Beszélő, 1991. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)
1991-12-21 / 51-52. szám - OKTATÁS - Török Monika: Mondd, fiam, te cigány vagy
Mondd, fiam, te Osztálynaplóval legtöbbünk csak úgy került kapcsolatba élete során, hogy az iskolaabban szorongva leste, vajon hol nyílik ki pedig jó dolog az osztálynapló. Belevezetik a diákok nevét, születési adatait, szülei nevét és végzettségét, munkahelyét. Idekerülnek még az érdemjegyek, a dicséretek, az intők is. Fontos dolog az osztálynapló. Az osztályfőnöknek például azért, mert jópofa statisztikákat lehet (és kell) belőle csinálni. Van is néhány speciális oldala az osztálynaplónak e célra: Összesített Statisztikai Adatok. Az egyik ilyen negyvenrovatos táblázat a pedagógus halmazelméleti felkészültségét teszi próbára. A címe: Tanulólétszám-adatok. Lehetne ez hendikeplista is. Ide kell bevezetni az iskolalátogatás alól felmentettek létszámát egészségveszélyeztetés, külföldi tartózkodás és egyéb rendkívüli ok szerint részletezve. A következő rovatok az értelmi, a látás-, a hallás-, a mozgás- és a beszédfogyatékosság miatt részben felmentettek létszámát hivatottak megörökíteni. Majd jönnek a heti hatórások, a kijelölt iskolába áthelyezett visszamaradottak, a testnevelés alól felmentettek, a könnyített testnevelésben részt vevők, a gyógytestnevelésben részesülők. Ezt követve a „súlyosabb esetek" (gondolom, fontossági) sorrendben: veszélyeztetett, cigány, állami gondozott . Tapasztalt pedagógusoknak nem problé cigány vagy ma kitölteni a rovatokat. Hogy állami gondozott-e a gyerek, könnyű eldönteni. Ha meg piszkos a térde, láthatóan éhezik, kékzöld a szeme alja és nincs felszerelése veszélyeztetett. Viszont jó néhány pedagógusnak komoly lelkiismereti problémát jelent egy tanulójáról dokumentálni, hogy az cigány. Pedig a hatályos jogszabályok anyagilag is érdekeltté teszik ebben: meghatározott „darabszám" felett „cigánypótlék" jár. (A veszélyeztetettek után nem jár „veszélyességi pótlék".) Tisztelettel és őszinte kíváncsisággal kérdem a nálamnál tapasztaltabb pedagógusokat: mi alapján döntik el, ki a veszélyeztetett? A gyermekvédelmista megkeresése alapján? Saját tapasztalatból? És első osztály elején? Ami még ennél is jobban érdekel: hogyan derül ki egy gyerekről, hogy cigány? Látszik? A gyereken? Vagy a szülőkön? A bőrszín? Hányas színfaktor? Koponyatípus? Arcberendezés? Mérik vagy saccolják? Mi van a szőke cigányokkal és a „félvérekkel"? Persze lehet, hogy az osztályfőnök egész egyszerűen megkérdezi: Mondd, fiam, te cigány vagy? És mi történik, ha a „nyilvánvalóan" cigány gyerek azt válaszolja, hogy nem?! Akkor is ebbe a rovatba kerül? És mindenki más is, akit az osztályfőnök annak vél? TÖRÖK MONIKA 41 1991. december 21. Oktatás ban sikerrel megvédte saját tantervét az egyesület elnökével szemben - a következő félévben hallgatói nem látták viszont. Dér Katalint - miután tanszékvezetőjével, Töttösy Csabával, aki egyesületi tag, egy szakmai természetű kérdésben összetűzött - eltávolították. Szerényi Iván pedig egy tanszéki értekezletet követően (melyen hallgatói is részt vettek, s ő a tanszéki önállóságról, a diákok tanszéki ügyekkel kapcsolatos lehetséges jogairól beszélt) „lemondott" tanszékvezetői megbízatásáról; most szaktanácsadóként szerepel, ami annyit jelent, hogy szolgálataira nem tartanak igényt, csak a nevére. Időközben - ezen események fényében - egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ez az állapot tarthatatlan; utolsó(!) dobásként Várnai András filozófiaprofesszornak kimondottan az egyetemi tanács szervezésében vállalt szerepe miatt kellett távoznia. Kénytelen volt viszont az egyesület „váltani": kidolgozott és bemutatott egy tervezetet a leendő egyetem működési rendjére, mely sok mindenben hasonlított egy elfogadható képviseleti rendszerhez, de az egyesület döntési monopóliumának garanciáit gyermetegen beépítette. A hallgatók képviselői ezért nem fogadták el, és javaslatot tettek