Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-05 / 49. szám - BELFÖLD - Szőke Zsuzsa: Ütőemberek - A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél

pi|:b^!iSiJ.c — Belföld_______________ii 1992. december 5. azért rájuk szólt, hogy hagyják abba, egyúttal távozásra is felszólította őket. N. L.: Védencem is elismerte, hogy va­lóban énekeltek „irredenta" dalokat, de korántsem harsogtak. Amikor pedig tá­vozásra szólították fel őket, akkor min­den további nélkül engedelmeskedtek a hölgynek, és elhagyták a helyiséget. Egy könnyű kis gyilkosság A társaság két csoportra szakadva ha­ladt a Csizmadia utcában: elöl ment vé­dencem, egy négy-hat fős társaságban, tő­lük kissé leszakadva pedig Maci (Ma­­gyarfi Krisztián) a többiekkel. Védencem csoportja előtt haladt Danyi Zoltán, a ké­sőbbi sértett, kezében valamiféle boros­vagy pálinkásüveggel. Amikor elmentek mellette, akkor a sértett H. Csabát véletle­nül vagy akarattal meglökte, és Csaba úgy látta, mintha még az üveg is lendült volna Danyi kezében, s közben a követ­kezőt mondta védencemnek: „B...szad szájba a b... anyádat!" Erre Csaba a két kezével meglökte Danyit, és azonnal rú­gott is feléje. Akkor a sértett a földre esett, de Csabáék nem bántalmazták őt tovább, hanem letudták az ügyet ennyivel, és ott­hagyták. Addigra ért oda Maci társasága, és védencem visszanézve a következőt látta: a kb. tízfős csoport lazán körbeállja Danyit, és Maci egy baseballütővel veri a sértett mellkasát. Csaba csoportjából erre valaki hátraszólt, hogy hagyjátok már ab­ba. Látták még, hogy kijön a presszós, és felemeli a sértettet. Gondolták, jobb lesz innen elszaladni, már csak azért is, mert meghallották a mentő szirénáját. A men­tőt a presszóból riasztották. Beszélő: A rendőrségi közlemény sze­rint Danyi Zoltánt nem csupán baseball­ütővel „bántalmazták, hanem a földön fekvő sértettet meg is rugdosták, aminek következtében Danyi Zoltán az elszenve­dett sérüléseibe a helyszínen belehalt. Ezek szerint túlzás lenne azt állítani, hogy a Maci által vezetett tízfős csoport csupán „lazán körbeállta" Danyit. Inkább „lazán" agyonrugdosták... N. L.: Valószínű, hogy Maci csak befejez­te a baseballütővel a tettlegességet... Beszélő: Amit az ön védence kezdett? N. L.: Csaba valóban belerúgott a sértett­be, de csak egyszer... És Maci is rugdosta... Azt nem hiszem, hogy a baseballütő komo­lyabb sérülést okozott volna a sértettnek... Erre abból következtetek, hogy nem mellka­si sérülések okozták a halált, hanem kopo­nyaalapi törés. Még pontosabban, a halál ki­váltó oka nyakcsigolyatörés volt. Beszélő: És ez a nyakcsigolyatörés nem következhetett be akkor, amikor az ön vé­dence meglökte, és belerúgott a sértettbe, aki ettől a földre zuhant? N. L.: Ez majd ki fog derülni. Ez már szi­gorúan szakmai és... ítélkezési probléma lesz. Mert amennyiben közvetlenül a nyak­csigolyatörés okozta a sértett halálát, akkor a többi sérülés tulajdonképpen lényegtelen. Beszélő: Ne haragudjon ügyvéd úr, de ezek után meg kell kérdeznem: mi arra a garancia, hogy Magyarfi Krisztián halála után ne az elhunyt fiúra verjék rá a balhét. N. L.: A bírósági eljárás objektivitása ezt a feltételezést teljes mértékben kizárja! Politikai baseballmeccs Beszélő: Úgy hallottam, hogy az ön vé­dence jegyzőkönyvileg is rögzített részle­tes vallomást tett egyes politikai szerveze­tekkel való kapcsolatáról. N. L.: Védencem, teljesen önként (!) be­szélt az október 23-i tüntetésről és az azt megelőző politikai cselekményekről. Az ügy kronológiája a következő. H. Csaba, az egri katonai középiskola diákja tagja volt a Nemzeti Ifjak