Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1991-07-20 / 29. szám - BELFÖLD - Török Monika: Segítség - Upor Péter: 451° Fahrenheit

18 1991. július 20.□ Belföld 451° Fahrenheit Egy barátunk jóvoltából, aki kölcsönadta kis víkendházát, idén nyáron családunk a gazdag magyarok között tudhatja magát Megenged­hetjük azt a luxust, hogy 12 teljes napot a Bala­tonnál töltsünk A kis község, ahova jó sor­sunk vetett, a Tihany és Badacsony között lé­vő, vidám hangzású Akali-Dörgicse. Nyugodt környék, a bennszülöttektől eltekintve kevés magyarral, annál több hollanddal, némettel. A lapok által említett idegenforgalmi lanyhulás­ból itt nem sokat lehet érzékelni: a kempingek, a strandok a zimmerfrei-ok tele külföldiekkel. Ez jó, hiszen az ember egy kicsit úgy érzi ma­gát, mintha külföldön lenne, s a büdös és ko­szos Budapest megnyugtatóan távolinak tű­nik. Itt, ahol még a Torgyán se jár, a fentről érkező hírek eltörpülnek a felhők állásának vagy a víz hőfokának nagy jelentőségű kérdé­sei mellett. Hallottuk ugyan, hogy a parlament mintha kisza­szerolt volna az MSZOSZ-szel (vagy fordítva? ki tudja azt innen megítélni), meg mintha lenne egy kisgazda nevű párt, ahol zűrök vannak, de itt a 35 fokos zsibbasz­­tó melegben mindez olyan érdektelen, olyan fárasztó. Lesz persze majd egy másik én is, a sajnos egyre jobban közelgő jövőben, aki va­lamilyen, egyelőre még teljességgel felfogha­tatlan módon érdeklődést mutat a fenti prob­lémák iránt, de most egyelőre olyan jó itt fe­küdni, aszalódra, és nem csinálni semmit. Ezt a világból kiszakítottságot, külföldön le­­vés-érzést jótékonyan segítik elő a balatoni árak is. Mint annak idején Nyugaton, amikor a szűkös valutakeretből számolgatott az ember, úgy számítgatom most, hogy vajon kijön-e a napi egy üveg sör vagy a gyereknek a fagylalt. S ahogy néhány éve Münchenben a három­­márkást, úgy most a 130 forintos paradicsomot osztom be napokra. Én a piacgazdaságnak nagy híve vagyok, úgyhogy csak halkan merem megkérdezni, tessék mondani, biztos, hogy jó az, hogy a nyár közepén egy, a természeti csapásoktól vi­szonylagosan megkímélt országban az átlag órabér kétszeresét kell fizetni egy kiló gyü­mölcsért. Másrészről pedig jól van ez így, gon­dolkodom tovább, ahogy a hasamról a hátam­ra fordulok, igenis fizesse meg az idelátogató müncheni vagy amszterdami turista azt az árat, amit az otthoni megszokott piacán fizet­ne, nehogy azt érezze, hogy valami harmadik világbeli országba érkezett. A magyar állam­polgár meg ha nincs pénze ne jöjjön a Balaton­ra, menjen Jugoszláviába, az most viszonylag olcsó. (S persze azért egy kis élelmességgel a nap végén a megmaradt rohadó gyümölcsöt már 80-100 forintért meg lehet kapni.) Nem, nincs nekem semmilyen bajom a mi kis piacgazdaságunkkkal, egyet leszámítva, s az sem biztos, hogy a piacgazdaság rovására írandó. Az tudniillik, hogy Akali-Dörgicsén nem lehet könyvet kapni. A község teljesen könyvmentes övezet. Holmi gyerekkori emlé­kekből kiindulva amikor is a boglári strandon reggelenként izgatottan szaladtam az ott árusí­tó idős bácsi standjához, hogy vajon az új Del­fin-könyv megérkezett-e már, és félretette-e, ahogy azt megígérte - elkövettem azt a hibát, hogy nem hoztam magammal könyvet. Két napig tartott, amíg valóban elhittem, hogy Dörgicsén nincs, nem is volt, és nem is lesz könyv. Az újságárusnál a Süddeutsche Zei­tungtól a Badig a német sajtó teljes választékát meg lehet kapni, de könyv, akár csak egy nyo­morult rózsaszínű lányregény vagy egy si­kamlós lektűr, nincs. A strandon karikás ostor­tól kezdve bőrzekéig és felfújható gumiszékig minden kapható, de égen-földön sehol egy könyvárus. A postán kérdésemre, a postás­kisasszony némi pírral az arcán közölte, hogy könyvet bizony legközelebb csak az innen húsz kilométerre lévő Tapolcán vagy Füreden árusítanak. (Mellesleg Beszélő sem volt. Épp el­fogyott, még nem érkezett meg - mondták Vajh miért van az, hogy vidéken bárhol is já­rok, a Magyar Fórum kazlakban áll minden újságárusnál, de Beszélő sosincs. Ennyire el­kapkodják?) Mást nem tehetvén leutaztam hát Tapolcá­ra, és ott megvettem Martin Amis (stílszerűen) Pénz című könyvét Igazán jutányosan meg­kaptam, egy kiló barack áráért vesztegették. De végül is miért nincs Akali-Dörgicsén könyv - morfondíroztam magamban a stran­don. Nem éri