Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-07 / 10. szám - BESZÉLŐ - "Elszabadult az úri pimaszság..." - Beszélő-beszélgetés Horn Gyulával, Orbán Viktorral és Tölgyessy Péterrel
– 1992. március 7. A választások kétéves évfordulójához közeledünk, a parlament és a kormány mandátumának félidejéhez. Két évvel a szabad választások után sokan a demokrácia sorsáért aggódnak. Némelyek azt kérdezik: lesznek-e igazán szabad választások 1994-ben. A demokráciáért aggódók az ellenzék összefogását sürgetik. Lapunk szerkesztői kerekasztalbeszélgetésre hívták meg a parlament három ellenzéki pártjának vezetőit: Horn Gyulát, Orbán Viktort és Tölgyessy Pétert. Arra kértük őket, mondják el, mi az, ami összeköti, és mi az, ami elválasztja pártjaikat. A beszélgetés során azonban megkerülhetetlennek bizonyult a közelmúlt néhány kérdése: milyen volt és hogyan romlott meg a kormánypártok és az ellenzéki pártok viszonya, mennyiben határozza meg a mai politikai helyzetet az 1990-es választások eredménye, az MDF-SZDSZ „paktuma". A politikai kerekasztal így - Orbán Viktor szavaival - „értelmiségi beszélgetéssé" terebélyesedett. Szerkesztőségünket F. Havas Gábor, Kőszeg Ferenc és Solt Ottilia képviselte. Az interjú február 25-én készült. Beszélő: A Fidesz pécsi kongresszusán Orbán Viktor szokatlanul keményen bírálta a kormányt. A demokráciát fenyegető veszélyek megítélésében álláspontja mégis eltér az SZDSZ-étől és az MSZP-étől. Látnak-e vajon az ellenzéki pártok vezetői olyan veszélyeket, amelyek létezésükben fenyegetik a demokrácia intézményeit, és ha igen, melyek ezek a veszélyek? " Hódítás, igazodás Orbán Viktor A pécsi kongresszusi beszédben kitértem arra, hogy az MSZP és az SZDSZ gyakorta a Horthy-rendszert és annak restaurálási kísérletét emlegeti, és ilyen veszélyeket lát. Ezt én túlzásnak tartom. Ugyanakkor nagyon komoly kifogásaim vannak a kormány működésével szemben. Azt gondolom, hogy nagyon óvatosan kell bánnunk azzal a kifejezéssel, hogy „a demokráciára leselkedő veszélyek", jobb a konkrétumoknál maradni. Ma nyílt diktatúra nélkül nem lehet fölszámolni a demokratikus intézményeket. Meg lehet próbálkozni azzal, hogy a kormányzó párt eljátssza az alkotmányt tiszteletben tartó párt szerepét, és közben formálissá próbálja tenni az alkotmányos intézményeket, de ennek van határa. Az ellenzék működési feltételei biztosítva vannak, ezeket nem fenyegeti veszély. Az Alkotmánybíróság intézménye áll, létezik, és az eddigi tapasztalatok szerint jó kontrollját adja a kormányzati működésnek. Lesznek választások '94-ben, tehát van mód arra, hogy a váltógazdálkodás érvényesüljön. Mindenfajta, a demokrácia fölszámolására vagy ellényegtelenítésére irányuló törekvésnek korlátai vannak, ezért azt gondolom, hogy a Horthy-rendszer ebben a formában nem térhet vissza. Ugyanakkor azonban vannak nagyon komoly veszélyek. Három ilyen veszélyfajtát látok. A parlamentáris kontrollt a kormányzat felett jelentéktelenné próbálják tenni; erre példa a költségvetés. Ez nagyon komoly veszély. Ettől még nem számolódik fel a demokrácia, ettől még van ellenzék, és a költségvetést jövőre is be kell terjeszteni, de jelentősen megsérül az alkotmányos kontroll a kormányzat felett. A második számú probléma, az a hiányzó törvényekben, a hiányzó törvények nyújtotta lehetőségek kihasználásában rejlik. Az alkotmányos törvényeknek hézagaik vannak, és ott a kormány szabadon garázdálkodik - nem anyagi, hanem politikai értelemben. Ilyen például a médiatörvény: Antall József az 1974-es törvényre hivatkozva próbálja érvényesíteni a kormányzat befolyását a médiában. De ilyen a szakszervezeti törvény is, azon is nagy hézag van, a kormányzat játéktere ott is nagyobb, mint amekkora egy normális parlamentáris demokráciában rendelkezésére áll. A harmadikfajta veszély nem az intézményekkel szemben próbált vagy alkalmazott lépésekből fakad, hanem a politikai kultúra csonkolásában, megzavarásában jelentkezik. Ilyen az, hogy a kormányzat ideológiai bunkóként forgatja a kereszténység kategóriáját, ideológiai fegyverként próbálja felhasználni az egyházakat. Ilyen, hogy a magyarság fogalmát úgy próbálja meghatározni, hogy kirekeszti belőle az ellenzéket, és saját magát a nemzet kizárólagos képviselőjeként tünteti föl. Ilyen a múlthoz való viszony: ők a tiszta múlt egyedüli folytatói. Az elmúlt negyven év alatt kialakult igazodási hajlamokat ideológiai törekvéseik szolgálatában próbálják fölhasználni. Nem kell az iskolákat formálisan, intézményesen alárendelni a kormányzatnak, még a területi KMB-nak sem kell alárendelni, elég ha odaszól egy budapesti kulturális bizottsági, oktatási bizottsági tag telefonon, mondjuk a KDNP- ből, és elmondja, milyen kifogás van az iskola működésével szemben, akkor bizony nagy a valószínűsége, hogy az iskola alkalmazottai automatikusan igazodnak ehhez, mert negyven év alatt azt tanulták meg, hogy igazából nem a formális utasítások a fontosak, hanem ezek az informális jelzések. Ez a harmadik csoport a leginkább veszélyes, hosszú távon ez roncsolja szét a politikai demokrácia alapjait, mert a szabadelvű politikai gondolkodást semmisíti meg, száműzi a közéletből. Nem akarom túlfeszíteni a dolgot: ez létező veszély, de nem arról szól, hogy mindjárt diktatúrát fognak itt bevezetni, vagy hogy el fogják lényegteleníteni vagy sikerrel lényegteleníthetik el a demokrácia intézményeit. Horn Gyula: Orbán Viktor szavai alapján közöttünk szinte semmilyen lényeges nézetkülönbség nincs. Mi sem mondtuk, hogy már diktatúra van, már újabb pártállam van, vagy állampárt, tekintélyuralom van. Mi a veszélyekre hívtuk fel a figyelmet, és Orbán Viktor is a veszélyekről beszélt, arról, amit mi is érzünk és tapasztalunk. De hadd menjek tovább. A veszélyeket két csoportba sorolnám. Az egyik az ún. ideologisztikus veszély. Az utóbbi néhány évben, az ezt a kormányt megelőző időszakban, az ideológiai hovatartozás, hitvallás, sőt, hozzá merem tenni, még bizonyos mértékig a párthoz való tartozás sem játszott alapvető szerepet. Ma a kormány a közalkalmazottaktól kezdve minden szférában megköveteli a feltétlen lojalitást. Ráadásul a lojalitást ideáló- Ellenzéki kerekasztal, 1992 „Elszabadult az úri pimaszság...” Beszélő beszélgetés Horn Gyulával, Orbán Viktorral és Tölgyessy Péterrel