Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-03-27 / 12. szám - BELFÖLD - Szentesi György: Egy tárca elégtelent kapott

12______________ 1993. március 27. SZENTESI GYÖRGY Egy tárca elégtelent kapott Történelmi visszapillantás a Honvédelmi Minisztérium államtitkárainak távozása alkalmából A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárának februári és közigazga­tási államtitkárának márciusi elbocsátása, leváltása, felváltása, cseréje (a nem kívánt szöveg törlendői) annak beismerése, hogy a tárca a rendszerváltozás óta eltelt majd' három esztendő alatt az elvárhatónál jóval gyengébben teljesített. Az elmúlt három évben a Honvédel­mi Minisztérium főként önmaga átszer­vezésével foglalkozott, így 1990 májusa óta a Magyar Honvédség - a jelentős létszámcsökkentéstől eltekintve - sok­kal kisebb mértékben változott meg, alakult át, mint az indokolt lett volna. Az átszervezések nagy része pedig - fő­ként a vezető szervezetek újjáalakítása­­ meggondolatlannak, elsietettnek, ke­véssé hatékonynak bizonyult. Féloldalas csökkentések A tárca Honvédelem '92 című kiad­ványából derült ki, hogy 1989-től 1992- ig a Magyar Honvédség költségvetési létezáma 155 700 főről kerek 100 000-re csökkent. Ugyanakkor alig mérséklőd­tek az infrastruktúra fenntartására for­dított kiadások. Az irányító, vezető lét­szám aránya pedig megnövekedett. A kiadvány szerint az úgynevezett köz­ponti rendeltetésű katonai szervezetek állománya ma a hadsereg felét vagy en­nél is nagyobb részét teszi ki. Az átgondolatlan csökkentést jellem­zi, hogy a jelentősen mérséklődött tiszti utánpótlást, akár korábban, ma is há­rom katonai főiskola képzi ki. (A tisz­tek posztgraduális képzésére ezenkívül még egy egyetemi szintű katonai aka­démia szolgál.) Ennél is fontosabb, hogy nem csak-Cikkünk szerzője - lapunknak immár rendszeres katonai szakírója - huszonkét éven át mérnök­ként dolgozott a néphadseregben, majd hat évig a Magyar Külügyi Intézet tudományos munka­társa volt. 1990. január 1-jén a Honvédelmi Mi­nisztérium Biztonságpolitikai és Nemzetközi Fő­osztályának vezetőjévé nevezték ki. Beosztásában - mint több cikkében leírta - nem tudott megbé­kélni a konzervatív katonai gondolkodásmód to­vábbélésével, ezért 1991. június 1-jével a nyug­díjaztatását kérte, kentették, csak átalakították a csapatok vezetési lépcsőit. Megszüntették ugyan a seregtest-parancsnokságokat, de he­lyettük vezetési szintként és funkcioná­lisan is felesleges haderőnemi parancs­nokságokat hoztak létre. Az aktív tábornokok száma jelentő­sen csökkent, de növekedett a magas pozíciók (minisztériumi helyettes ál­lamtitkárok, főosztályvezetők, honvéd­ség parancsnok- és vezérkari főnök-he­lyettesek, főcsoportfőnökök, főszemlé­lők, csoportfőnökök stb.) száma. Erről s a honvédség parancsnoksága, illetve a vezérkar szervezetéről, létszámviszo­nyainak alakulásáról az említett kiad­vány persze mélyen hallgat. Ma a Honvédelmi Minisztérium, a honvédség parancsnoksága és a vezér­kar ugyanúgy négy hatalmas objektu­mot foglal el Budapesten, mint négy évvel ezelőtt. A változás csak annyi, hogy folyamatosan - követve a perma­nens átszervezéseket - átrendezik, át­építik az épületek belsejét. Az egyetlen Kaszópuszta kivételé­vel, amelyet eladtak, továbbra is fenn­tartják a „dísz"-üdülőket, a Margit-szi­­geti vendégházat, a külügyi szállodát, és fenntartanak több más, csak a repre­zentációt szolgáló létesítményt. Mindehhez hozzájárul a görcsös ra­gaszkodás egy sor, az új viszonyok kö­zött fölöslegessé vált, illetve műszaki­lag (már a beszerzés pillanatában is) elavult vagy igazi harcértékéhez ké­pest túl drágán fenntartható haditech­nikai eszközhöz. A honvédséget ma is a pazarló gazdálkodás jellemzi, egye­bek közt ezért nem telik a tárca való­ban nem bőséges költségvetéséből az indokolt fejlesztésekre. A katonai költségvetés reálértéke - a Honvédelem '92-ből ez egyértelműen kitűnik - az 1989-es bázisesztendőhöz képest valóban 60%-ára esett vissza. De eközben a létszám is az 1989. évi 65%­­ára mérséklődött, tehát az egy főre eső költségek reálértéke alig változott. Csak éppen nem csökkentették a létszámfo­gyással azonos mértékben az infrast­ruktúrát, a haditechnikai eszköztárat és a vezető szervek állományát. Helybenjárás Az elmúlt három esztendő ahhoz is kevés volt, hogy átdolgozzák a módo­sítható, illetve­­dolgozzák az újrafogal­mazandó szabályzatokat, különféle vál­tozatokban elkészítsék a radikális had­erőreform tervezetét, felmérjék azt, hogy a Magyar Honvédség haditechni­kai eszközállományából mit lehet meg­tartani változtatás nélkül, mit és milyen fejlesztésekkel, korszerűsítésekkel (és milyen mennyiségben) célszerű tovább éltetni, s melyek azok a fegyver- és más haditechnikai eszközrendszerek, me­lyeket ki kell vonni a szolgálatból. Az igazsághoz hozzátartozik - s a há­roméves „helybenjárás"-nak ez is oka -, hogy a szabad választások során a parlamentbe bekerült pártoknak (bele- Dr. Szendrei László, a HM új politikai államtitkára Belföld­ érl.)

Next