Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-05-22 / 20. szám

2________ 1993. május 22. Kibeszélő a ceglédi iskolaügyben Török Monika: Déja vu (Beszélő, 1993. május 1.) Török Monika véleményt (s nem a klasszi­kus értelemben vett tudósítást) írt a Beszélő május 1-jei számában. Nem először jelent meg hasonló kérdéskörben írás a lapban, ez azonban nagyon tendenciózusan, egyetlen szemszögből csoportosítva közli a tényeket. (...) Úgy vélem, illett volna a tájékozódáshoz egyenlő esélyeket teremteni a tusakodó felek között még annak ellenére is, hogy a cikkíró­nak eleve megvolt az ügyben a maga vélemé­nye, de e sorok írójának is. (...) Bizonyára azt sem árt tisztázni, hogy a ceg­lédi példa nem példaértékű, hisz a parlamenti választásokon a városi eredmények, majd az önkormányzati választások során a testület összetétele erős kormánypárti többséget ered­ményezett. Első pillanattól kezdődően a refor­mátus egyház kebelében bontakozott ki a har­­sánykodó embécses propaganda Cegléden. Még az Isten házára is tett transzparens annak idején, hogy kire voksoljanak az emberek... Mind a testületben, mind a vezetői tisztsé­­gk viselői körében az a felekezet bír abszolút egemóniát, amelyik valójában kisebbségben van, ha ebben az esetben a matematikai ada­toknak lehet értelme. Ennyiben sehogy sem oszthatom Kiszel Mihály plébános vélemé­nyét, ugyanis a háttérben mozgó személyek, csoportok jelentősége kisebb annál, mint amit a tradicionális ellentétek gerjesztenek Ugyan­is... épp az a református egyház játssza el a múltbeli üldözöttségét, amelynek tagjai - igaz, adott politikai szervezeti tagságot is vállalva - 1948 óta minden tanácselnöki, párttitkári és rendőrségi kulcspozíciót egyértelműen betöl­töttek Cegléden. És lám, mit hozott a véletlen - a számtalan ceglédi iskola (11 összesen) veze­tője közül csak egyetlen nem református igaz­gató volt s van. Az elképzelhető fórumokon az iskolaügy már végigment, s csupa véletlen, mindig ugyanaz a felekezetű szülő s maga az igazgató neve szerepel folyton-folyvást a cikkekben, akik valahogy illenek a város háború előtti, re­formátus egyházi dominanciájú vezetői garni­túrájához. Sajnos ez, kedves Török Monika, akkor is puszta tényszerűség, ha ezt elfelejtet­ték az adatközlők elmondani. Egész véletlenül azt az egyetlen, nem kormánypárti és nem re­formátus igazgatót billentették ki az önkor­mányzati bizottsági elnöki székből, aki útjában állt a református egyház jeles papjának. (...) Szerfelett érdekes az is, hogy amikor ennyi­re nagy, ún. felzúdulást váltott ki a katolikus egyház igénybejelentése, ezek a mostani kulcs­figurák egész véletlen egybeesés folytán­­ mé­lyen, de nagyon mélyen hallgattak a reformá­tus egyház puccsszerű iskola-visszaigénylése során. Miért? Vagy aki ezt meg meri kérdezni, kevésbé liberális? A mi kis (SZDSZ-) szerveze­tünk helyileg megint egy olyan ügy kulcssze­replője lett, amely csak arra jó, hogy felfelé köpjünk, és aláálljunk. (...) Volt tehát valaha egy katolikus iskola, ame­lyet a História Domus szerint a legnehezebb időkben a szegény és sok katolikus kisember pénzadományából építettek fel. Erről az épü­letegyüttesről van szó, s azt igazán nem lehet a katolikus egyházon számon kérni, az időköz­ben odacsatolt iskola­részeket miért kell átven­ni - ugyanis parlamenti döntés áll mögötte. Tehát miközben a két eszdéeszes és egy fi­­deszes képviselő sem a református iskola, sem a katolikus iskola ügyében határozott elutasí­tást nem vállalt, épp a történelmi tények isme­retében, mégis furcsa ultraliberális előrecsörte­­tések szemtanúi lehetnek a ceglédiek. (...)­­Nos, a statisztikáknak sincs semmi jelentő­sége, mert arról mély hallgatás van, miként érthető a hittanosok száma, miként a keresztel­tek száma, milyen információk alapján. Példa­ként álljon még egy kiegészítés, ha egy vezetői elgondolás szerint úgy szervezzük a tagozatos órák időpontját és helyét a tantervben, hogy a szülő kénytelen választani a hittan vagy az érintett tantárgy között, nyilvánvaló, Cegléden itt lesz a legkevesebb hittanos. Ezért nem ma­radt a katolikus egyház közömbös az ügyben. (...) Ha a furcsa alcímeket nem látnám, hinném is, hogy épp a katolikus egyház nem kívánt úgy a maga iskolájába visszakerülni, mint ahogy egykor államosítva kikerült onnan. Saj­nos, a beszámoló nem tükrözte e teljes valósá­got, így a helyi SZDSZ-szervezet és a Beszélő ellenében jól kihasználható választási fogás is, téma is teremtődik. Miközben a törvényes­ségért felelős személy ügyét senki sem meri felvetni! (...) Vannak azonban olyan liberális értéket vallók (kis számban) Cegléden, akik a régi barátaikat is ilyen értékek