Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1991-03-16 / 11. szám - MÁRCIUS 15. - Petőfi a nemzetgyűlésben - Törvényjavaslat a Kossuth-díjról

20 1991. március 16. Március 15 Petőfi ünneplése (1922. december 22.) A képviselőház mai ülésének a végén, amikor Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter már benyújtotta a Petőfiről szóló törvényja­vaslatot, Scitovszky Béla elnök poétikus beszédében emlékezett meg Petőfi Sándorról. A képviselők és a karzatok közönsége mindjárt a beszéd elején fölállott helyéről. Az elnök többek között ezeket mon­dotta: (...)­­ Válságosabb időkben, mint valaha, idézi most föl a százados évforduló a nemzet lelkében örökifjan élő alakját, és szent oltárának összeomlott romjain mintha hallanék siralmas napjainkra is oly találó intelmeit: „Tartottunk volna össze, nem törülnénk szemünkből annyi fájdalmas könnyet!" Vajha megértve szavát, emlékezetének megújuló varázsa alatt eggyé tudnánk forrni ismét abban az önfeláldozó hazaszeretetben, amelynek Petőfi Sándor örök időkre eszményi megtestesülése marad, s nemze­tünk jövőjéért való munkában összefogva, fölemelt fővel állhatnánk a szellemajkairól ma is felénk hangzó ítélete elé: „Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, dicsőség arra, ki dolgozik." Mi, a törvényhozó hatalom leté­teményesei, vagyunk elsősorban hivatva ebben példát szolgáltatni, és nem hódolhatunk méltóbban Petőfi szellemének, mintha erős elhatáro­zással minden törekvésünket arra irányozzuk, hogy a magyar törvény­­hozás terme ne a nemzetsorvasztó izgalmak kohója, hanem a nemzet­­fenntartó munka műhelye legyen! Alighogy az utolsó szó elhangzott, Cserti József elkiáltotta:­­ Éljen Petőfi szelleme! Éljen a magyar népköztársaság! A fölkiáltásra tomboló zaj támadt. Karafiáth Jenő: Ünneprontó! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Szégyen! Gyalázat!) Kaas Albert báró: Szégyen! Ráday Gedeon gróf: Nem járja! (Folytonos nagy zaj a jobboldalon és középen.) Széchenyi Viktor gróf Szégyellje magát! Hogy lehet az ilyen embert megtűrni? Pusztulnia kell innen az ilyen embernek! Podmaniczky Endre báró: Disznó! (Folytonos nagy zaj.) Eckhardt Tibor: Ünneprontó! Széchenyi Viktor gróf: Komédiás! Ráday Gedeon gróf: Szégyellje magát! (Állandó nagy zaj.) Cserti József: Igen? Ráday Gedeon gróf Igen! Szégyellje magát! (Az elnök folyamatosan csenget. Felkiáltások jobb felől és középen: Szégyen! Gyalázat!) Fáy Gyula: Mentelmi bizottsághoz! Az elnök Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Meg kell fosztani a mandátumától! (Folytonos nagy zaj.) Karafiáth Jenő: Károlyi Mihály bérence! Miért nem hívja vissza Káro­lyit? (Nagy zaj. Az elnök csenget.) Ráday Gedeon gróf Kun Béla bérence ez! (Nagy zaj és felkiáltások jobb felől: Pfuj! Pfuj! Gazember!) Farkas­­stavi: Megtagadják Petőfit! Most tagadták meg! (Zajos kiáltá­sok jobb felől: Hallgasson! Üljön le! Szégyelljék magukat!) Az elnök (csenget): Petőfi szellemét azért idéztem meg a nemzetgyű­lés színe elé, hogy az egységet sikerüljön ebben az országban megte­remtenünk. Nagyon sajnálom, hogy éppen akkor, amikor ilyen irány­ban fáradoztam, amikor Magyarországnak királysága van, egy képvi­selő a népköztársaságot éltette ebben a teremben. Ezért a képviselő urat rend­reutasítom. Farkas István állandó nagy zajban a házszabályokhoz szólva, a többi közt azt mondotta, hogy „a szólásszabadságot a Házban korlátozzák". Újra tomboló zaj támadt, és az elnök csak sokára állította helyre a rendet. „Azért ülnek a Házban, hogy minden felfogásnak kifejezést adhassanak." (Nagy zaj. Felkiáltások jobb felől. Nem mindenféle felfo­gásnak, hanem csak a hazafias felfogásnak, véleménynek!) Eckhardt Tibor: Csak alkotmányos felfogásnak! Forradalmat nem csi­nálunk még egyszer! