Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1991-07-20 / 29. szám - BELFÖLD - Török Monika: Segítség - Upor Péter: 451° Fahrenheit
18 1991. július 20.□ Belföld 451° Fahrenheit Egy barátunk jóvoltából, aki kölcsönadta kis víkendházát, idén nyáron családunk a gazdag magyarok között tudhatja magát Megengedhetjük azt a luxust, hogy 12 teljes napot a Balatonnál töltsünk A kis község, ahova jó sorsunk vetett, a Tihany és Badacsony között lévő, vidám hangzású Akali-Dörgicse. Nyugodt környék, a bennszülöttektől eltekintve kevés magyarral, annál több hollanddal, némettel. A lapok által említett idegenforgalmi lanyhulásból itt nem sokat lehet érzékelni: a kempingek, a strandok a zimmerfrei-ok tele külföldiekkel. Ez jó, hiszen az ember egy kicsit úgy érzi magát, mintha külföldön lenne, s a büdös és koszos Budapest megnyugtatóan távolinak tűnik. Itt, ahol még a Torgyán se jár, a fentről érkező hírek eltörpülnek a felhők állásának vagy a víz hőfokának nagy jelentőségű kérdései mellett. Hallottuk ugyan, hogy a parlament mintha kiszaszerolt volna az MSZOSZ-szel (vagy fordítva? ki tudja azt innen megítélni), meg mintha lenne egy kisgazda nevű párt, ahol zűrök vannak, de itt a 35 fokos zsibbasztó melegben mindez olyan érdektelen, olyan fárasztó. Lesz persze majd egy másik én is, a sajnos egyre jobban közelgő jövőben, aki valamilyen, egyelőre még teljességgel felfoghatatlan módon érdeklődést mutat a fenti problémák iránt, de most egyelőre olyan jó itt feküdni, aszalódra, és nem csinálni semmit. Ezt a világból kiszakítottságot, külföldön levés-érzést jótékonyan segítik elő a balatoni árak is. Mint annak idején Nyugaton, amikor a szűkös valutakeretből számolgatott az ember, úgy számítgatom most, hogy vajon kijön-e a napi egy üveg sör vagy a gyereknek a fagylalt. S ahogy néhány éve Münchenben a hárommárkást, úgy most a 130 forintos paradicsomot osztom be napokra. Én a piacgazdaságnak nagy híve vagyok, úgyhogy csak halkan merem megkérdezni, tessék mondani, biztos, hogy jó az, hogy a nyár közepén egy, a természeti csapásoktól viszonylagosan megkímélt országban az átlag órabér kétszeresét kell fizetni egy kiló gyümölcsért. Másrészről pedig jól van ez így, gondolkodom tovább, ahogy a hasamról a hátamra fordulok, igenis fizesse meg az idelátogató müncheni vagy amszterdami turista azt az árat, amit az otthoni megszokott piacán fizetne, nehogy azt érezze, hogy valami harmadik világbeli országba érkezett. A magyar állampolgár meg ha nincs pénze ne jöjjön a Balatonra, menjen Jugoszláviába, az most viszonylag olcsó. (S persze azért egy kis élelmességgel a nap végén a megmaradt rohadó gyümölcsöt már 80-100 forintért meg lehet kapni.) Nem, nincs nekem semmilyen bajom a mi kis piacgazdaságunkkkal, egyet leszámítva, s az sem biztos, hogy a piacgazdaság rovására írandó. Az tudniillik, hogy Akali-Dörgicsén nem lehet könyvet kapni. A község teljesen könyvmentes övezet. Holmi gyerekkori emlékekből kiindulva amikor is a boglári strandon reggelenként izgatottan szaladtam az ott árusító idős bácsi standjához, hogy vajon az új Delfin-könyv megérkezett-e már, és félretette-e, ahogy azt megígérte - elkövettem azt a hibát, hogy nem hoztam magammal könyvet. Két napig tartott, amíg valóban elhittem, hogy Dörgicsén nincs, nem is volt, és nem is lesz könyv. Az újságárusnál a Süddeutsche Zeitungtól a Badig a német sajtó teljes választékát meg lehet kapni, de könyv, akár csak egy nyomorult rózsaszínű lányregény vagy egy sikamlós lektűr, nincs. A strandon karikás ostortól kezdve bőrzekéig és felfújható gumiszékig minden kapható, de égen-földön sehol egy könyvárus. A postán kérdésemre, a postáskisasszony némi pírral az arcán közölte, hogy könyvet bizony legközelebb csak az innen húsz kilométerre lévő Tapolcán vagy Füreden árusítanak. (Mellesleg Beszélő sem volt. Épp elfogyott, még nem érkezett meg - mondták Vajh miért van az, hogy vidéken bárhol is járok, a Magyar Fórum kazlakban áll minden újságárusnál, de Beszélő sosincs. Ennyire elkapkodják?) Mást nem tehetvén leutaztam hát Tapolcára, és ott megvettem Martin Amis (stílszerűen) Pénz című könyvét Igazán jutányosan megkaptam, egy kiló barack áráért vesztegették. De végül is miért nincs Akali-Dörgicsén könyv - morfondíroztam magamban a strandon. Nem éri meg? Önkormányzati