Beszélő, 1991. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1991-05-11 / 19. szám - OKTATÁS - Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni III.

Dl|:s^^»|r^ Oktatás ____________39 1991. május 11. iskolát csinálni? (III.) választani, váltogatni az aktív és kevésbé aktív időszakokat. Mi a gyereket tartjuk fontosnak, nem a tantervet. Nagy Sz. Péter: Van egy alaptantervünk, ezt a minisztérium jóvá­hagyta. A tizenkettedik év végén állami érettségit tesznek a tanu­lók. De a különböző tantárgyakban sajátos tanterv szerint tanítunk. A kettős identitáshoz kötődő tárgyakon túl az angol, a számítás­­technika és a vizuális kultúra tanításában különbözünk az állami iskoláktól. De ezen túl még egy dologban más ez az iskola. Nincs feleltetés, nincs osztályzás, érdemjegy helyett minden félévkor és év végén részletes, szöveges értékelést kapnak minden tantárgyból. Bizton állíthatom, hogy még Nyugaton sem általános az ennyire részletes értékelés. Persze, ha valamelyik tanuló vagy szülő kéri, megkaphat­ja az osztályzatot is, bizonyítvány formájában. Erre főleg akkor van szükség, ha valaki át akar menni más iskolába. Remélem, erre na­gyon ritkán fog sor kerülni. Szeszler Anna: Ez nem vallási alapon nevelő iskola, de minden lehetőséget megadunk azoknak, akiknek erre igényük van. Mi ma­gunk azonban nem szorgalmazzuk ezt. A gyerekek számára termé­szetes ez a fajta közösség, hiszen ebben élnek. Érzelemgazdag, szép ünnepeink vannak, amelyeket azonban tradicionális ünnepként élünk át. Együtt játszunk, énekelünk a gyerekekkel és a szülőkkel. Nagy Sz. Péter Én nem látom a szembenállást a két identitás között. Az amerikai példát tudom idézni, ahol természetes, hogy mindenkinek több gyökere van. Ismeretanyagot akarunk csak nyúj­tani, nem kötődést erőszakolni. Várhegyi György: 1989-ben, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület keretében került szóba először az iskola létrehozásának az ötlete. Úgy gondoltuk: ahhoz, hogy a magyar zsidóság vallástalan cso­portjai megtalálhassák keresett identitásukat, szükség van egy isko­lára. A Holocaust utáni nemzedék félelemből törekedett az asszimi­lációra, és ez nagyjából-egészéből sikerrel is járt, így az ezt követő generáció már keveset tud a zsidóságról, a zsidó kultúráról, a val­lásról, a hagyományokról. Szükség van egy olyan intézményre, ahol mindezzel megismerkedhetnek. Az elképzelésünk az volt, hogy hat év alatt fokozatosan építjük ki az iskolát. Kidolgoztunk egy egységes, tizenkét éves tantervet 6+6- os felosztásban, amelynek nagy előnye a jelenlegi 8+4-essel szem­ben, hogy kiküszöböli a tananyagbéli ismétlődéseket. Ez az iskola struktúrájában és curriculumában is sajátos. Nem­csak a speciálisan zsidó tantárgyakban térünk el az állami oktatás szellemiségétől, a poroszos-oroszos iskolatípustól, hanem részben angolszász, részben skandináv, izraeli tanterveket és pedagógiai el­veket is figyelembe véve próbáltuk a saját arculatunkat megterem­teni. 1990 őszén az óvodát és az elemi iskolát terveztük indítani, meg­volt hozzá a felkészült és lelkes pedagógusgárdánk, akik egységes koncepcióval rendelkeztek ehhez. A középiskolát csak egy évvel később akartuk megnyitni, de akkora volt az igény, hogy végül beadtuk a derekunkat. Az elemi tagozat első három évfolyamában nagyjából azokat az alapismereteket tanítjuk, amelyeket az általános iskola első négy osztálya tud nyújtani. A következő három évben a felső tagozat anyagát tanítjuk, persze nem mindent, de a hatéves középiskolánk­hoz szükséges alapokat feltétlenül. Két jellemző sajátossága van ennek az iskolának. Az egyik, hogy ez zsidó iskola. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy zsidó tradíciókat, történelmet és héber nyelvet tanítunk. Más zsidó iskoláktól abban különbözünk, hogy mi „világiak" vagyunk, nem vallásos alapon nevelünk, nem kötelező sem zsidónak, sem hívőnek lenni. A másik sajátosság - amelyet a nevünkben is hangsúlyozunk -, hogy „közösségi" az iskola, így mindenfajta vallási irányzatnak és a vallástalanoknak is helyt adunk. A hit, a származás magánügy. Soha senkitől nem kérdezünk ilyesmit. Az egész iskola, a szellemisége, a nevelés, az ünnepek megtartása azt sugározza, hogy ez egy zsidó közösség. Nem több, de nem is kevesebb. Aki mást mond, az eltér a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola eredeti célkitűzésétől. Török Monika (A rajzokat A Magyar Zsidó Közösségi Iskola Alapítvány új tan­könyvéből vettük át.)

Next