Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-10 / 41. szám - BELFÖLD - Török Monika: Lyukasóra

18 1992. október 10. Dolf Kríziskoncepció helyett! Mikor és mitől váltja fel a krízisdefiní­­ciót a rendszeres segítségnyújtás? Az ön­­kormányzatok mégis rendszeresen köz­ponti kormányzatot helyettesítő szerepre kényszerülnek, és sok esetben a saját le­hetőségeiken messze túlmutató létmini­­mumgarancia-típusú segélyezést folyósí­tanak. Az önkormányzatok nagy része már hosszú ideje bevezette a „listás segélye­zést", ami az alanyi jogú segélyezés elő­szobája. Annak közvetett beismerése, hogy az adminisztráció a „listás segélye­zettek" esetében tökéletesen feleslegesnek és értelmetlennek ítéli meg a jogszabály­ban előírt környezettanulmány elkészíté­sét minden egyes krízissegély kifizetése előtt. Egyéb eszközük nem lévén, listára veszik a helyi szegényeket, és rendszeres ellátássá teszik a krízisellátást. Ameddig lehetséges, növelni igyekszenek a segély­keretet. Egy ponton túl azonban ők sem tehetnek mást, mint hogy csökkentik az egy főre eső segélyösszeget. Amikor a krízissegély rendszeres segéllyé válik, a problémák újrafogalmazására van szük­ség. Határozott álláspontunk, hogy a szo­ciális problémák megoldása lehetetlen, ha a kríziskoncepcióból indul ki. A problé­mamegoldó folyamatban természetesen fontos elem az anyagi és személyes szo­ciális szolgáltatásbeli krízisellátás. Úgy véljük, hatékony megoldást az jelenthet­ne, ha az anyagi támogatásokat termé­szetbeni juttatások széles skálája egészíte­ne ki, és e két ellátási formát szociális szolgáltató programokkal bővítenék to­vább. E programoknak az igénylők két kérdésére kell válaszolniuk: 1. hogyan legyek segélyezett? 2. hogyan ne legyek segélyezett? Az első kérdésre kidolgozott progra­moknak meg kell fogalmazniuk az anya­gi és személyes szolgáltatások jogszerű elérhetőségét. A második kérdés nagy­ságrenddel fontosabb. Az erre adandó válasz azt keresi, hogy a személyes szol­gáltatás segítségével hogyan tud kikerül­ni az igénylő a segélyezett pozíciójából, illetve hogyan kerülheti el, hogy „bejus­son" oda. Amilyen könnyű ezt a célt kimonda­ni, olyan nehéz megvalósítani. Hiszen kisebb-nagyobb pénzeszközök még csak mozgósíthatók lennének a pénzbe­­ni vagy a természetbeni juttatások nö­velésére, de a személyes szociális szol­gáltatások garantálására sokkal kevés­bé. Magyarországon éppen a szolgálta­tások rendszere a legelmaradottabb, és a nonprofit vállalkozásban nyújtott szo­ciális szolgáltatások sem tudnak lábra kapni jogi rendezettség hiányában. Pedig éppen ideje lenne a különféle ellátások és segélyek célszerűtlen arányán módosíta­ni. A pénzbeni segélyezésre és a termé­szetbeni juttatásokra szánt keretek egy ré­sze hosszú távon hasznosabban felhasz- Lyukasóra Megyery Rezsőné iskolaigazgató úgy oldotta meg a dolgot, hogy az első és az ötödik osztályokban létrehozta a hitta­­nos-nem hittanos osztálybontást. Még csak arra sem volt szüksége, hogy külö­nösebben nagy feneket kerítsen a dolog­nak. Az elsősök esetében már a beiratkozás­nál így osztották szét a leendő tanulókat. Az osztálybontás szervezési problémáiról és következményeiről az igazgatónőtől kértünk felvilágosítást.. Beszélő­: Lehetett osztályt választani a beiratkozáskor? - Minden sokkal egyszerűbbnek bizo­nyult, mint gondoltuk, magunkra vállal­tuk a szervezési munkát. Látható volt, hogy a hittanosok száma nagyjából azo­nos a nem hittanosokéval, ez magától ad­ta ezt az osztályba sorolást. Beszélő­: Gyakorlatilag vallásos tago­zat alakult így ki.­­ Igen, és ennek több pedagógiai hasz­na is van. Egyrészt nem alakulnak ki az ún. lyukasórák a hittannal egy időben, így jobban lehet dolgozni. Másrészt ez a fajta közösség - és itt a hittanosokra gon­dolok - véleményem szerint olyan többle­tet fog adni, ami jótékony hatással lesz a tanulmányi eredményekre. Ez az erköl­­csiség talán még a párhuzamos, nem hit­tanos osztályokra is át fog ragadni. Beszélő­: A többi évfolyamot is átala­kították? - Nem lett volna ésszerű megbontani a várható, ha azokat koncentráltan, külön­féle szociális szolgáltatások kialakítására fordítanánk. A segély önmagában sosem fogja ki­váltani a segélyezést. A szolgáltatás vi­szont esetleg igen. Szakszerűtlen mulasz­tás, ha ezt az esélyt nem adjuk meg a tár­sadalomnak, már bejáratott osztálykereteket. De az al­só és felső tagozat kezdő évfolyamán en­nek könnyen belátható indokai voltak. A továbbiakban felmenő rendszerben a tel­jes iskolai struktúra így fog átalakulni. Beszélő­: Hogyan választották ki a pe­dagógusokat ezekhez a speciális évfo­lyamokhoz? - Különösebb válogatás nem volt, de azok lettek az osztályfőnökök, akik véle­ményem szerint azonosulni képesek ez­zel a szellemiséggel. Reményeink szerint a későbbiekben a katolikus egyház nem csupán a hittan oktatásában, hanem más területen is a segítségünkre lesz. Beszélő­: Az első­ és ötödik évfolya­mok mellett hogyan zajlik másutt a hit­oktatás? - Itt is sikerült némi órarendi átszerve­zéssel beilleszteni a tanrendbe. Ezt na­gyon fontosnak tartom, hiszen eddig csak a nulladik vagy az utolsó órában volt erre lehetőség. Beszélő­: Nem érintett ez hátrányosan más, kötelező­ óraszámot? - Csak részben. A nyolcadik osztály­ban eddig négy kötelező és két fakultáci­ós matematikaóra volt, most ez három kötelezőre csökkent, de a fakultációs ket­tő megmaradt. A nyolcadikosok nem rek­lamálták a plusz egy óra matekot. Ezek szerint minden rendben. TÖRÖK MONIKA Az isaszegi Damjanich János Általános Iskolában sajátos módon vették elejét a lyukasórák okozta nevelési üresjáratoknak. A lyukasórák attól keletkeztek, hogy a hittan - fakultatív tantárgy - a méltatlan nulladik vagy utolsó órai helyéről beverekedte magát az órarend közepébe. S míg az osztályok hittanos fele szorgalmasan, becsületesen tanult, a többi gyerek csak csellengett, lófrált, és ez bizony méltánytalan volt a többlettanulást vállalókkal szemben. Megol­dást kellett találni erre az áldatlan állapotra. ■ ti JP ■—» r- —

Next