meg? Önkormányzati rendelet tagja? A község népe könyvellenes? Rejtély! Talán utána kellene járni! Talán meg kellene kérdezni - gondoltam lustán, de aztán jobbik énemre hallgatva, nagy csobbanással merül­tem le az áldott­ meleg balatoni iszapba. (upor) A zarándok politruk Szerkesztőségi kollégám meséli, katonakorában kis híján futkosóba került mert a politikai fog­lalkozáson azt találta mondani, a politikai tiszt olyan, mint a tábori lelkész. A Magyarország nemrégiben hírül adta, hogy magyar katonazarándokok jártak Lourdes-ban. A csoportot Kovács Zoltán ezredes vezette. A Magyarországból megtudhatjuk, hogy az ezr.. erdélyi család szülötte, nagybátyja ludovikás tiszt volt, katonatiszt édesapját 1958-ban lefokozták. Mint­ha káderlap, akár egy termelési regényben, anno 1950. Csekély szépséghiba, hogy nagyapja evangái­­kus lelkész volt. Mentő körülmény: ha ka­tolikus pap lett volna, nem lehetne unokája. A Magyarországban közreadott életrajzból nem derül ki, hogy Kovács Zoltán magasabb világ­nézeti neveltetésre a Szovjetunióban tett szert, a Lenin Akadémián, amelyet 1980-ban végzett­­, h hazatérte után képzettségének megfelelő beosztásban osztályvezetőként dolgozott a Magyar Nép­hadsereg Politikai Főcsoportfőnökségén. -8 A magyarországi abortusz vitához Segítség! Ezek a lányok persze nem tündérek. Többségüknek az általános iskola nyolc osztálya is leküzdhetet­len akadályt jelentett. Tizenévesek vagy a húszon éppen csak túl. Ülnek a lépcsőfordulóban, röhögnek, a szemük koravén. A kórházi hálóing egyenruhaként feszül rajtuk. Egyik cigiről a másikra gyújtanak. Az órájukra nézve egyszerre nyomják el a csikket: itt a szoptatás ideje. Hozzák a gyerekeket. A gyerekek gyerekeit. A lányok pár nappal vannak csak túl a szülésen. De a születésen is, felelőtlen kamaszokból anyákká váltak. B. A. húszéves. Apja, anyja meghalt, az öt testvér az egyik rokonhoz került. Egyikük sem fejezte be a nyolc általánost. Ittak, kábítószereztek. Az ötből ketten már a sitten. B. A.-t tizenöt évesen nyolc részeg kamasz megerőszakolta a nővére ajánlására. Azóta keményen iszik. Többször kísérelt meg öngyilkos­ságot. Jelenlegi partnere vállalná a gyereket, de se lakás, se munka, se pénz. K. A. tizennyolc éves, nagyszülei nevelik. Öt éve kábítózik, iszik, fiúzik. Nem tudni, ki a gyerek apja. Haza nem mehet, állása nincs, pénze nincs se kosztra, se kvártélyra. Sz.T. szerencsésebb. Férjnél van, bár a fiatalember a gyerek megszületésekor bejelentette, mással és másképp képzeli az életét A közös lakásba sem a gyerek, sem az anyuka nem teheti be a lábát. H. K. húszévesen már túl van egy házasságon, egy váláson és sok-sok abortuszon. Merthogy a férj nem akart gyereket A jelenlegi partner igen, de a lakás bútorait már elitta, a csupasz földön rend­szeresek az éjszakai hölgyvendégek. S ha már összegyűlnek, előkerül az ital mellett a kábítószer is. H. K. a kicsivel ide nemigen mehet Az egyházak a frissiben megszületett törvény értelmében visszakaphatják hajdani ingatlanaikat. Iskolákat óvodákat, kórházakat, menhelyeket, ingyenkonyhákat fognak létesíteni. Néhány elkötelezett és erős hitű egyéniség tovább fogja folytatni a kampányt az abortusz ellen. Továbbra is fel fognak bukkanni a nőgyógyászati szakrendeléseken, hogy hitükkel és elszántságukkal befolyásolják a leendő anyákat. Az elhagyott, elárvult gyermekek számára biztosan egyre több egyházi intézmény nyílik majd meg. Valószínűleg - remélhetőleg - egyre több gyermek születik majd meg. Valószínűleg - sajnos - egyre több lesz a nem kívánt, véletlenül született, elhagyott vagy borzalmas családi környezetben élő kisgyer­mek. A lányok a kórházban nem tündérek. De nem vetették el a magzatukat. Vállalták, hogy megszülik, felnevelik a gyerekeiket Lehet őket lenézni, megvetni, ostoba libának vagy éppenséggel felcsinált ócska kurvának nevezni. A lányok nem azért nem mentek abortuszra, mert erős hitük ebben megakadályozta őket Többsé­güknek fogalma sincs az egyre terebélyesedő abortuszvitáról sem. Nem tudják, hogy parázs szócsaták­ban védik a meg nem született ember létjogát. Nem gondolják, hogy a magzat élete fogantatása pillanatától szent és sérthetetlen. Nem vallásos indíttatásból adnak új hetet. De gyermekeket szültek, szépeket, egészségeseket. Még így is. Élni akarnak. Ki segít nekik ebben? Török Monika |s^É^Ő

Next