mentén ítélik meg, vállalva a kirekesztéseket, a félreértése­ket is. De egyet nem, az önös célú féligazsá­gok harsogását. Ennek ellenére tehát nem is a cikkíróval, ha­nem elsősorban az adatközlőkkel van vitám. (...) így összegezném véleményem: Igazgatónak maradni­­ mindenáron, s az alcím: Hogyan viheti el a balhét a katolikus egyház az önkormányzati hivatal és a jegyző helyett? Szívélyesen köszönti: SURÁNYI DEZSŐ során. És az is meggyőződésem, hogy a szoli­daritás prioritása a szabadsággal szemben egy olyan politikai nyilvánosházhoz vezethet, amelyet Lengyelországnak már volt alkalma megismerni. Megtisztelne, ha levelemet annak ellenére közzétenné lapjában, hogy Ön és „szociálisan érzékeny" szerkesztőtársai nem értenek vele egyet. Kérem ezt elsősorban azért, mert az Ön főszerkesztésében működik az egyetlen nyilvá­nos terjesztésű, heti rendszerességgel megjele­nő fórumunk, így elvárható, hogy az Önével nem egyező nézeteknek is helyet ad benne. Tisztelettel üdvözli HAÁSZ GYÖRGY VisszaBeszélő Mélyen tisztelt Főszerkesztő úr! Választó vagyok, így a nevemben is ijeszt­geti az SZDSZ-t Eörsi János, amikor így ír: „Csak aztán nehogy oda vezessen a nagy gyakorla­tiasság, hogy a választók - merő tévedésből - az MDF-hez húzzák be az X-et az SZDSZ helyett..." Ez a tanulsága és utolsó bekezdése a Török Ferenccel vitázó cikknek, amelyben eléggé provokatív módon szembeállítja a szerző az SZDSZ „szociálisan érzékeny irányzatát"­­ és a többieket. Én magam, Eörsi Jánossal ellentétben, még iróniában sem feltételezem a választókról, hogy összetévesztik a két pártot, a magam ne­vében viszont állítom, hogy - Eörsi János pár­huzamával élve - a „szabadság" előbbrevaló a „szolidaritásnál", és azt is állítom, hogy engem EZ a megfontolás fog vezetni a szavazásnál - és remélhetőleg a párt vezetőit is a politikai irányvonal, a választási program és a lehetsé­ges szövetségesek megválasztásánál. A fentiek alátámasztására nem kívánom idejét hosszas érveléssel igénybe venni, hisz nyilván nem nehéz belátni, hogy a mostani semmit nem lehet szociális megfontolások alapján elosztani, és hogy a szolidaritáshoz pénz kell, amit pedig csak egy szabad, vállal­kozásbarát, magántulajdonon alapuló gazda­ság képes megtermelni (majd a „felét" köz­pontilag vagy decentralizáltan elosztani). Meggyőződésem, hogy a történelem nem is­meri a „nagy ugrásokat", és hogy Magyaror­szágnak - nolens, volens - most kell végigjár­nia azt a dickensi, zalai utat, amely elvezet a jóléti társadalomhoz, ahogy ez az összes nyu­gati demokráciában történt a legutóbbi 150 év Magyar történet A királynő és a menhely (Beszélő, 1993. május 15.) Csak egészen röviden válaszolnék a Király­nő a menhelyen című írásra, amely azt hivatott sugallni, hogy a Külügyminisztérium illeté­kesei megint elbaltáztak valamit. 1. A Dankó utcai menhely eredetileg a Kül­ügyminisztérium és a brit nagykövetség közös javaslata alapján került a királynő program­jába. 2. Akkor még nem tudtuk, hogy a Köjál már januárban bezáratta a menhelyet, és ez a dön­tés ma is érvényes. 3. Erről a tényről a menhely vezetője nem tájékoztatta a program szervezőit. Vajon miért nem? 4. Ezért volt a menhely üres, ezért kellett hajléktalanokat toborozni. 5. Akik toborzását nem a Külügyminiszté­rium végezte, nem is a brit nagykövetség, ha­nem - vélhetően - azok, akik egy ilyen Pa­­tyomkin-akcióval szerették volna megvédeni a menhely jelenlétét a programban. 6. Ha a királynőt meglepte Dénes János megjelenése a Parlament előtt (a képviselő nem szerepelt a programban), akkor nyilván­valóan meglepte Haraszti Miklós megjelenése is a Dankó utcában (a képviselő nem szerepelt a programban). 7. Talán nem ártana megkérdezni a men­hely vezetőit: miért engedték, hogy a királynő egy bezárt menhelyet tekintsen meg? Még rá­gondolni is rossz, mit szólt volna a Beszélő, ha nem Iványi és Haraszti polgártársak nevével és karitatív szellemével lett volna fémjelezve­­ az akció... ODZE GYÖRGY külügyi tisztviselő és közíró Kedves Odze György! 1. Téved, az írás nem szándékozott a Külügymi­nisztériumot szürkülni. Ha csipkelődik, legfeljebb a biztonsági szolgálatokat csipkedi, amelyek mindun­talan túlbiztosítják a pápát, a királynőt és főként magukat. 2. A Dankó utcai menhely, bármikor záratta is be a Köjál, addig működött, amíg hideg volt. Helye­sen. 3. Haraszti Miklós mint a kerület országgyűlési képviselője természetesen részt vett a királynő foga­dásán. Meglep (bocsánat, nem is lep meg), hogy ezt nem a Külügyminisztérium szervezte így. 4. De jó is lenne, ha egy karitatív akciót Je­szenszky Géza és Bába Iván neve fémjelezne. Tisztelettel üdvözli: KŐSZEG FERENC

Next