Beszélő, 1995. április-július (6. évfolyam, 14-30. szám)

1995-06-08 / 23. szám - BELFÖLD - Zádori Zsolt: A zápult aranytojás

10 BELFÖLD­ mánysértő kormányhatározatra hivat­kozni, hanem csakis személyes okokra, a nyugdíjkorhatár elérésére vagy alkalmat­lanságra. Ez a döntés bölcs és ellent­mondásos. Ellentmondásos azért, mert nyilván nem mindenki idő­s és alkalmat­lan, akit egy szakszerű leépítésnek érin­tenie kellene, de bölcs, mert a médiatör­vény megszületése előtt a szerkezeti áta­lakításokkal az elbocsájtásokat jogilag megalapozni nem lehet, és ennél jobb kompromisszumot a televíziósok a kor­mánynak ajánlani nem tudnak. Az MTV elnöke április 13-án beszá­molt a kormánynak arról, hogy készen áll 560 személy elbocsájtására, illetve nyug­díjazására. Ezekkel az elbocsájtásokkal a sztrájkbizottág is egyetértett. A kor­mánynak ekkor lehetősége lett volna arra, hogy békességgel kilépjen ebből a szerencsétlen akcióból, de nem élt ezzel a lehetőséggel, ragaszkodott ahhoz, hogy az év végéig egy második hullámban a hiányzó 440 főt is elbocsássák. Az MTV elnöke ezek után kiadja az utasítást az­­ összesen­­ ezer fős listák összeállítására, és most már nyilvánvaló, hogy a felmentéseknél csak az alkot­mánysértő kormánydöntésre hivatkoz­hat. A sztrájkbizottság május 4-én levelet ír az elnöknek: „Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az eddigi egyértelmű egymás mellett állás véget ért, és Ön... végre akarja hajtani a kormány... határozatát.” Történjen valami, hogy ne történjen semmi Az elnök a létszámcsökkentés végrehaj­tása végett most már komolyabb szerke­zeti átalakításokra tesz kísérletet, meg akarja szüntetni, illetve össze akarja vonni a központi irodák jelentős részét. Az MTV szakmai szervezetei ekkor levélben fordulnak az elnökhöz, amelyben a lét­számcsökkentést célzó szerkezeti átalakí­tás helyett gyökeresebb, ám a létszám­­csökkentést elodázó szerkezeti átalakítást ajánlanak: „haladéktalanul kezdődjék meg a Magyar Televízió belső átalakítása, önállóságra képes megrendelő és ettől szervezeti szempontból szinte teljesen füg­getlen gyártó televízióvá. Meggyőződé­sünk, hogy ez a koncepció a létszámle­építés szemszögéből nem közelíthető meg. A jelenlegi létszámleépítés csak arra al­kalmas, hogy megnehezítse az értelmes átalakulást...” Nem mondhatjuk, hogy ezt a gondolatot a pillanat ihlette, hiszen a le­vél fogalmazója, Halák László már 1989- ben az MTV MSZMP reformkori mozgal­mának téziseiben is a megrendelő és a gyártó televízió szétválasztását javasolta. A mi lapunknak küldött olvasói levelében viszont Halák László április 13-án azt írta, hogy „teljesen komolytalan hiedelem, ha valaki azt hiszi, egy kisebb létszámú megrendelő televízió olcsóbb - ha a sugár­zott műsorok mennyiségét és minőségét vesszük figyelembe -, mint egy műsor­gyártással is foglalkozó televízió”. Ez nem ellentmondás, Halák László sohasem mondta, hogy a műsorgyártást privati­zálni kellene, a gyártó televízió is az ál­lami televízió része lenne. Dagobert, a mocsok Május 12-én a sztrájkbizottság nyílt leve­let fogalmaz a Magyar Televízió nézőihez, amelyből kiderül, hogy „veszélyben van a független, magyar, közszolgálati, nemzeti televízió”, hogy „ma az elbocsájtások főleg olyanokra terjednének ki, akik tartalmas televíziós műsort képesek készíteni” (nota bene: az elbocsájtandók nagyobbik részét az az 560 fős elbocsájtó lista adja, amellyel a sztrájkbizottság egyetértett). A létszámleépítéssel „csak azok nyernek majd, akik a mindenkihez eljutó igényes műsor helyett, a már bejáratott csatorná­kon, még a kommersz filmeket is csak reklámokkal megszakítva kívánják eljut­tatni Önökhöz”. Túl azon, hogy a későb­biekben