bizonyos pontok megváltoztatására. Itt tartottak a dolgok '91 őszén, mindenki a kompromisszumot várta, amikor az egyesület a diákképviselet 3 tagjának - akik a legtöbb eréllyel álltak ki a tanács megalakítása mellett - hallgatói jogviszonyát egyoldalúan megszüntette. Mindezek és egyéb fontos intézkedések - pl. 500 Ft büntetéspénz bevezetése elmulasztott zárthelyiért - ugyanakkor történnek, amikor a megye sikerrel perel az épületért, és az oktatás már nagyrészt az Agrobertől, a Borsod tervtől bérelt irodákban folyik szerte a városban. A tavalyi évzáró mérlegnél 540 ezer Ft volt az egyetem kasszájában, (!) és a Miskolci Egyetem önállóan készül bölcsészkart indítani. Ili és fél - Finálé? A hallgatók immár pontosan tudják, hogy míg a jogi garanciák ugyanúgy hiányoznak munkájukban, mint az oktatók esetében, s az egyesület minden tanévkezdéskor biztosan hozzájut ezer fel nem vett fiatalhoz, akik örömmel - és gyanútlanul - fizetnek, hogy egyetemisták lehessenek, addig egy útjuk van: elmehetnek. Ezt egyébként az egyesület elnöke vagy bármelyik tagja komolyabb vita esetén biztatólag meg is említi az érintettnek. S a Fekete-Geréby-szerzőpáros (is) itt kerül bajba: nincs hova. Eleganciával és szakmai-piaci racionalitással érvel cikkük, amikor azt mondja, ne szabályozzunk, a rossz magánegyetem úgyis megbukik. Igen, de talán majd (az emlegetett) 50-100 év múlva. Magyarországon ma a rossz magánegyetem nem bukik meg. A miskolci Bölcsészegyesület jelen állapotában nagyon rossz magánegyetem, de még számos évig élhet a munkanélküliségből, az egyetemi férőhelyek hiányából és legfőképp abból, hogy mifelénk a társadalom többsége képtelen arra, hogy hoszszabb távra tervezzen. Az európaiság, amit Feketéék cikke számon kér, a (viszonylagos) kiszámíthatóságra, a stabilitásra épül. Nálunk - még mindig és talán még sokáig - az ideiglenesség állandó. Ebben az állapotban tengődik a miskolci kezdeményezés is; egyszerűen nincs felismerhető távlata. A kudarcnál, a szétesésnél a Bölcsészegyesületnek is jobb lenne, ha működőképes bölcsészkart adna a Miskolci Egyetemnek, a két pólus között hezitáló tanári karról s a hallgatókról nem is beszélve. De mindenki a holnap reggel diktátuma szerint cselekszik. Az ideiglenességet viszont az tartja fenn, hogy aki a holnapi ebédben érdekelt, az a tervezhető és a kivitelezhető változásban nem. Az már egyáltalán nem furcsa, csak szomorú, hogy egy ígéretes és szükséges vállalkozás önjelölt és hasonlóak által támogatott vezetője nem lát tovább Kónya Imre orránál. HARANGOZÓ ISTVÁN Azt hallottuk... ...egyrészt, hogy a volt pártház épületét, amely a megyei önkormányzatnak (és esetleg a városinak, mely legalább felerészben magának igényelné az épület tulajdonjogát) évente 50-70 milliós bevételt hozhatna, a Bölcsészegyesület ingyen használja, rezsit nem fizet, a felajánlott csereingatlanokat nem fogadja el, nem hajlandó a Miskolci (állami) Egyetem keretei között működni, ahol pedig szívesen vennék a böcsészképzés beindítását, és amelynek a nehézipari képzés leépülése miatt hatalmas kihasználatlan kapacitásai vannak, önállóan viszont nem tud megfelelni az egyetemi képzés követelményeinek. Azt hallottuk másrészt, hogy a megye nem hajlandó szerződést kötni az egyesülettel, ezért nem tud az egyesület fizetni, a felajánlott ingatlanokban mások vannak, akikkel meg kellene küzdeni, hogy kimenjenek onnét, a Miskolci Egyetem a képzési ágaknak csak egy töredékét, talán három szakot fogadna be, a hallgatókat különböző atrocitások érik, azon az emeleten, ahol a képzés folyik, a lift meg sem áll, az előtérben tartózkodó diákokat az e célból odarendelt fogdmegek kihajigálják, és a tanszabadság ügyének nagyon sokat ártana, ha hagynánk, hogy a magánegyetem létesítésére irányuló első magyarországi kezdeményezést megfojtsák. A Miskolci Bölcsész Egyesület tevékenységéről sok mindent hallottunk tehát pro és kontra. Az igazságot nem tudjuk. Aki tudni véli, írja meg nekünk. r. s.