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Forradalmat nem tűrünk! (Igaz, úgy van­ jobbról. Nagy zaj. Elnök csenget.) Tessék az alkotmányhoz ragaszkodni! Farkas István: Forradalmat azzal csinálunk, ha a szabad vélemény­­nyilvánítást elfojtjuk, ha az ilyen megnyilatkozásokat lehetetlenné tesszük. (Folyton tartó nagy zaj. Elnök csenget.) Eckhardt Tibor: A forradalomból elég volt. A forradalmat vérbe fojt­juk! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István: Úgy látszik, ez a közbeszólás igazolja... (Nagy zaj.) Hoyos Miksa gróf Aki ilyeneket mond, az csak hallgasson! (Fölkiáltá­sok a középen: Menjen Károlyi Mihályhoz! Kun Bélához!) Farkas István: Mi a házszabályokat úgy értelmezzük, hogy itt a véle­mények szabadon elhangozhatnak. (Nagy zaj és fölkiáltások jobbról: Igen! E de nem ilyenek!) Barthos Andor: Nem csinálnak több népköztársaságot! (Nagy zaj a Ház mindkét oldalán.) Az elnök Csendet kérek! Farkas István: Azt hiszem, Petőfi szellemébe, ennek a nagy zseninek gondolkodásába belefért az is, amit itt Cserti József képviselőtársam mondott. (Nagy zaj és ellentmondások.) Bessenyey Zénó: Éljen a nagy magyar királyság! (Hosszan tartó éljenzés és taps jobbról és középről. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az elnök a nemzetgyűlés tagjainak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldogabb új esztendőt kívánt, és az ülést bezárta. (Megjegyzés: A nemzetgyűlés a továbbiakban a törvényjavaslatot nem is tárgyalta.) Budapesti Hírlap, 1922. december 23. In: Jöjjön el a te országod... (Szerk.: Margócsy István) Törvényjavaslat a „Kossuth-díj” alapításáról (1948. február 5.) 1. § A magyar törvényhozás 1848. március tizenötödikének a százados évfor­duló alkalmából való méltó megörökítése céljából a magyar alkotó munka jutalmazá­sára „Kossuth-díj"-at alapít. 1948. február 13-án tartották az Ország­­gyűlés 45. ülését. Elnök: Nagy Imre. (...) Elnök: T. Országgyűlés! Napirend szerint következik a Kossuth-díj alapításá­ról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (...) Andics Erzsébet (Magyar Kommunista Párt) előadó: T. Országgyűlés! Amikor az Országgyűlés letárgyalja és elfogadja a közoktatásügyi miniszter úr­nak ezt a törvényjavaslatát, amelynek cél­ja 1848. március 15-e százéves évforduló­jának méltó megünneplése, azzal, hogy komoly díjakban részesíti ez alkalommal azokat, akik a tudományos és művészeti, gazdasági és újjáépítési munka terén ki­válót alkottak, akkor a magyar törvényho­zó testület olyan kezdeményezés számára nyitja meg az utat, amelyre büszke lehet fiatal demokratikus rendünk, és amelyről elmondhatjuk, hogy mélyen összefügg de­mokratikus rendünkkel, ennek talajából nőtt ki, és a letűnt rendszerben elképzelhető sem lett volna. Bár a törvényjavaslat, amikor felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyekért le­­váló teljesítmény esetén Kossuth-díj jár, egy szóval sem beszél politikai tevékenységről, egy szóval sem említi a politikát. Ennek el­lenére meg kell mondanunk, hogy ez a vi­szony a tudományhoz és művészethez, amelyet ez a törvényjavaslat visszatükröz.

Next