Beszélő, 1996. március-június (3. folyam, 1. évfolyam, 1-4. szám)
1996. május / 3. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - Pártos Géza: "A csoda bennünk volt" - Beszélgetés Pártos Gézával
amit az ember munkája elismeréseként kap. ’69-ben mentem el, és ’47-től ’69-ig tanítottam a főiskolán. Ki volt ez a pasas, aki telefonált? Kiszekker, ő a főiskola adminisztratív igazgatója, nem művészeti vezető. Most visszamegyek Izraelbe, de komolyan foglalkozom a gondolattal, hogy hazaköltözni. Ott nincs már senkim, csak a növendékeim, azok persze szeretnék, ha maradnék, de itt könnyebben elérem a fiamat, aki a BBC-nél dolgozik, a lányommal pedig itt Pesten együtt lakom. Hál’ istennek remek kondícióban vagy. Óriási szerencsém, hogy a feleségem jógatanárnő volt, és mellette nekem is kötelező volt a minden reggeli jóga. Most már ez bennem van. Nem bonyolult dolgokat csinálok, ne gondold, nem fejenállást, meg ilyen látványos dolgokat... Szerintem te most is minden nehézség nélkül fejre állsz, akár itt rögtön. Most, itt, minden további nélkül, úgy van. De inkább azok a gyakorlatok a fontosak, amelyek frissen és egészségesen tartják az embert. Csodálatos dolog. Ezt a színészeknek is tanítani kellene. Te még a Nemzetinél vagy? Nem, mi Évával tulajdonképpen mindenüvé Ruszt Jóskát követtük. Most a Budapesti Kamara Színházban vagyunk. Ruszt nagyszerű rendező, nagyon jó. A tévében láttam az OTHELLO-jának bevezetését. Rendkívül érdekes volt, engem nagyon meghatott. Már az, hogy bejött egy fiatalember a színpadra meztelenül, és elkezdte magát festeni korommal feketére, szóval négerre. Ez nekem azt fejezte ki, hogy a gátlásokat mi okozzuk saját magunknak. Nem az a baj, hogy Othello néger, hanem hogy ő maga azt hiszi, hogy nem olyan, mint a többi. Megrázó volt. Örültem, hogy nem állt meg az élet, hogy vannak, akik tovább viszik a fáklyát. Ez jó érzés. De most, gondolom, hagyjuk abba a beszélgetést, nem? Kifáradtál? Nem fáradtságról van szó, csak úgy érzem, drámailag úgy érzem, hogy ez a felvonás vég. Lehet, hogy jön még egy új felvonás is, de akkor is kell egy kis szünet, is élni kell. Bajit