Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-03 / 40. szám - BESZÉLŐ - Neményi László: Tüntetünk

6 1992. október 3. Beszélő SZÁMHÁBORÚ Tüntetők száma a másnapi napilapok szerint “ Rendőrségi adatokra való hivatkozással ” Ismertették a szintén rendőrségi adatokra támaszkodó 70-80 ezres becslést is Érdeklődésünkre sem az ORFK, sem a rendezvényt biztosító BRFK sajtóosztá­lyán nem tudták megmondani, milyen forrásból származott a 70-80 ezres becslés. Suha György, az ORFK szóvivője 15 ezres becslést hozott nyilvánosságra, a BRFK-n 13-15 ezres számot tartanak reálisnak. A Charta-tüntetés résztvevőinek számára vonatkozóan az ORFK illetékese nem vállalkozott becslésre, azt taná­csolta, forduljunk a rendezvényt biztosító BRFK-hoz. A BRFK illetékesei viszont az ORFK-hoz irányítottak minket. A kör bezárult, individualizmus iránti elkötelezettségből és nem is elsősorban szeméremből ódz­kodtak a tüntetés résztvevői egyet akaró tömeggé kovácsolódni. Hanem főleg azért, mert igen heterogén volt ez a sokaság. A Charta felhívását olyan pártok és szerve­zetek is aláírták, amelyekről a tüntetésen résztvevők többsége hallani sem akar. És ezeknek a pártoknak és szervezeteknek a­­ tagkönyvvel rendelkező vagy nem ren­delkező - hívei nyilvánvalóan nagy számban meg is jelentek a Petőfi-szobor­­nál és át is sétáltak a Kossuth térre. Együtt a „lánchídi csata" veteránjaival. A Kossuth téren találkozhatott a pár éve megregulázott, az első nyilvánosságból kitiltott társadalomkutató hajdani megre­­gulázójával, a régi március tizenötödiké­ben rutinszerűen begyűjtött ellenzéki haj­dani kihallgatójával. S mindenki, aki tisz­ta szívből örült a rendszerváltásnak és most a demokrácia iránti aggodalomból ott volt a téren, szemezhetett ragyogó ar­cú vén és kevésbé vén bolsevikokkal, akik röpdöstek az örömtől, mert ők előre meg­mondták: Pozsgay árulása fasizmushoz fog vezetni. Nehéz elképzelni, hogy az a sokaság, amely ennyire és így volt hetero­gén, kéz a kézben elénekli a „We shall overcome"-ot. Sokan kínosnak találták, hogy hétpró­­bás antidemokratákkal és meggyőződé­­ses cenzorokkal együtt kellett tüntetniük a demokrácia és a sajtószabadság mellett. De sajnos ez elkerülhetetlen volt. A De­mokratikus Charta nyitott szervezetként definiálta magát - másként nem is tehe­tett volna. Felhívásaihoz az csatlakozik, aki egyetért velük, vagy úgy tesz, mintha egyetértene velük. Egy tüntetés pedig nem lehet zártkörű rendezvény. Az igazi botrány az, hogy két és fél év­vel a rendszerváltás után már nem bölcs dolog sarkon fordulni és otthagyni egy teret pusztán azért, mert Thürmer Gyula is ott sütögeti a politikai pecsenyéjét. Egy okkal több, hogy ne szeressem Csurka Istvánt. A demonstráció haszna Márpedig aligha vitatható, hogy szük­ség volt erre a tüntetésre. A Torgyán-féle Harag Napja, az egyre gyűlölködőbbé vá­ló médiatüntetések után meg kellett mu­tatni, hogy az utca nem a „nemzeti kö­zép" álruhájában grasszáló radikális szél­sőjobb tulajdona. Szükség volt rá, mert élénkítheti a kormánykoalíció európai ré­szének - reméljük, hogy európai többsé­gének - a magyar demagóg funaristákkal szembeni eleddig többnyire lagymatag ellenállási készségét. Még az sem kizárt, hogy a tüntetők nagy száma az Európa és Balkán között opportunizmusból ingado­zó koalíciós politikusokat is elgondolko­dásra készteti. S végül szükség volt erre a tüntetésre, mert sokak számára némi megnyugvást hozott. Az őszesti séta és álldogálás után - mert a legtöbb résztve­vő számára ennyi volt ez a tüntetés - hi­hetőbbé vált, hogy ez az ország mégsem az az ország, amely a Magyar Fórum lap­jain fortyog. Talán azok számára is, akik ellentüntetéstől, skinhead-attaktól - egyáltalán: a rumlitól - tartva nem mer­tek csütörtök este az Akadémia utcában sétálni. NEMÉNYI LÁSZLÓ A Csurka-tüntetésen A Demokratikus Charta tüntetésén (1000 fő) (1000 fő) Népszabadság 15** sok tízezer Népszava több ezer több tízezer Kurír nagyon sokan Magyar Hírlap 15* tízezrek Magyar Nemzet több tízezren több tízezren Új Magyarország 80 3 sok ezer Pesti Hírlap 70-803 kb. háromszor annyian, mint szombaton MTI szerint 70-805 -4- * -V ■ ■ APRÓHIRDETÉS Keresem azokat a húsz év körüli, sportosan öltözködő fiatalembereket, akik hatan 1992. szeptember 24-én 15.50-kor a budapesti Örs vezér téri aluljáróban megszólítottak egy hazai világ elosztásán dolgozó, öt fős női társaságot, majd rövid kérdések után súlyos pofonokkal és két-három rúgással feloszlatták. Keresem továbbá az eset szemtanúit is, hogy a bántalmazottak nevében a tudo­mására hozzam minden érintettnek. A fiatalemberek figyelmét nyilván elkerülte, hogy a Demokratikus Charta bé­kés, méltóságteljes, erőszak- és haragmentes tüntetést szervezett, ahol a százezres tömegben nemcsak egymás hangját hallottuk jól, de a gyerekek is veszély nélkül kergetőzhettek a lábak között, az emberek körbekínálták az elemózsiájukat és csak körbekuncogni bírták a tömeg közepén Szentkoronát áruló férfit. Az az egy szál virág, amit sokan a kezükben tartottak, ép elmében nem keltheti a fenyegetés képzetét. A hölgyek az aluljáróban a vidékről ajándékba kapott tö­méntelen virágot osztották szét maguk között, hogy majd a Március 15. téren vagy később, a Parlamentnél a még virágtalanok kezébe nyomjanak egy-egy szálat. Az erre adott brutális válasz már a hippimozgalmat sem tudta el­taposni a '60-as évek Amerikájában. A Charta jegyében most újjáéled a make love, not war virágos képe. A bántalmazott hölgyek ezúton közlik a fiatalemberekkel, hogy fizikai sérülése­ik 8 napon belül gyógyulóak. A pofonok és rúgások után azonban földre hullott néhány virág. Ha arra járnak, emeljék fel. TÖRÖK MONIKA

Next