Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-07 / 10. szám - BESZÉLŐ - "Elszabadult az úri pimaszság..." - Beszélő-beszélgetés Horn Gyulával, Orbán Viktorral és Tölgyessy Péterrel

– 1992. március 7. A választások kétéves évfordulójához közeledünk, a parlament és a kormány mandátumának félidejéhez. Két évvel a szabad választások után sokan a demokrácia sorsáért aggódnak. Némelyek azt kérdezik: lesznek-e igazán szabad választások 1994-ben. A demokráciáért aggó­dók az ellenzék összefogását sürgetik. Lapunk szerkesztő­i kerekasztal­­beszélgetésre hívták meg a parlament három ellenzéki pártjának veze­tőit: Horn Gyulát, Orbán Viktort és Tölgyessy Pétert. Arra kértük őket, mondják el, mi az, ami összeköti, és mi az, ami elválasztja pártjaikat. A beszélgetés során azonban megkerülhetetlennek bizonyult a közelmúlt néhány kérdése: milyen volt és hogyan romlott meg a kormánypártok és az ellenzéki pártok viszonya, mennyiben határozza meg a mai politi­kai helyzetet az 1990-es választások eredménye, az MDF-SZDSZ „pak­tuma". A politikai kerekasztal így - Orbán Viktor szavaival - „értelmi­ségi beszélgetéssé" terebélyesedett. Szerkesztőségünket F. Havas Gá­bor, Kőszeg Ferenc és Solt Ottilia képviselte. Az interjú február 25-én készült. Beszélő: A Fidesz pécsi kongresszusán Orbán Viktor szokatlanul keményen bí­rálta a kormányt. A demokráciát fenyegető veszélyek megítélésében álláspontja még­is eltér az SZDSZ-étől és az MSZP-étől. Látnak-e vajon az ellenzéki pártok vezetői olyan veszélyeket, amelyek létezésükben fenyegetik a demokrácia intézményeit, és ha igen, melyek ezek a veszélyek? " Hódítás, igazodás Orbán Viktor A pécsi kongresszusi be­szédben kitértem arra, hogy az MSZP és az SZDSZ gyakorta a Horthy-rendszert és an­nak restaurálási kísérletét emlegeti, és ilyen veszélyeket lát. Ezt én túlzásnak tartom. Ugyanakkor nagyon komoly kifogásaim vannak a kormány működésével szemben. Azt gondolom, hogy nagyon óvatosan kell bánnunk azzal a kifejezéssel, hogy „a de­mokráciára leselkedő veszélyek", jobb a konkrétumoknál maradni. Ma nyílt diktatú­ra nélkül nem lehet fölszámolni a demokra­tikus intézményeket. Meg lehet próbálkozni azzal, hogy a kormányzó párt eljátssza az alkotmányt tiszteletben tartó párt szerepét, és közben formálissá próbálja tenni az al­kotmányos intézményeket, de ennek van határa. Az ellenzék működési feltételei biz­tosítva vannak, ezeket nem fenyegeti ve­szély. Az Alkotmánybíróság intézménye áll, létezik, és az eddigi tapasztalatok szerint jó kontrollját adja a kormányzati működésnek. Lesznek választások '94-ben, tehát van mód arra, hogy a váltógazdálkodás érvényesül­jön. Mindenfajta, a demokrácia fölszámolá­sára vagy ellényegtelenítésére irányuló tö­rekvésnek korlátai vannak, ezért azt gondo­lom, hogy a Horthy-rendszer ebben a for­mában nem térhet vissza. Ugyanakkor azonban vannak nagyon komoly veszélyek. Három ilyen veszélyfajtát látok. A parla­mentáris kontrollt a kormányzat felett jelen­téktelenné próbálják tenni; erre példa a költ­ségvetés. Ez nagyon komoly veszély. Ettől még nem számolódik fel a demokrácia, ettől még van ellenzék, és a költségvetést jövőre is be kell terjeszteni, de