Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám - BELFÖLD - Török Monika: A törtszámok törvénye
- Milyen pénzből fedeztétek az akciót? S. L: A sokszorosítást az Aréna Kft. támogatta, a postaköltséget a Pedagógus Szakszervezet fedezte. Az iratkezelést a kollégák végzik. Munkaidő után. Túlóradíj nélkül. A határidő január 15. volt. Meghosszabbítottátok, bár ez nem volt publikus. S. L.: Az eredeti határidőt úgy tűztük ki, hogy igazodjék a minisztérium által meghirdetett „széles körű társadalmi vita" lezárásához. Nem indítottunk kampányt sem a határidő lejárta előtt, sem utána. A pedagógusok, szülők figyelemmel kísérték az eseményeket, ezért azt is tudták, hogy értelemszerűen mind a mai napig lehet csatlakozni. - Kik írták alá? Van-e adat az aláírók foglalkozásáról? S. L.: Semmiféle statisztikát nem csináltunk. Az aláíróív egyébként sem tartalmazott ilyen kérdést. Mivel az iskolaigazgatókhoz juttattuk el az íveket, feltételezhetően a nevelőtestületek tagjai írták alá. Valószínűleg szülők is szép számmal csatlakoztak. Minden ívben szerepelt a mondat, amelyhez kértük az aláírásokat: „Egyetértek azzal, hogy az Országgyűlés minősített (kétharmados) többséggel alkosson törvényt a közoktatásról." Ezért is nevetségesek azok a vádak, hogy „holt lelkek listái", fejléc nélküli jelenléti ívek képezik a csatlakozó aláírások zömét. Ki fogja képviselni a parlamentben ezt az ügyet? S. L.: Senkit nem kértünk fel személy szerint erre. Az ügy természetéből adódik, hogy önmagát képes megfelelő súlylyal képviselni. Lehet, hogy ez naivság, de ebben hiszünk. - Kik jogosultak felvilágosítást adni az akcióról? S. L: A kibocsátók közül, tehát a nevelőtestületből bárki. Erre már többször sor is került. - Mely újságok munkatársai kértek hivatalos tájékoztatást? S. L.: Mindenki tisztességgel informálódott, mielőtt írt volna. Tudomásom szerint kivétel az Új Magyarország, ahol két ízben is minősíthetetlen stílusban és minden információtól mentesen megrágalmazták az iskolát. S. L.: Annyira nevetségesek a rágalmak, hogy már nem akarunk ezzel foglalkozni. Azt állították az Új Magyarországban, hogy tisztességes pedagógiai munka helyett ki tudja, honnan származó pénzekből, aljas sugallatokra politizáltak, és aláírásokat „csikartak ki" egy népszavazáshoz. S. L.: Önmagát minősíti, aki ilyet állít, aki ilyet megjelentet. Mi az első támadás után kértünk lehetőséget a reflexióra, de az Új Magyarország nem méltatott válaszra. Meghívtuk az újságírót az iskolába, nézzen körül, informálódjon. Erre sem kaptunk választ. Egyébként aki képes azt gondolni, hogy népszavazást akarunk, az egyszerűen nem tud olvasni. Az aláírásgyűjtő íveken szereplő mondat sem formailag, sem tartalmilag nem népszavazásra szólít fel. - Számít-e az iskola valamiféle megtorló akcióra? S. L.: Bennünket már megvéd a nyilvánosság. Az egyes aláírók személyét a törvény védi. Senkit nem lehet csatlakozó aláírása miatt negatívan diszkriminálni. Kevéssé valószínű, hogy egy esetleges hatalmi retorzió minden ellenállás nélkül keresztüljönne az önkormányzatokon, és eljutna az iskolába. Egy másfajta oktatásfelügyelet persze nyilván másként fog működni. - Milyen politikai erőik állnak az aláírásgyűjtő akció mögött? S. L.: Nem kaptunk sugallatokat pártoktól. Nem kértük pártok segítségét. Nem akarunk politizálni. Amit fel tudunk mutatni, az több mint ötvenezer, az iskola ügyének elkötelezett felelős magyar állampolgár aláírása, akik azt szeretnék, hogy az oktatás ügyében csak konszenzussal lehessen törvényeket hozni. Ötvenezer embert nem lehet olcsó retorikai fogással hőzöngő kisebbségnek minősíteni. Nem lehet a véleményüket egyetlen kézlegyintéssel elhessegetni. Politikai ügy lett az aláírás-gyűjtési akció. S. L.: Ez szakmai ügy. Politikai ügyet azok akarnak belőle csinálni, akik félnek a szakmai megmérettetéstől, és így akarják elterelni a figyelmet a valós érvekről. Ha politikai üggyé minősítik, működhet a szavazógép a parlamentben. - Felelősséggel tartoztak az akcióhoz csatlakozottaknak. S. L.: Ez elsősorban erkölcsi felelősséget jelent. Amit ígértünk, teljesítettük. Az összegyűlt aláírásokat eljuttattuk a magyar Országgyűléshez. Minden aláírónak megköszönjük a csatlakozást, azt a civilkurázsit, amellyel mindenfajta hatalmi presszió ellenére az oktatás ügyéért felléptek. Fizetett hirdetésben fogjuk a közvélemény tudomására hozni az akció eredményét és a köszönetünket. Ezt a fizetett hirdetést többek között az Új Magyarországban fogjuk közzétenni. - Demonstrálandó, hogy nemcsak szakmai önérzetetek, de humorotok is van. Hogyan tovább? S. L.: Akármi lesz a parlament döntése, az iskolák nem állhatnak meg. A tanév vége még messze van. Dolgozunk, tanítunk, mint eddig. És bármi lesz a nevelőtestületünk sorsa, a Kontyfa utcai iskolából több száz olyan gyerek kerül majd ki, aki nagyon pontosan tudja, mit jelent felelős magyar állampolgárnak lenni. TÖRÖK MONIKA Belföld