Egyesülete nevű félkatonai szervezetnek, mely a Kisgazdapárt égisze alatt Egerben működik. Védencem azért lett tagja ennek a szervezetnek, mert egyetértett az egyesület alapelveivel: a tag nem dohá­nyozhat, nem fogyaszthat szeszes italt, kül­seje mindig rendezett és ápolt, belső tartását a fegyelem és a haza reális történelmének ismerete hatja át. Ebben az egyesületben so­ha nem hallott idegengyűlöletről vagy anti­szemitizmusról, hanem kizárólag becstelen és becsületes emberekről. Tehát skinhea­­dekről, nácikról, fasisztákról szó sem volt! Október közepén arról tájékoztatták őket, hogy október 23-án ingyen Budapestre utazhatnak, ahol egy ünnepi koncerten ve­hetnek részt. Természetes, hogy az egyesü­let minden tagja kihasználta ezt a kedvező lehetőséget, így védencemet 40-60-ad magá­val felvitték Egerből Budapestre. Pesten elő­ször elvitték őket egy emlékmű megkoszo­rúzásához, de hogy melyikhez és hol, azt nem tudta megmondani, mert nem ismerős Pesten. Ezt követően - ahogy én kivettem a szavaiból - elvitték őket a Thököly útra, a Torgyán-féle Kisgazdapárt székházába. (A Thököly úton a Németh Béla-féle kisgazdák székelnek. - a szerk.) Ott aztán a „Potyka úr", azaz Porubszky István és Szőke István tartott nekik egy hegyi beszédet, ígértek ne­kik nyári táborozást, utazást, sőt azt is ígér­ték, hogy ha a fiúk végeznek, akkor majd gondoskodnak arról, hogy nekik munkájuk is legyen. Azután ott a fiúk füle hallatára vitába keveredett egymással Porubszky és Szőke. Az egyiknek - mivel időközben tu­datták a fiúkkal, hogy koncert helyett a Kos­suth térre mennek - az volt az álláspontja, hogy fujozással kell a köztársasági elnököt lesöpörni a pástról, a másiknak meg az volt a véleménye, hogy elég lesz egy folyamatos tapsorkán, hogy az elnök ne kezdhesse el a beszédét. Csabának már akkor gyanús volt a dolog, de valószínűleg kíváncsiságból mégis kiment a többiekkel a térre. Akkor már több százan álltak ott, és a sajnálatos történtekkel azóta mindenki szembesülhe­tett. Védencem szó szerint azt mondta: „Rá­jöttem arra, hogy nem koncert lesz, hanem minket valakik, valamilyen politikai célra akarnak fölhasználni." Ettől annyira mérges lett, hogy október 26-án, hétfőn, amikor visszament az iskolába, önként jelentkezett Nagy Gábor alezredesnél, az iskola igazga­tójánál. Az alezredes úrnak is részletesen beszámolt a 23-i eseményekről, és egyúttal leadta az egyesületi igazolványát is. Megne­vezte azon diáktársait, akik szintén tagjai a Nemzeti Ifjak Egyesületének. Miután az­­ alezredes úr mindenkitől begyűjtötte az iga­zolványát, október 27-én úgy rendelkezett, hogy a diákok a jövőben csak az iskola ve­zetésének beleegyezésével lehetnek tagjai bárminemű­ egyesületnek vagy szervezet­nek. Valakiknek a kezében, akik magukat fele­lős embereknek tartják ma is, ez a két gye­rek volt a baseballütő! Megpróbálom ma­gam beleképzelni a tizenhat éves védencem helyzetébe: senki és semmi nem vagyok, el­lenben ha fujolok vagy tapsolok, akkor a Magyar Köztársaság elnökébe belefojtha­tom a szót. Hát ha nekem ilyen hatalmam van, akkor egy cigányt is lecsaphatok, hi­szen az elnököt is lesöpörtem a pástról. Te­hát én lettem valaki, és nem az a valaki, aki majd leviszi a szemetet. Vagyis egy tizenhat éves gyerek kvázi hatalmat képzel a kezébe, és ez lelki torzuláshoz vezet. Pláne, ha nem egyedül van, hanem csordában, vagy ha így szebben hangzik, egy „elit gárdában". SZŐKE ZSUZSA Naponta 1 millió ember kíváncsi rá. Talán nem véletlenül. Népszabadság minden reggel a Lapszemlében. Láthatóan más. NÉPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja.

Next