a sztrájkbizottság is elismeri: az az „igényes” műsor már nem létezik, túl azon, hogy a sztrájkbizottság előre rágal­maz egy ismeretlen tulajdonost, túl azon, hogy a sztrájkbizottság úgy tesz, mintha a médiatörvény és a koncessziós szerző­dés semmire sem kötelezné a tulajdonost, nem is lehet tudni, hogy mit nyer egy majdani tulajdonos egy mostani létszám­­leépítéssel. Egy koncesszióban elnyert frekvencia működtetésére alapított vál­lalkozás munkajogi értelemben független a Magyar Televíziótól és annak jog­utódjától, az a vállalkozás azt vesz fel, akit akar, és onnan, ahonnan akar, füg­getlenül attól, hogy most hány embert menesztenek a televíziótól. A sztrájkbi­zottság nagyjából úgy gondolkodik a Ma­gyar Televízióról, mint Csurka István, aki annak idején egyedül képviselte a parlament Kulturális Bizottságában azt a nézetet, hogy egyáltalán nem kell ke­reskedelmi televízió a magyarnak. A ke­reskedelmi televízió maga a tömény kul­­túrmocsok, maga az idegenség. „A mi ezer munkatársunk is azért válik szük­ségtelenné, mert a külföldi kávék, mosó­szerek, Barbie-babák és intimbetétek reklámozásához nem kell magyar műsor. Nem kell, és soha többé nem is lesz a »Tenkei kapitánya«-sorozathoz, az »Abi­­gél«-hez, a »Fekete város«-hoz hasonló magyar tv-műsor. Soha többé nem lesz »Ki miben tudós«. Kicsi a valószínűsége, hogy a kereskedelmi televíziózás fedezne fel Szörényi Leventéket, Koncz Zsuzsá­kat, Kobajasi Ken-Icsirókat, beéri kül­földi csipekkel, zsákszámra vásárolt ame­rikai filmekkel, Dagobert bácsikkal.” Stb. Az autochton érték és az idegen mocsok - ez a kérdés, válasszatok! Miért romlott le a Magyar Televízió? „Mert rákényszerült, hogy inkább kereskedelmi televízió le­gyen. Ezzel függetlenség helyett pénzfüg­gőségűvé változott.” Mi veszélyezteti a Magyar Televíziót? Ha mások szerzik meg a reklámbevételeit. Ha a Magyar Te­levízió attól romlott le, hogy reklámhor­dozó lett, akkor az fogja megmenteni, ha továbbra is megőrizheti a részesedését a reklámpiacon. Mi nem kell a magyar né­zőnek? Az, ami jó reklámhordozó, mert sok magyar néző nézi. Mi kell neki? Ami nem jó reklámhordozó, mert kevés ma­gyar néző nézi. A szerkesztett sztrájk A sztrájkbizottság az Alkotmánybíróság döntése után nem oszlott fel. Együtt ma­radt, hogy az alkotmányellenes leépítési kísérlet bukása után az alkotmányos le­építési kísérleteknek is elejét vegye. A pótköltségvetéshez már benyújtották azt a módosító javaslatot, ami lehetővé teszi­­ a sztrájkbizottság által egyszer már elfogadott 560-as keretnél szeré­nyebb mértékű - létszámleépítést. (Úgy kell a kormánynak, aki sokat markol...) Május 29-én a sztrájkbizottság elhatá­rozta, hogy sztrájknapot szervez a média­­törvény tárgyalásának első napján (akkor tehát, amikor már senki sem gyanakod­hat arra, hogy a kormány törvény előtti, törvényen kívüli privatizációt akar). A sztrájkbizottság úgy gondolta, hogy sztrájk címén kisajátítja a főműsoridő­t, és az egyik csatornán bemutatja, milyen volt a közszolgálati tévé az áldott múlt­ban, a másikon pedig azt, hogy milyen szörnyű lenne a kereskedelmi tévé a ret­tegett jövőben. Másnapra sajnos felvilá­gosították őket, hogy sztrájkolni csak az MTV vezetése ellen lehet, a privatizációt pedig nem ők csinálják. Kár, élveztük volna ezt a kis sztrájkkomédiát. (P. S.: A sztrájkbizottság elnöke, Ha­lák László, akinek személyes jó szándé­káról és a minőségi televíziózás iránti el­kötelezettségéről meg vagyok győződve, minden dokumentumot a legnagyobb készséggel a rendelkezésemre bocsájtott ahhoz, hogy megírjam ezt a cikket, amelyről tudta, hogy nem az ő álláspont­ját fogja erősíteni. Köszönet érte.) RÉVÉSZ SÁNDOR ■■■ BESZÉLŐ, 1995. JÚNIUS 8.

Next