Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-21 / 47. szám - OKTATÁS - Vég Gábor: Anna Frank és Radnóti Miklós

Oktatás17 1992. november 21. Anna Frank és Radnóti Miklós A budapesti közvélemény egy részét - nem is beszélve az érintett diákokról, szülőkről és tanárokról - hosszú hóna­pok óta foglalkoztatja, szomorítja a volt zsidó gimnázium (ma az állami tulajdonban lévő ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium­ ügye. Túlzás lenne azt állítani, hogy a közvetlen érintetteket agyon­bombázzák információkkal e mindennapjaikat meghatározó témá­ban. Úgy gondolom, a demokratikus döntéshozatal és döntéselfo­gadás alapkövetelménye a leglényegesebb elemek korrekt ismerte­tése. Zoltai Gusztávnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövet­sége vezetőjének október 24-i nyilatkozata­ - néhány apró, félreér­tésre alkalmat adó elemtől eltekintve - hitelesen mutatta be a jelen­legi helyzetet. Erre vonatkozó észrevételeim: 1. Egyáltalán nincs olyan stádiumban az ügy, hogy felelősen ki lehetne jelenteni: „Aki vállalja az egyházi iskola szellemiségét, ter­mészetesen továbbra is taníthat nálunk..." 2. A jelenlegi diákokkal kapcsolatban egyetlenegy hiteles infor­máció áll rendelkezésre: az év során tartott iskolaszintű szülői érte­kezleteken a szülők döntő többsége kinyilvánította, hogy a jelenlegi állami gimnáziumban kívánja taníttatni gyermekét. Sajnos a cikk bevezető része - lehet, hogy újságírói félreértés mi­att - pontatlanul megfogalmazott. Bizonyításra szorul az az állítás, miszerint az igazgatónő „azzal nyugtatta a szülőket, hogy az a gye­rek, aki itt kezdte meg a nyolc osztályt, itt is fogja befejezni. Ez azt jelenti, hogy az ezredfordulóig nem változik semmi." Véleményem szerint az igazgatónő érthetően zárkózott el a beszélgetés elől, hi­szen a tulajdonos (Magyar Állam) sem kápráztatja el a közönséget egyértelmű álláspontjának közlésével. Amiről pedig leginkább szól­ni kellene, szinte szó sem esik. 1. Az 1991. évi XXXII. törvény szerint az egyháziingatlan-igény kielégítésekor gondoskodni kell a jelenlegi használó megfelelő elhe­lyezéséről. Ez a Radnóti esetében az államot képviselő magyar kor­mány kötelessége. Senki nem vitatja, hogy a Radnóti évtizedek óta az ország egyik legkiválóbb középiskolája, így túlzás nélkül nemze­ti értéknek tekinthető. Ha ezt elfogadjuk, az is nyilvánvaló, hogy a hitközségi igény jogszerűsége és jogossága miatt csak egy, a Mó­­ricz-gimnáziumhoz vagy a Fasori Evangélikus Gimnáziumhoz ha­sonló megoldás jöhet számításba, az egyházi igény fontosságának megfelelően belátható időn belül. 2. Ehhez képest az elmúlt hónapok pontos ténytörténete a követ­kező: 1992. augusztus végén a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárai ál­tal vezetett - a vonatkozó törvény szerint működő - kormánybi­zottság elhalasztotta az ügy érdemi megtárgyalását, és felvetette a kérdésben jogilag nem érintett Fővárosi Önkormányzat bevonását a megoldás kimunkálásába (az eset nem egyedi). 1992. október 9-én ismét nem született döntés. A tanácskozási joggal jelen lévő főváros ugyan készségesnek mutatkozott a jószol­gálati szerep vállalására, ugyanakkor azt is világosan kifejezésre juttatta, hogy jelentős országos költségvetési hozzájárulás nélkül . A szerző részben Török Monika, a Beszélő ez évi 43. számában megjelent „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent" c. cikkével vitázik (a Móricz-ügy csaknem egymilliárdot követelt) a kérdés nem oldha­tó meg. Az ülés végén fe­merült, hogy a Pénzügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a főváros képviselői dolgozzák ki a megoldást. (A törvény egyébként a kormánybizott­ság feladatául teszi ezt.) Azóta a fővárost nem keresték meg ebben a témában. Jelenleg ez a helyzet. És mi lehet a megoldás? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához minden felelős döntéshozónak legalább há­rom tényezőt figyelembe kell venni. I. A zsidó hitközség első helyen rangsorolt, jogilag és történetileg egyaránt megalapozott igényéről van szó. II. Az ország egyik legkiválóbb és mindenképpen épségben meg­őrzendő gimnáziuma működik ma az épületben. III. A törvény egyértelműen a magyar államot, illetve képviselőjét kötelezi a megoldás kidolgozására (kormánybizottság, végső soron az országos költségvetés). Ebben az önkormányzatok játszhatnak erejükhöz mérten jószolgálati szerepet, de a döntés felelőssége a kormányé. És végezetül még egy következtetés. Az ügy állandó halogatása nem szolgálja sem az egyház, sem a tanári kar, sem a diákok érde­keit. De akkor kiét? VÉG GÁBOR Naponta 1 millió ember kíváncsi rá. Talán nem véletlenül. Népszabadság minden reggel a Lapszemlében. Láthatóan más. NEPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja.

Next