jelentősen megsérül az alkotmányos kontroll a kormányzat fe­lett. A második számú probléma, az a hi­ányzó törvényekben, a hiányzó törvények nyújtotta lehetőségek kihasználásában rej­lik. Az alkotmányos törvényeknek hézagaik vannak, és ott a kormány szabadon garáz­dálkodik - nem anyagi, hanem politikai ér­telemben. Ilyen például a médiatörvény: Antall József az 1974-es törvényre hivatkoz­va próbálja érvényesíteni a kormányzat be­folyását a médiában. De ilyen a szakszerve­zeti törvény is, azon is nagy hézag van, a kormányzat játéktere ott is nagyobb, mint amekkora egy normális parlamentáris de­mokráciában rendelkezésére áll. A harma­dikfajta veszély nem az intézményekkel szemben próbált vagy alkalmazott lépések­ből fakad, hanem a politikai kultúra csonko­lásában, megzavarásában jelentkezik. Ilyen az, hogy a kormányzat ideológiai bunkó­ként forgatja a kereszténység kategóriáját, ideológiai fegyverként próbálja felhasználni az egyházakat. Ilyen, hogy a magyarság fo­galmát úgy próbálja meghatározni, hogy ki­rekeszti belőle az ellenzéket, és saját magát a nemzet kizárólagos képviselőjeként tünte­ti föl. Ilyen a múlthoz való viszony: ők a tiszta múlt egyedüli folytatói. Az elmúlt negyven év alatt kialakult igazodási hajla­mokat ideológiai törekvéseik szolgálatában próbálják fölhasználni. Nem kell az iskolá­kat formálisan, intézményesen alárendelni a kormányzatnak, még a területi KMB-nak sem kell alárendelni, elég ha odaszól egy budapesti kulturális bizottsági, oktatási bi­zottsági tag telefonon, mondjuk a KDNP- ből, és elmondja, milyen kifogás van az is­kola működésével szemben, akkor bizony nagy a valószínűsége, hogy az iskola alkal­mazottai automatikusan igazodnak ehhez, mert negyven év alatt azt tanulták meg, hogy igazából nem a formális utasítások a fontosak, hanem ezek az informális jelzések. Ez a harmadik csoport a leginkább veszé­lyes, hosszú távon ez roncsolja szét a politi­kai demokrácia alapjait, mert a szabadelvű politikai gondolkodást semmisíti meg, szá­műzi a közéletből. Nem akarom túlfeszíteni a dolgot: ez létező veszély, de nem arról szól, hogy mindjárt diktatúrát fognak itt be­vezetni, vagy hogy el fogják lényegteleníte­­ni vagy sikerrel lényegteleníthetik el a de­mokrácia intézményeit. Horn Gyula: Orbán Viktor szavai alapján közöttünk szinte semmilyen lényeges nézet­­különbség nincs. Mi sem mondtuk, hogy már diktatúra van, már újabb pártállam van, vagy állampárt, tekintélyuralom van. Mi a veszélyekre hívtuk fel a figyelmet, és Orbán Viktor is a veszélyekről beszélt, arról, amit mi is érzünk és tapasztalunk. De hadd menjek tovább. A veszélyeket két csoportba sorolnám. Az egyik az ún. ideologisztikus veszély. Az utóbbi néhány évben, az ezt a kormányt megelőző időszakban, az ideoló­giai hovatartozás, hitvallás, sőt, hozzá me­rem tenni, még bizonyos mértékig a párt­hoz való tartozás sem játszott alapvető sze­repet. Ma a kormány a közalkalmazottaktól kezdve minden szférában megköveteli a fel­tétlen lojalitást. Ráadásul a lojalitást ideáló- Ellenzéki kerekasztal, 1992 „Elszabadult az úri pimaszság...” Beszélő­ beszélgetés Horn Gyulával, Orbán Viktorral és Tölgyessy Péterrel

Next