rendelet tagja? A község népe könyvellenes? Rejtély! Talán utána kellene járni! Talán meg kellene kérdezni - gondoltam lustán, de aztán jobbik énemre hallgatva, nagy csobbanással merültem le az áldott meleg balatoni iszapba. (upor) A zarándok politruk Szerkesztőségi kollégám meséli, katonakorában kis híján futkosóba került mert a politikai foglalkozáson azt találta mondani, a politikai tiszt olyan, mint a tábori lelkész. A Magyarország nemrégiben hírül adta, hogy magyar katonazarándokok jártak Lourdes-ban. A csoportot Kovács Zoltán ezredes vezette. A Magyarországból megtudhatjuk, hogy az ezr.. erdélyi család szülötte, nagybátyja ludovikás tiszt volt, katonatiszt édesapját 1958-ban lefokozták. Mintha káderlap, akár egy termelési regényben, anno 1950. Csekély szépséghiba, hogy nagyapja evangáikus lelkész volt. Mentő körülmény: ha katolikus pap lett volna, nem lehetne unokája. A Magyarországban közreadott életrajzból nem derül ki, hogy Kovács Zoltán magasabb világnézeti neveltetésre a Szovjetunióban tett szert, a Lenin Akadémián, amelyet 1980-ban végzett, h hazatérte után képzettségének megfelelő beosztásban osztályvezetőként dolgozott a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökségén. -8 A magyarországi abortusz vitához Segítség! Ezek a lányok persze nem tündérek. Többségüknek az általános iskola nyolc osztálya is leküzdhetetlen akadályt jelentett. Tizenévesek vagy a húszon éppen csak túl. Ülnek a lépcsőfordulóban, röhögnek, a szemük koravén. A kórházi hálóing egyenruhaként feszül rajtuk. Egyik cigiről a másikra gyújtanak. Az órájukra nézve egyszerre nyomják el a csikket: itt a szoptatás ideje. Hozzák a gyerekeket. A gyerekek gyerekeit. A lányok pár nappal vannak csak túl a szülésen. De a születésen is, felelőtlen kamaszokból anyákká váltak. B. A. húszéves. Apja, anyja meghalt, az öt testvér az egyik rokonhoz került. Egyikük sem fejezte be a nyolc általánost. Ittak, kábítószereztek. Az ötből ketten már a sitten. B. A.-t tizenöt évesen nyolc részeg kamasz megerőszakolta a nővére ajánlására. Azóta keményen iszik. Többször kísérelt meg öngyilkosságot. Jelenlegi partnere vállalná a gyereket, de se lakás, se munka, se pénz. K. A. tizennyolc éves, nagyszülei nevelik. Öt éve kábítózik, iszik, fiúzik. Nem tudni, ki a gyerek apja. Haza nem mehet, állása nincs, pénze nincs se kosztra, se kvártélyra. Sz.T. szerencsésebb. Férjnél van, bár a fiatalember a gyerek megszületésekor bejelentette, mással és másképp képzeli az életét A közös lakásba sem a gyerek, sem az anyuka nem teheti be a lábát. H. K. húszévesen már túl van egy házasságon, egy váláson és sok-sok abortuszon. Merthogy a férj nem akart gyereket A jelenlegi partner igen, de a lakás bútorait már elitta, a csupasz földön rendszeresek az éjszakai hölgyvendégek. S ha már összegyűlnek, előkerül az ital mellett a kábítószer is. H. K. a kicsivel ide nemigen mehet Az egyházak a frissiben megszületett törvény értelmében visszakaphatják hajdani ingatlanaikat. Iskolákat óvodákat, kórházakat, menhelyeket, ingyenkonyhákat fognak létesíteni. Néhány elkötelezett és erős hitű egyéniség tovább fogja folytatni a kampányt az abortusz ellen. Továbbra is fel fognak bukkanni a nőgyógyászati szakrendeléseken, hogy hitükkel és elszántságukkal befolyásolják a leendő anyákat. Az elhagyott, elárvult gyermekek számára biztosan egyre több egyházi intézmény nyílik majd meg. Valószínűleg - remélhetőleg - egyre több gyermek születik majd meg. Valószínűleg - sajnos - egyre több lesz a nem kívánt, véletlenül született, elhagyott vagy borzalmas családi környezetben élő kisgyermek. A lányok a kórházban nem tündérek. De nem vetették el a magzatukat. Vállalták, hogy megszülik, felnevelik a gyerekeiket Lehet őket lenézni, megvetni, ostoba libának vagy éppenséggel felcsinált ócska kurvának nevezni. A lányok nem azért nem mentek abortuszra, mert erős hitük ebben megakadályozta őket Többségüknek fogalma sincs az egyre terebélyesedő abortuszvitáról sem. Nem tudják, hogy parázs szócsatákban védik a meg nem született ember létjogát. Nem gondolják, hogy a magzat élete fogantatása pillanatától szent és sérthetetlen. Nem vallásos indíttatásból adnak új hetet. De gyermekeket szültek, szépeket, egészségeseket. Még így is. Élni akarnak. Ki segít nekik ebben? Török Monika |s^É^Ő