Beszélő, 1991. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)

1991-10-05 / 40. szám - KÜLFÖLD - Gyurovszky S. László: A balkáni út elutasítása

A balkáni út elutasítása Viharos parlamenti ülésszak Pozsonyban Múlt héten a szeparatista erők látványos vereséget szenvedtek a szlová­kiai parlamentben. A honatyák elutasították a szuverenitási nyilatkozat megtárgyalását, a szlovákok és a magyarok többsége nemet mondott a jugoszláviai út követésére, s ezzel az országrész balkanizálódására. „Azok a politikusok, akik nem állnak ki az önálló Szlovákia mellett, azok nem is szlovák emberek, hanem közönséges haza­árulók. (...) Aki ellenkezik, le lesz hengerel­ve, és aki továbbra is ellenáll ennek az esz­mének, azt bíróság elé állítjuk, és árulóként ítéljük el" - jelentette ki a pozsonyi Národná Obroda hasábjain Ján Slota zsolnai polgár­­mester, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt országgyűlési képviselője. Kijelentése óriási felháborodást keltett, s egyre többen vélték úgy, hogy Szlovákiában az 1948-as kommu­nista hatalomátvételhez hasonló állapot jött létre. Ezt a véleményt támasztották alá Vla­dimir Meciar exkormányfő egyre harcia­­sabb kijelentései, a kormányzó Keresz­ténydemokrata Mozgalom elbizonytalano­dása, valamint a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalomnak a szepa­ratista erőkkel való egyre nyilvánvalóbb ko­­kettálása. Félő volt, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács őszi ülésszakán felbomlik az eddigi kormánykoalíció, s hogy a nacionalista el­lenzék alkotmányellenes módon kikiáltja a szlovák szuverenitást. Ez szerencsére nem következett be. Ehhez a vereséghez azon­ban bonyolult út vezetett. Autonómia és konföderáció? Ma már nyílt titok, hogy az Együttélés tárgyalásokat kezdeményezett a Meciar ex­kormányfő vezette nacionalista A Demok­ratikus Szlovákiáért mozgalommal, vala­mint a Ján Carnogursky miniszterelnök ve­zette Kereszténydemokrata Mozgalommal, s ezeken a találkozókon az önálló Szlovákia támogatásáért cserében Dél-Szlovákia auto­nómiáját kérték. Carnogursky elutasította az ajánlatot, Meciar azonban nem. Ezt köve­tően az Együttélés képviselői az alkut meg­kötve érezvén, többször nyíltan kiálltak az önálló Szlovákia megteremtése mellett, és következetesen elutasították a föderális ál­lamforma bármilyen védelmét. Az Együtt­élés nem vett részt egyetlen olyan tüntetésen sem, melyet a közös állam megőrzése céljá­ból rendeztek, sőt Duka-Zólyomi Árpád, a mozgalom alelnöke az Új Szó című napilap hasábjain szeptember 21-én leszögezte, hogy ezek a tömegtüntetések nem garantál­ják a nemzeti kisebbségek jogbiztonságát. Duka-Zólyomi arról a demonstrációról be­szélt, melyen a demokratikus szlovák pár­tok mellett ott voltak és beszédet mondtak a Független Magyar Kezdeményezés és a Ma­a­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom ve­zetői is. Bizonyos jelekből azonban arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az Együttélés elképzelései nem csupán a Meciarral folytatott tárgyalá­sokra alapozódtak. A jelek szerint a hatalo­mért mindenre képes exkormányfő más irá­nyú tárgyalásokon is megpróbálta biztosí­tani a hatalomátvételhez és a szuverenitás kikiáltásához szükséges magyar szava­zatokat. A Kereszténydemokrata Mozga­lomhoz közel álló megfigyelők információi szerint Meciar nem csupán Duray Miklós­sal, hanem magyarországi politikusokkal is megbeszéléseket folytatott, s Szlovákia önállósodása esetére ismét kilátásba helyez­te a Magyarországgal