Beszélő, 1996. március-június (3. folyam, 1. évfolyam, 1-4. szám)
1996. május / 3. szám - BESZÉLŐ-BESZÉLGETÉS - Neményi László - Zádori Zsolt: "Túl leszünk rajta" - Beszélgetés Szabó Ivánnal
Önök tehát arra törekedtek, hogy minél több legyen a tulajdonos, a kistulajdonos. De hadd mondjunk egy adatot ezzel kapcsolatban... Nagy a hálója, elfogadom. Ez is igaz, de mást akartunk mondani. Mivel magyarázza, hogy a rendszerváltás hajnalán, ‘89-90-ben a kelet-európai országok közül Magyarországon mondtak a legtöbben igent a magántulajdonra, a megkérdezettek 60 százaléka, de ‘94- re ez lement 30 százalékra? Csehországban 30 százalék volt ‘90-ben, és ‘94-re 60 százalék lett. Alapvetően a belső gazdasági problémákkal, elsősorban az inflációval lehet a dolgot magyarázni. A két ország között az a különbség, hogy Csehországnak nem volt igazán komoly államadóssága - és, hadd tegyem hozzá, nem hajtottak végre struktúraváltást sem -, és ezért alacsony az inflációs ráta. Magyarországon ezzel szemben rendkívül magas. Ennek az a következménye, hogy Magyarországon még ma is magasabb a hitelkamat, mint a reálprofitráta. Egy ilyen országban az élettől is elmegy a kedve a magánvállalkozónak, mivel csak készpénzzel tud vállalkozni. Ha hitelt vesz fel, bekódolja a tönkremenetelt. Csehországban sikerélménye van a vállalkozóknak, mert hitelből is lehet vállalkozni. A felmérések a lakosság egészére vonatkoznak. A lakosság azt tapasztalta, hogy a magángazdaság életszínvonal-romlást okozott, mert a magánpéknél drágább a kenyér, mint régen a közértben volt. Aztán volt még egy dolog, ami a rendszerváltást követő első négy évben hozzájárult a lakosság hangulatának romlásához. Én soha életemben nem voltam sajtó- vagy médiaellenes, ezt még ellenségeim sem állíthatják, sőt, ezen oldali ellenségeim pont az ellenkezőjével vádolnak. De egy biztos: összemosták, hogy mi volt a rendszerváltozás elkerülhetetlen terhe, és mi a kormány szubjektív hibája. Itt az elmúlt négy-öt-hat esztendőben minden létező társadalmi feszültség a kormány szubjektív hibájaként jelent meg. Nem kellett volna megszüntetni a nagyipart, nem lett volna szabad a kapun belüli munkanélküliséget kívülre hozni, szét lett verve a mezőgazdaság, a bankok kezébe került a ha-Elnézést, az előző ciklusban az ellenzéki sajtó is ezt sugallta kollektíve. Mi inkább arra emlékszünk, hogy kifogásolták: nem elég gyors a privatizáció. Na, azért azt is mondták, hogy szociálisan érzéketlen kormány. Volt, aki mondta. Tegnap volt szerencsém átolvasni Horn Gyulának azokat a parlamenti beszédeit, amelyeket az előző ciklusban tartott. Homlokegyenest annak az ellenkezőjét mondta, mint amit ma szokott. Indokolatlan áremelésekről beszélt. El lett hitetve, hogy az áremeléseket a kormány gerjeszti, és az a közeg nyert, amelyik ezt elhitette. Nem az SZDSZ, amely reális dolgokat mondott, vagy legalábbis hellyel-közzel reális dolgokat. A választásokat a szocialisták nyerték meg, és ezzel a retorikával. Kihasználták a szocialista nosztalgiát, amely él az emberekben, miként az én szüleimben is élt a nosztalgia a boldog, békés Ferenc József-i kor után. Túl leszünk rajta. Nem kell idegesnek lenni. Túl leszünk rajta. Kilencvennyolcban újból választások lesznek... Először is azt szeretném mondani, hogy mi nem olyan pártot alapítottunk, amelyiknek csak a ‘98-as választásokon jár az esze, és azon kívül nem gondolkozik semmiben. Illeszkedni kell egy jövő századi modellhez is. Nekem meggyőződésem, hogy 2020-ban Magyarországon normálisan fog működni a polgári demokrácia, a parlamentben két nagy párt lesz, a harmadik párt lesz a mérleg nyelve. Személyesen nem mi, akkor már koporsóban leszünk, de mindent el kell kezdeni. Ha Németországban abból indultak volna ki a háború után, hogy úgy át van itatva a fasizmussal az ország, hogy semmilyen keresztény politikát nem lehet folytatni, akkor ma Kohl nem lenne kancellár. De azért olykor-olykor a kilencvennyolcas választásokra is gondolnak? Nem eleve reménytelen a jobbközép helyzete. Talán éppen azért nem, mert valóban történt egy kis szerepcsere a gazda ságpolitikában abban a tekintetben, hogy ki hangsúlyozza a