Beszélő, 1995. április-július (6. évfolyam, 14-30. szám)
1995-05-04 / 18. szám - RÁBESZÉLŐ
FILM Nagybácsim (francia, 1958) Jaques Táti tragikus humorú trilógiájának harmadik darabja (a másik kettő: a Kisvárosi ünnep és az Hulot úr nyaral) a rendező első színes filmje (eddig legalábbis mostanában készültek el ugyanis a Kisvárosi ünnep színes kópiájának utómunkálatai). A bohém Hulot úr, a nagybácsi egy modern város modern kertes házában él, vagyonos gyárigazgató sógoránál, Arpel úrnál. Arpel úr szeretne jó polgárt faragni a rokonból, munkát adni neki, kiházasítani, de kísérlete kudarcba fullad... Örökmozgó, 16.30 (Bp. VII., Erzsébet krt. 39.) TELEVÍZIÓ Brecht-Weil: Koldusopera A Madách Színház előadása - annak idején - bombasztikus volt, a szó legjobb értelmében. Reméljük nem fakult meg, nem avult el túlzottan, s az ifjú nézők is élvezni tudják Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Gábor Miklós, Psota Irén, Márkus László, Garas Dezső, Vass Éva (és így tovább) fergeteges játékát, Ádám Ottó - ha nem is ljubimovi merészségű és keménységű, de - koncepciózus rendezését. Tv2, 16 h ZENE Capella Academica Kamarazenekar Bach, Boccherini, Bánlaky Ákos és Elgar műveiből hallhatunk Hajdú Ildikó és Illés Szabolcs (hegedű) közreműködésével, Déri György vezényletével. MR Márványterme, 18 h (Bp. Vill., Pollack M. tér 8.) ÉS MÉG Vahálom „Hol lakik az Isten? Ezzel a kérdéssel robbant rá a Kocki néhány nála vendégeskedő tudós emberre. Ezek kinevették: Micsoda beszéd ez? Nemde, tele mind a világ az ő dicsőségével! A Kocki meg így szólt: Isten ott lakik, ahová beengedik." (M. Buber: SZÁZ CHÁSZID TÖRTÉNET) A Zsidó Szabadegyetem sorozatában Hajnal Piroska ad elő A BŰNBEESÉS MOTÍVUMA A GÖRÖG-RÓMAI KORSZAK ZSIDÓ IRODALMÁBAN címmel. Országos Rabbiképző Int., 17 . (Bp. VIII., József krt. 27.) RÁBESZÉLŐ A Francia Intézetben látható Pasqualetti Zsófia kiállítása. Mintha a hely szelleme is érvényesülne a bemutatott művek franciás könnyedségében, ugyanakkor racionálisan kitervelt gesztusaiban. Racionalitás tükröződik abban is, ahogyan a terem egyik falát betöltő' 3x8 A/3-as méretű lap megnyerő' együttese, a RŐZSE-DALOK sorozata megszületett. A 24 képecske hat alaptípus színes fénymásolóval sokszorosított példányainak leleményes továbbfejlesztése a legkülönbözőbb technikákkal (tempera, kréta, filctoll, ceruza, ragasztás). Tehát variációk hat motívumra, melyeket viszonylag egyszerű rajzó, a lapot különbözőképp díszítő dekoratív gesztusok dominálnak. A művésznő „eredeti gyerekfirkák segítségéről" szól, kivehetetlen azonban, hogy a színes kavargásban mi ered tőle, s mi a segítség. A végeredmény bizonyosan az övé. Dús, többrétegű vonalszövedéket látunk, és a „prelogikusan rejlő vizuális lehetőségek" valóban megidézik a csupasz ágak, targallyak véletlenszerű, de a közönséges véletlen felidézésével mégsem leképezhető „rőzse"-jellegét. Az alapokra rakódó vonal-firkaegyveleg nem strukturálatlan kuszaság, hanem tagolt képi beszéd. Pasqualetti „értelmesen firkál", a plasztikai kifejezés törvényei szerint; a gyermeki firka legfeljebb az inspirációt adhatta. A keveredő színes fonalakból gazdag faktúrájú gombolyagok, telített színű felületek születnek, és az azonos típus eltérő változatai (két esetben például öt-öt) élénk, találékony képi fantáziára utalnak, olyannyira, hogy a közös eredet többnyire csak alapos vizsgálódással deríthető fel. Az „íráskép" eredetiségéhez a vonalvastagság érzékletes váltogatása is hozzájárul, jólesően színezi az összképet a kockás papír és a firkák lágy hajtásainak ellentétéből fakadó finom kontraszt. Az alapötlet szelleme, a feldolgozás pedig a kiállítás legátütőbb plasztikai eredményéhez vezet. A nagyobb képek a maguk ugyancsak kevert technikájával kevésbé testesítik meg az ideális arányt ösztönösség és tervezettség között. A formaképzés és a derűs színvilág ama bizonyos franciás könnyedségéhez nem járul a szerkezet racionalitása és határozottsága. Jelentős kivétel azonban a meghívón és a rendezésben kiemelt Felnőttkor-kiteljesedés. A spontán forma- és színkitörésekhez, a lázas vonalkázáshoz itt tudatos serény munka járult, míg a sokszínű vonalesőből kikeveredett a kívánt árnyalat. A többrétegű esőfüggöny feszes, mégis vibráló, dús színfelületet alkot. A kecses lendülettel közbeékelődő fekete-fehér motívumok őrzik a keletkezés frissességét, egyszersmind szilárd vázat is alkotnak. Pasqualetti Zsófia kiállításán a gesztus elveszti korábbi abszolút uralmát a képmező felett, és egyenrangú félként jelenik meg a képépítő elemek sorában. A gyerekkorból visszahozott firka pedig mint a szem örömét szolgáló festői eszköz bukkan fel. KOVÁTS ALBERT Francia Intézet (Bp. I., Fő u. 17.), nyitva május 12-ig — —BFter, BESZÉLŐ, 1995. MÁJUS 4. 45