Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1991-03-16 / 11. szám - MÁRCIUS 15. - Petőfi a nemzetgyűlésben - Törvényjavaslat a Kossuth-díjról
20 1991. március 16. Március 15 Petőfi ünneplése (1922. december 22.) A képviselőház mai ülésének a végén, amikor Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter már benyújtotta a Petőfiről szóló törvényjavaslatot, Scitovszky Béla elnök poétikus beszédében emlékezett meg Petőfi Sándorról. A képviselők és a karzatok közönsége mindjárt a beszéd elején fölállott helyéről. Az elnök többek között ezeket mondotta: (...) Válságosabb időkben, mint valaha, idézi most föl a százados évforduló a nemzet lelkében örökifjan élő alakját, és szent oltárának összeomlott romjain mintha hallanék siralmas napjainkra is oly találó intelmeit: „Tartottunk volna össze, nem törülnénk szemünkből annyi fájdalmas könnyet!" Vajha megértve szavát, emlékezetének megújuló varázsa alatt eggyé tudnánk forrni ismét abban az önfeláldozó hazaszeretetben, amelynek Petőfi Sándor örök időkre eszményi megtestesülése marad, s nemzetünk jövőjéért való munkában összefogva, fölemelt fővel állhatnánk a szellemajkairól ma is felénk hangzó ítélete elé: „Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, dicsőség arra, ki dolgozik." Mi, a törvényhozó hatalom letéteményesei, vagyunk elsősorban hivatva ebben példát szolgáltatni, és nem hódolhatunk méltóbban Petőfi szellemének, mintha erős elhatározással minden törekvésünket arra irányozzuk, hogy a magyar törvényhozás terme ne a nemzetsorvasztó izgalmak kohója, hanem a nemzetfenntartó munka műhelye legyen! Alighogy az utolsó szó elhangzott, Cserti József elkiáltotta: Éljen Petőfi szelleme! Éljen a magyar népköztársaság! A fölkiáltásra tomboló zaj támadt. Karafiáth Jenő: Ünneprontó! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Szégyen! Gyalázat!) Kaas Albert báró: Szégyen! Ráday Gedeon gróf: Nem járja! (Folytonos nagy zaj a jobboldalon és középen.) Széchenyi Viktor gróf Szégyellje magát! Hogy lehet az ilyen embert megtűrni? Pusztulnia kell innen az ilyen embernek! Podmaniczky Endre báró: Disznó! (Folytonos nagy zaj.) Eckhardt Tibor: Ünneprontó! Széchenyi Viktor gróf: Komédiás! Ráday Gedeon gróf: Szégyellje magát! (Állandó nagy zaj.) Cserti József: Igen? Ráday Gedeon gróf Igen! Szégyellje magát! (Az elnök folyamatosan csenget. Felkiáltások jobb felől és középen: Szégyen! Gyalázat!) Fáy Gyula: Mentelmi bizottsághoz! Az elnök Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Meg kell fosztani a mandátumától! (Folytonos nagy zaj.) Karafiáth Jenő: Károlyi Mihály bérence! Miért nem hívja vissza Károlyit? (Nagy zaj. Az elnök csenget.) Ráday Gedeon gróf Kun Béla bérence ez! (Nagy zaj és felkiáltások jobb felől: Pfuj! Pfuj! Gazember!) Farkasstavi: Megtagadják Petőfit! Most tagadták meg! (Zajos kiáltások jobb felől: Hallgasson! Üljön le! Szégyelljék magukat!) Az elnök (csenget): Petőfi szellemét azért idéztem meg a nemzetgyűlés színe elé, hogy az egységet sikerüljön ebben az országban megteremtenünk. Nagyon sajnálom, hogy éppen akkor, amikor ilyen irányban fáradoztam, amikor Magyarországnak királysága van, egy képviselő a népköztársaságot éltette ebben a teremben. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Farkas István állandó nagy zajban a házszabályokhoz szólva, a többi közt azt mondotta, hogy „a szólásszabadságot a Házban korlátozzák". Újra tomboló zaj támadt, és az elnök csak sokára állította helyre a rendet. „Azért ülnek a Házban, hogy minden felfogásnak kifejezést adhassanak." (Nagy zaj. Felkiáltások jobb felől. Nem mindenféle felfogásnak, hanem csak a hazafias felfogásnak, véleménynek!) Eckhardt Tibor: Csak alkotmányos felfogásnak! Forradalmat nem csinálunk még egyszer! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Forradalmat nem tűrünk! (Igaz, úgy van jobbról. Nagy zaj. Elnök csenget.) Tessék az alkotmányhoz ragaszkodni! Farkas István: Forradalmat azzal csinálunk, ha a szabad véleménynyilvánítást elfojtjuk, ha az ilyen megnyilatkozásokat lehetetlenné tesszük. (Folyton tartó nagy zaj. Elnök csenget.) Eckhardt Tibor: A forradalomból elég volt. A forradalmat vérbe fojtjuk! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István: Úgy látszik, ez a közbeszólás igazolja... (Nagy zaj.) Hoyos Miksa gróf Aki ilyeneket mond, az csak hallgasson! (Fölkiáltások a középen: Menjen Károlyi Mihályhoz! Kun Bélához!) Farkas István: Mi a házszabályokat úgy értelmezzük, hogy itt a vélemények szabadon elhangozhatnak. (Nagy zaj és fölkiáltások jobbról: Igen! E de nem ilyenek!) Barthos Andor: Nem csinálnak több népköztársaságot! (Nagy zaj a Ház mindkét oldalán.) Az elnök Csendet kérek! Farkas István: Azt hiszem, Petőfi szellemébe, ennek a nagy zseninek gondolkodásába belefért az is, amit itt Cserti József képviselőtársam mondott. (Nagy zaj és ellentmondások.) Bessenyey Zénó: Éljen a nagy magyar királyság! (Hosszan tartó éljenzés és taps jobbról és középről. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az elnök a nemzetgyűlés tagjainak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldogabb új esztendőt kívánt, és az ülést bezárta. (Megjegyzés: A nemzetgyűlés a továbbiakban a törvényjavaslatot nem is tárgyalta.) Budapesti Hírlap, 1922. december 23. In: Jöjjön el a te országod... (Szerk.: Margócsy István) Törvényjavaslat a „Kossuth-díj” alapításáról (1948. február 5.) 1. § A magyar törvényhozás 1848. március tizenötödikének a százados évforduló alkalmából való méltó megörökítése céljából a magyar alkotó munka jutalmazására „Kossuth-díj"-at alapít. 1948. február 13-án tartották az Országgyűlés 45. ülését. Elnök: Nagy Imre. (...) Elnök: T. Országgyűlés! Napirend szerint következik a Kossuth-díj alapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (...) Andics Erzsébet (Magyar Kommunista Párt) előadó: T. Országgyűlés! Amikor az Országgyűlés letárgyalja és elfogadja a közoktatásügyi miniszter úrnak ezt a törvényjavaslatát, amelynek célja 1848. március 15-e százéves évfordulójának méltó megünneplése, azzal, hogy komoly díjakban részesíti ez alkalommal azokat, akik a tudományos és művészeti, gazdasági és újjáépítési munka terén kiválót alkottak, akkor a magyar törvényhozó testület olyan kezdeményezés számára nyitja meg az utat, amelyre büszke lehet fiatal demokratikus rendünk, és amelyről elmondhatjuk, hogy mélyen összefügg demokratikus rendünkkel, ennek talajából nőtt ki, és a letűnt rendszerben elképzelhető sem lett volna. Bár a törvényjavaslat, amikor felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyekért leváló teljesítmény esetén Kossuth-díj jár, egy szóval sem beszél politikai tevékenységről, egy szóval sem említi a politikát. Ennek ellenére meg kell mondanunk, hogy ez a viszony a tudományhoz és művészethez, amelyet ez a törvényjavaslat visszatükröz.