Beszélő, 1994. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1994-02-17 / 7. szám - BELFÖLD - "Adják ők még alább is..." - Beszélő-beszélgetés Orbán Viktorral
BELFÖLD és: nem kellett volna akkor a Fidesz nek aktívabb szerepet vállalnia? Először is részt vettünk a tüntetés szervezésében. Részt vettünk az előkészítő üléseken, mozgósítottuk a fideszeseket, és ha a Charta vezetői nem szegik meg azt, amiben az előkészítő ülésen megállapodtunk - tehát, hogy pártpolitikusok nem lépnek fel szónokként a tüntetésen -, akkor semmiféle konfliktus nem alakult volna ki a tüntetés kapcsán. Másodszor: lehet, hogy az utcán nem kiabáltunk, viszont a parlamentben Tardos Márton mondott engedékeny beszédet, és Kövér László mondta azt, hogy uraim, az úri kaszinóba nem engednek be akárkit, és ha önök be akarnak jönni, legyenek szívesek tenni is ezért. Tehát a parlamentben a mi álláspontunk keményebb volt. Az ezután kialakuló mozgalomszerűség, úgy éreztük, messze nem csak arról szólt, hogy gátat kell vetni a radikális jobboldal előretörésének. Ez persze nagyon fontos egy demonstráción, de utána - különösen az MDF ’93. januári országos gyűlésén - nyilvánvalóvá vált, hogy Antall József törésre vitte a dolgot Csurka Istvánnal. Az MDF radikális jobboldali irányba való tolódásának veszélye, igaz, későn, de megszűnt. 1993 nem más, mint a konzervatív jobboldal konszolidálódásának, a radikális jobboldal reményei elenyészésének az éve. Az antifasiszta népfrontpolitika értelmét vesztette. A Charta-tüntetés idején, két hétig, három hétig volt racionalitása, aztán már nem. És hogy ’93. március 15-én a demokratikus ellenzék jobb sorsra érdemes tagjai együtt sétálgassanak a szocialistákkal a Március 15. téren, a Petőfi-szobornál - erre nekem senki nem fog tudni elvi magyarázatot adni. Egy nyilatkozatodban (Népszabadság, február 7.) azt mondtad: az SZDSZ és az MSZP közeledése igazolná az MDF-poltikusok állítását, miszerint a két párt azonos kulturális, társadalmi gyökerekből fejlődött ki, és törekvéseik is azonosak. Hogy érted ezt? Ez a vád (amely nem az én személyes véleményem) bizony igazolódna a közvélemény nagy része előtt, ha létrejönne a szociálliberális koalíció. El tudjátok képzelni, mi lenne itt, ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra, a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus és a radikális jobboldal? A két lövészárok között megint egy nemzedéknyi időre nem nőne fű. Vagyis, állítod, hosszú távú hatásában számos kedvezőtlen következménye lenne egy baloldali koalíciónak, akár benne van a Fidesz, akár nincs. A szélsőjobboldallal szembeni kívánatos fellépésnek középről kell történnie, belekalkulálva ebbe az MDF, a KDNP szélsőjobboldaltól elzárkózó erőit. Csakhogy nagyon kevesen fogékonyak erre a gondolatmenetre. Teljesen igaz. Ma a közvélemény tekintélyes része MSZP-SZDSZ-Fidesz-együttműködést akar, és egy ilyen előre beharangozott koalíció bizonyára elsöprő sikert is aratna a választásokon. Amit ezzel szemben én képviselek, az föltehetően nem gyarapítja a Fidesz népszerűségét. Ezért tartom nevetségesnek a két egymást kizáró állítást, hogy a Fidesz egyfelől megveszekedetten antikommunista, másfelől pedig hatalomra és karrierekre vágyik. Mert ha bennünket csak az érdekelne, hogy a választás után hány bársonyszék kerül az ülepünk alá, akkor haladéktalanul össze kellene állnunk az MSZP-vel. Ezt a saját - rövid távú - előretörésünk kedvéért sem tesszük. Magyarán, ha az MSZP és az SZDSZ a választási eredmények alapján képes lenne kétpárti koalíciót alkotni, akkor a Fidesz inkább ellenzékbe vonulna? Még egyszer mondom, nem tudom, mi történik a választások után. Egyelőre olyan nagy a variációk száma, hogy az effajta kombinációknak nincs politikai jelentése. A liberális közép azt mondta, hogy nem zárjuk le a pályákat. Ebből nemcsak az következik, hogy sem balra, sem jobbra nem zárjuk le, hanem az is, hogy nem tudjuk előre, mit fogunk csinálni, ha nem tudunk együtt kormányt alakítani. Itt nyitott pályák vannak, nagyon helyesen egyébként. Az MSZP-ről azt sem tudni, hogy micsoda, egyszerre van jelen benne két gazdaságpolitika. Hivatalos programja szerint növekedésközpontú, a felhalmozásra figyelő, liberális gazdaságpolitikát akar csinálni, de igen erősek az érdek-képviseleti csoportok befolyásának engedő, elosztásközpontú gazdaságpolitikai törekvések is. Mind az SZDSZ, mind a Fidesz tesz célzásokat arra, hogy milyen MSZP-t, illetve milyen jobboldalt kívánna ahhoz, hogy az koalícióképes legyen. De ezek a kívánságok nem akarnak teljesülni: az MSZP-ben erősödnek Nagy Sándorék, a másik oldalon pedig vágyálomnak látszik, hogy mondjuk egy Szabó Iván vezette mérsékelt MDF alakuljon ki. Az MDF kulcsemberei - Boross, Kónya, Für - semmi- „...ha bennünket csak az érdekelne, hogy a választás után hány bársonyszék kerül az ülepünk alá, akkor az MSZP-vel kéne összeállnunk” BESZÉLŐ, 1994. FEBRUÁR 17.