Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-05 / 49. szám - BELFÖLD - A Turul szárnyai alatt
1992. december 5. Beszélő szard dolog jogi szempontból az, hogy a kormányfő az általa egy egyszerű levélben államtitkári, illetve államtitkár-helyettesi besorolású személynek minősített médiavezetőket úgy akarja fegyelmezni, mint az igazi államtitkárokat és államtitkár-helyetteseket, miközben az 1990. évi XXXIII. törvény már nem is ismeri az államtitkári (államtitkár-helyettesi) besorolású személy fogalmát, miközben ugyanez a törvény megszüntette az országos hatáskörű állami szervek vezetőinek államtitkári tisztségét, miközben a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a 27/1990. (VIII. 13.) kormányrendelet értelmében már nem is része az államigazgatási szervezetnek, és ezt éppen a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára (Dr. Müller György) fejtette ki a Közigazgatás 1991. decemberi számában, miközben az az 1077/1987. (XII. 31.) számú kormányhatározat, amelyre a kormányfő hivatkozni szokott, az 1987. évi XI. törvény értelmében nem is minősül jogszabálynak, s miközben egyébként is csak annak van joga meghatározni a vezetők státusát, aki őt kinevezte, az pedig nem a kormányfő, hanem az államfő. Nem feledkezhetett meg az Olvasó arról sem, hogy R. Á. alapos jogszabályelemzése szerint (Beszélő, 1992. július 18.) „a jelenleg hatályos rendelkezés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió feletti kormányzati felügyelet körét kizárólag a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyására szűkíti, és nem ismeri el más, egyébként a felügyelet fogalmába tartozó tevékenységre." Végezetül pedig: lapunk hívei már amúgy sem csodálkoznak semmin. És a többiek se nagyon. r. s. A Turul szárnyai alatt A Beszélő stábja (természetesen) a tatabányai Turul-szobor avatási közönségének azon hányadát gyarapította, amely a fokozott biztonsági intézkedések következtében nem jutott el az ünnepség színhelyére. Ahhoz a gyalogos menethez csatlakoztunk, amelynek magvát a belépőül szolgáló levelezőlapot birtokló érdeklődők alkották, akik azonban nem fértek föl a különbuszokra. E tömegben menetelt például Bossányi Katalin, a Népszabadság rovatvezetője, a Demokratikus Chartához tartozó személyiség, oldalán Farkasházy Tivadar nagyobbik fiával, akik elszakadtak a buszra feljutó idősb Farkasházytól. Volt még ott jó néhány vidéki SZDSZ-es, számos tatabányai polgár gyerekestül és sok-sok más, aki fennhangon szidta Göncz Árpádot és az SZDSZ-es tatabányai vezetést. Ebben élenjárt egy ősz hajú, idősebb férfiú, ki magát csepeli munkásnak mondta, s szidalmait kiterjesztette az SZDSZ-re, valamint az egész parlamentre is. A mintegy harminc rendőrből álló falanx rezzenéstelen arccal, némán, ám szilárdan állta a vihart, s oldalra sorakozva engedett utat, mihelyt rádióján értesült róla, hogy a hivatalos ünnepség véget ért. (Egyikük nem minden keserűség nélkül, ám kifogástalan udvariassággal megköszönte a közvetlenül őt ostromló temperamentumos hölgynek a kellemes negyedórát.) A köztársasági elnök beszédéről lemaradtak, viszont zavartalanul végignézhették a más útvonalon fennakadt skinheadek utóünnepségét. Ez már nélkülözte a hangosítást, mert az erősítőberendezéseket példás sebességgel szétszerelték a fürge rendezők, így csak természetes fokozatban élvezhettük minden idők leghamisabb Himnuszát. Ajánljuk a nemzeti ifjak nevelőinek figyelmébe az énekleckéket. Elhangzott még néhány harsány Oi!, Oi!, a „Vesszen Trianon!" és „Csonka Magyarország nem ország!" jelszó stb. A hegytetőn, a Turul tövében a bizonyos ősz, magát csepelinek mondó férfiút négy civil hátracsavart karral elvonszolta, az esemény fényképezését egy ötödik megakadályozta, egy hatodik pedig bemutatkozott mint a civilek főnöke. Érdeklődtünk Túrós rendőrtábornoknál: tájékoztatása szerint 17 személyt vettek őrizetbe, ebből 15 kopasz fiatal volt, kettő egyéb, mind a 17-et egy órán belül elengedték. Talán az ősz csepeli hite is visszatér a demokráciában, ilyenfajta szöveget ugyanis, amit ott összeordított, az általa visszakívánt években aligha úszott volna meg egy órán belül. Túrós tábornok szerint senkit nem bántalmaztak, gumibot, bilincs, lőfegyver használatára nem került sor, csak testi kényszerítéssel éltek a közegek. A helyszínen számos polgár méltatlankodott a rendőrterror miatt, gyanúnk szerint közülük igen sok máshoz szokott bensőséges elnökfújoló megmozdulásokon. A Beszélő stábja az avató-utóünnepség után még felkereste Tatabányának azt az utcáját, ahol a legsűrűbb a cigány lakosság, mivel szóbeszédet hallott arról, hogy a skinek este verekedni akarnak ott. Egy sarkon álldogáló, jól megtermett legényekből álló csoporthoz fordult, a kérdéskör megvitatása céljából. A fiúk elmondták, hogy nem félnek, s lélekben készen állnak a védekezésre, majd rátértek arra, hogy a belügyminiszter szereti a skinheadeket. - Az egyik képviselő is nagyon támogatja őket ott a parlamentben - fűzte hozzá aggodalmasan egyikük -, minek is hívják, na, na, segíts már - fordult társához. - Tudod, úgy hívják, mint a Miki apósát. - Csurka vágta rá diadalmasan a másik, Csurkának hívják a Miki apósát. Örömmel adjuk hírül, hogy van másik Csurka is. -t- OTTÓ HORVÁTH ERNŐ :v.v-v.-. . ..y, ■ Fennakadtunk... — pi|:o^Ci|.o