Beszélő, 1995. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)

1995-03-16 / 11. szám - RÁBESZÉLŐ

40 RÁBESZÉLŐ Izlandot nem látni és megszeretni Izland nekem sokáig mondjuk csak Lax­­ness, egy soha nem látott, ismeretlen or­szág. Azután a ragyogó fotóalbumokból: a tűz és a jég, a vulkánok, a tengerbe ömlő láva, gleccserek, gleccsertavak, gejzírek világa. Mintha a teremtés nyolcadik nap­ján lennél, mintha évmilliókkal ezelőtt, mintha dinoszauruszként, mondta J. ké­sőbb, aki éveket töltött vendégtanárként Reykjavíkban. Azután P. is meghívást kapott, ugyanarra a főiskolára, két téli hónapra. És jöttek a levelek. Elképedt tudósítások a nagy idő­járás-mutatványról. Az örökkön fújó szél­től vízszintesen záporozó esőről, amit szinte minden átmenet nélkül a horizont fölé alig emelkedő napkorong ragyogása követ (január elején, amikor Izlandra ér­kezett, csak négy olyan órája volt a nap­nak, amikor nem égtek az utcai lámpák), majd szintén váratlanul beindul a termé­szetesen megint csak vízszintes irányú havazás. Estére meg is van a 40 cm-es hó­takaró, hogy azután éjszaka működésbe lendüljön a Nagy Hajszárító, a tenger felől érkező meleg szél, s reggelre nyoma se maradjon az esti végtelen fehér lepelnek. És ahogy P. beszámolt arról, hogy a forga­lom, történjék bármi, zavartalan, hogy a buszok mindig jönnek, s a két hónap alatt csak egyetlenegyszer, egy két napig tartó irdatlan hóvihar idején volt rövidebb áramszünet, hogy az utcák, a középü­letek, a lakások elképesztően tiszták, akárcsak a levegő, s hogy olykor, ha „ra­gyog” a nap, akár tíz kilométerre is el­látni, hogy az emberek egyszerűek, kedve­sek, magabiztosak, öntudatosak és sem­miféle szigetlét-hatást nem érez rajtuk; minden épeszűen, funkcionálisan szép, már tudtam, hogy a nagy latin-amerikai korszak meg a némiképp közelebbi - már­mint Izlandhoz - finn igézet után újabb szenvedély van kibontakozóban. Tizenkét diákja volt a reykjavíki képző- és iparművészeti főiskolán. Csodálta, hogy ez a 250 000 lelket számláló ország fenn­tart egy ilyen művészeti iskolát, amelyben hatvan - többnyire néhány hónapra szer­ződtetett, gyakran külföldi - tanár dolgo­zik kétszáz hallgatóval, s ahol nem feltét­lenül művészeket képeznek. Gyakran csak jó ízlésű, a művészeteket kedvelő és értő polgárokat nevelnek, akik a minden­Marta G. Halldersdóttir (szoprán) és Ingibjörg Guldónsdóttir (szoprán) ária- és dalestje Műsoron: Grieg, Sibelius, Mo­zart, Rossini, Puccini, Gounod, Bizet, Ravel művei, valamint izlandi dalok. Zongorán közre­működik Erdélyi Ilona és Örn Magnússon Március 27., hétfő, MTA Kong­resszusi terem, 19.30 (Bp. I., Országház u. 28.) A TERMÉSZET GYERMEKEI Március 18., szombat, 20 h Sodoma, Reykjavik Március 19., vasárnap, 18.30 A GLECCSER ALATT Március 20., hétfő, 18.30 Ingaló (Felix-díjas) Március 21., kedd, 18.30 Mint a mennyországban Március 22., szerda, 18.30 Férfikórus Március 23., csütörtök, 18.30 Szindbád mozi (Bp. XIII., Szt. István krt. 16.) VARDE - ÖKO-IPARMŰVÉSZET ÉS FORMATERVEZÉS ÉSZAKON A Varde ősrégi szó, az északi or­szágok tengerpartjain a hajósok­nak irányt mutató jelzőtüzeket je­lenti. Ezt a kifejezést választotta öt északi ország - Dánia, Finnország, Svédország, Norvégia és Izland - hét főiskolája közös kiállításuk cí­méül. Március 10.-április 23., Iparművészeti Múzeum (Bp. IX., Üllői út 33-37.) napjaikat, amint az a közterületen és ma­gánlakásokon egyaránt lemérhető, ezek­kel a kreatív módon megszerzett esztéti­kai ismeretekkel felvértezve alakítják. Avagy olyan ácsokat, halászokat, akik polgári foglalkozásuk mellett festők avagy keramikusok.­­Ettől azonban Izlandon nem lesznek kevésbé megbecsült művé­szek. Sőt... De beiratkoznak az iskolába nagymamák is, akik mondjuk formázni akarnak megtanulni, esetleg egy évfo­lyamra járnak az unokájukkal, aki vi­szont híres művésszé válik - mondta J.) És P. ebben az országban, „ahol nincs sem­mi” (mondta A. egy rövid izlandi átrucca­­nást követően), élete egyik legnagyobb mű­vészetpedagógiai élményében részesült. Egy tizenkét perces videoanimációval tért haza. Tanítványai vizsgamunkájával. Számtalanszor láttam azt a bizonyos video­­anyagot szakmai közönséggel. Soha, senki nem akarta elhinni, hogy a tizenkét alkotó korábban sohasem foglalkozott animációs filmmel, sőt a legtöbbjük grafikával sem A mini-opuszok bátrak, frissek, szelleme­sek, inspiratívak. A tanítványok - több­nyíre huszonévesek - lelkesek és fáradha­tatlanok voltak. Óriási öntudattal, elszánt­sággal, keményen dolgoztak. Szóval izlan­diak, mondta P. Aztán jöttek az izlandi kollégák a forró magyarországi nyarak vonzásában. Hoz­ták kisebb és nagyobb gyermekeiket: a nagyobbak méltóságteljes, független em­berek, tanulmányaik mellett, előtt, köz­ben stb. mindig dolgoztak, önálló jövede­lemmel rendelkeztek, a kicsik is remekül beszéltek angolul, s a magyar gyerekekkel azon nyomban hatalmas munkába, iz­landi-magyar rajzos szótár készítésébe kezdtek. Jöttek a diákok a Kerámiastúdió nyári tanfolyamaira, amelyeket J. szerve­zett nekik, hogy olyan égetéstechnikákat is megtanuljanak, melyeket az izlandi szélben nem lehet, és hozták a csodás, ha­talmas lazacokat. Az évek telnek, és gourmand barátaink erősen fájlalják, hogy megkoptak izlandi kapcsolataink. Talán majd ez a budapesti izlandi tavasz visszahoz valamit az ízek­ből, színekből, hangulatokból, barátságok­ból. s.­ ■■■ Izlandi Filmhét BESZÉLŐ, 1995. MÁRCIUS 16.

Next