő­­leges béremelést, bár városi költségvetés még nem volt. Nyilvános beszámolót nem tartottak, az érdeklődők csak egyenként tudhatták meg, hogy az e célra adandó álla­mi támogatás legkorábban márciusban vár­ható. A béremelés tehát így majdhogynem partizánakció volt. A város anyagi helyzetéről éppúgy nem tudunk semmit, mint az előző években. A tervezett önkormányzati döntésekbe­­­­n­ Szentendrén Hidegen fújnak a szelek... Szentendrén is szép, napos volt az ősz. A várost lassanként elhagyták a fecs­kék és a turisták, mégsem vette kezde­tét a szokásos téli befelé fordulás. Egyre színesebbé, informatívabbá vál­tak a tűzfalak, a választási plakátokat helyenként graffitik tették még köz­­életibbé. Kétszer járultunk mi is az urnák elé helyhatósági képviselőinket megvá­lasztani, és az első fordulóhoz képest itt is jelentősen módosultak az erővi­szonyok októberre. Mint mindenütt, itt is háttérbe szorultak a kormánypár­tok, a függetlenek viszont a vártnál jobban szerepeltek. A tizenkilenc fős testületből a liberálisok a remélt tizen­egy helyett csak nyolc helyet tudtak megszerezni, formáció híján­­ most sem tudunk beleszól­ni. Szabad madár ide, narancs oda - váro­sunk demokratikus nyilvánossága, a tájé­koztatás fájón hiányzik. A vég kezdetei A liberális frakció eddigi javaslatait csak azért tudta elfogadtatni az önkormányzati testület egészével, mert a vele szemben fel­sorakozó erők nem alkottak egységet. A kü­lönböző frakciók egymás kijátszására sza­vazgattak az SZDSZ-Fidesz mellett. Mos­tanra azonban egymásra talált az öt függet­len, a három MDF-es és a keresz­ténydemokrata képviselő. Meglepő fordu­lattal nagy egyetértésben csatlakozott hoz­zájuk a sok tekintetben rokon nézeteket valló kisgazda és a szocialista városatya. A szervezeti és működési szabályzat megalkotásával kezdtek kiderülni a liberáli­sok és az ellentábor közötti alapvető kü­lönbségek. A vita akörül alakult ki, hogy miképpen oszoljanak meg a hatáskörök a képviselő-testület, a bizottságok és a pol­­ármester, valamint a jegyző és a hivatal ezött. Az SZDSZ-Fidesz-álláspont szerint semmiképpen nem helyes, ha a bizottságok átvesznek hatósági, intézkedési és operatív beavatkozási jogköröket. Mára egyetlen bizottsági elnöki posztot sem tudhat a magáénak a liberális frakció. Az utolsó állomás a költségvetési és gazda­sági bizottság elnökének a lemondása volt. Koltay Jenő, az MTA Közgazdaságtudomá­nyi Intézetének igazgatója a városi érdek­­közösségek klikkje ellen folytatott több hó­napos szélmalomharca után azért adta fel a küzdelmet, hogy legalább ne az ő és az SZDSZ nevével fedezve történhessenek a „stiklik". Mert törvénytelenségről termé­szetesen szó sincs. Csupán annyi történik, hogy egyes képviselők - most már a több­ség támogatásával - saját, vállalt munkáju­kért külön javadalmazásban óhajtják része­síteni magukat, miközben a munkát más képviselőkre testálják. Mint ahogy az sem törvénytelen, hogy a helyi ügyvidyi munka­­közösség - amelynek a város MDF-es or­szággyűlési képviselője is tagja - vezetője a jogi bizottság elnöke, és mint ilyen, külső bizottsági tagként a saját munkatársait kí­vánja bevonni a bizottsági munkába. A szakszerűség nevében az oktatási, kulturá­lis és sportbizottság tagjai közé nem kerül­hetett be a testület egyetlen­­ pedagógus­végzettségű, fideszes képviselője. Igaz, hogy külső bizottsági tagként viszont a he­lyi MDF - a három csoport közül az egyik - elitje teljes létszámban részt vesz. Van kiút? Van tehát a liberális frakció, amely a város polgármesterét adta, de amelynek egyetlen bizottsági elnöki tisztje sincs, és amely min­den bizottságban kisebbségbe szorult - és van az ellentábor, amely összekovácsolódásával kétharmados szavazati többséget tudhat ma­gáénak. Ki hát a városi ellenzék? A polgár­­mesterrel szemben álló erők, akik most már akár új polgármestert is tudnának állítani? Vagy az SZDSZ-Fidesz-koalíció, amely még azt sem tudja megszavaztatni, hogy kávészü­net legyen az ülésen? Két megoldás adódhat. Az egyik, hogy olyan átütő erejű városi programot dolgoz ki a liberális tábor, amely melléállítja a vá­ros polgárainak nagy többségét. A másik megoldás az lehet, ha az SZDSZ-es polgármester lemond, és a frak­ció hivatalosan is ellenzékbe vonul. Ez amúgy is csak a jelen helyzet szentesítését jelentené. „...azok nem jót jelentenek" A liberális képviselők Szentendrén meg­keseredettek. Hiába vélte tudni a közszáj, hogy a politika nem jó szándék dolga, meg­tapasztalni ezt kiábrándító. Sem a helyi SZDSZ, sem a Fidesz mögött nem áll jól szervezett, közös érdekeket artikuláló pol­gárság. Szimpatizáns választóik szava­zatával kerültek a testületbe, de a szívükre hallgató emberek nem jelentenek homogén, stabil hátteret, óvó szakértőtábort. Könnyű a dolga az ellentábornak, ha na­­yon is jól kitapintható érdekeik vezetik és ötik őket a hatalomhoz. Könnyű a dolguk, ha saját ügyeikkel egybecsengő érdekek áll­nak a hátuk mögött. Talán nem is túlságosan pesszimista megfogalmazás az, hogy jól politizálni csak úgy lehet, ha pénzügyileg erős, érdekeik­ben egységes és célratörő elemek állnak a háttérben. Török Monika Belföld , 1991. március 16.

Next