kötendő konföderá­ciót. Ezt támasztja alá Dobos László Együtt­élés-képviselő nyilatkozata is, az Új Szó szeptember 16-i számában, melyben a szlo­vákiai magyar politikus igent mondott az önálló Szlovákiára, és ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy teljesen új alapokra kell he­lyezni a szlovák-magyar viszonyt is. Az Együttélés hirtelen pálfordulása óriási fel­háborodást váltott ki a szlovákiai magyar közvélemény körében. Tudnivaló, hogy a szlovákiai magyaroknak csupán a két szá­zaléka támogatja az önálló Szlovákia létre­jöttét, s többségük a föderatív elrendezésben látja a kisebbségi jogok biztosítékát. Ezt tük­rözték a szlovákiai magyar sajtóban megje­lent levelek, állásfoglalások és elemzések is, melyek egyértelműen elutasították az Együttélés ingadozó magatartását. Dusza István, az Új Szó főmunkatársa szeptember 27-én a következőképpen vélekedett az Együttélés szándékairól: „...megdöbbentő, hogy van olyan politikai mozgalmunk, melynek egyes képviselői talán valamifajta odadobott konc - de sokkal rosszabb, ha az esetlegesen önállósuló Szlovákiától való fo­kozatos elszakadás reményében­­ lepaktál ezekkel a Meciar, Prokes, Brnák urak vezet­te populista pártokkal (...) részt vállalni ab­ban, hogy ez a nemzeti vonal hatalomra ke­rüljön, és Szlovákiát ön­állósítsa, felér nem­zeti kisebbségünk lágerbe terelésével." Az egyértelm­­űen elutasító hangnem vé­gül megtette a hatását, s talán az Együttélés vezetői is rájöttek, hogy nem érdemes ko­molyan verni Meciar szavait. Az Együttélés képviselői a szlovák parlament szóban for­gó ülésén a többi magyar párt képviselőivel együtt már elutasították a szlovák szuvere­nitás egyoldalú és alkotmányellenes kinyi­latkoztatását. Ingadozó kereszténydemokraták Mint ismeretes, Szlovákiában a magyar mozgalmak képviselői jelentik a mérleg nyelvét, és támogatásuk nélkül a kormány már hónapokkal ezelőtt megbukott volna - ezért is voltak fontosak az Együttélés-képvi­selők szavazatai. Azonban az is közismert, hogy a Ján Carnogursky miniszterelnök ve­zette Kereszténydemokrata Mozgalom min­den parlamenti ülésszak előtt komoly válsá­got él át, és döntenie kell: az alkotmányos­ság vagy az alkotmányellenes önállóság út­ját választja-e. Most ismét az alkotmányos­ság megőrzése mellett döntöttek, s így a parlament őszi ülésszaka váratlanul simán zajlott le. Mindez persze nem jelenti, hogy a jövő tavaszi választásokig a kormánykoalí­ció útja egyszerű sétagalopp lesz. Az SZNT előtt ott fekszik az önálló Szlovákia alkot­mánytervezete, s a következő ülésen meg kell tárgyalni a szuverenitás kikiáltásáról szóló alkotmány-törvényjavaslatot is. A KDM-ben ilyenkor a Ján Carnogursky ve­zette föderális szárny mindig komoly harcot vív a nemzeti frakcióval - s bár eddig Car­nogursky megőrizte vezető pozícióját, soha­sem lehet teljesen biztos győzelmében. A nacionalista és a kommunista ellenzék való­színűleg most próbálkozott meg utoljára a nemzeti köntösbe bújtatott hatalomátvétel­lel, s egyre nyilvánvalóbb, hogy kilenc hó­nappal a választások előtt a sorozatos siker­telenségek lehetetlenné teszik együttes fellé­pésüket és az esetleges kormányátalakítást. Úgy látszik, nem tudják megakadályozni a népszavazást, amely az ország jövőjét hiva­tott eldönteni, sem pedig a feddhetetlenségi vizsgálatokat. A jelek arra mutatnak tehát, hogy Meciarék immár nem fogják komoly formában felvetni sem az önállóságot, sem a koalíció megbontását, sem pedig a hatalom­­átvételt. GYUROVSZKY L. LÁSZLÓ

Next