Beszélő, 1996. július-december (3. folyam, 1. évfolyam, 5-9. szám)

1996. december / 9. szám - BIBÓ - Bibó István: A legitimitás eszméje (kézirat)

szerencsésebb, megvolt a lehetősége, hogy Talleyrand ehhez az emberhez forduljon, nemcsak azért, mert ismerte, hanem azért is, mert megszerezte az erkölcsi jogosultságot is ahhoz, hogy Sándor cár nagylelkűségére apelláljon éppen az erfurti „árulás” révén, amikor ő, a hatalmas és győ­ztes Franciaország külügyminisztere nem Napóleon, hanem Európa érdekeit merte képviselni, most követelhette Sándor cártól, hogy ő is így tegyen, mint győ­ztes. De hogyan jusson érintkezésbe Sándor cárral? A cár ellenséges hadsereg élén közeleg Párizs felé, Napóleon éppen 1814 tavaszán elrendeli, hogy az egész udvar és az összes főméltóság hagyja el Párizst. Egy évszázad óta senki sem akadt fenn rajta, hogyan tudott Talleyrand ennek dacára Párizsban maradni s ott a cárt bevárni, pedig ez nem volt könnyű (1. Szálasiék is hogy kényszerítettek mindenkit az elmenetelre!) neki, mint főméltóságnak. íme, mit mondanak erről a töredékes történeti adatok, amit most egyberakhatunk. Március végén két orosz tábornok jelent meg Párizsban, hogy a párizsi katonai parancsnokkal megtárgyalják Párizs békés átadását. Ekkor már az egész udvar és minden hatóság elköltözött Párizsból. Az orosz tábornokokat a francia tábor­nok Párizs határában, egy vámházban fogadta. Amint ott tár­gyalnak, nyílik az ajtó, bebiceg Talleyrand, üdvözli az urakat, és elpanaszolja, hogy a császár parancsa szerint éppen el akar­ta hagyni Párizst az ellenkező oldalon, de egy katonai parancsnok feltartóztatta (amint egy levélből kitűnik, ő maga kérte meg erre!), s most nem tudja, hogyan utazzék el. Ezzel eltávozik, s távozóban azt mondja az egyik orosz tábornok­nak: „Adja át a cár őfelségének a beneventi herceg (ez volt Talleyrand címe) hódolatteljes üdvözletét!” Mit jelentett ez? Azt, hogy „Itt vagyok, mondanivalóm van számodra, emlékezz Erfurtra!” De vajon megkapja és megérti-e a cár ezt az üzenetet? Úgy látszik, megkapta és megértette. Mert másnap reggel, mikor bevonultak az oro­szok, Talleyrand-nál, aki természetesen nem utazott el Párizsból, megjelent a cár szárnysegédje. Talleyrand-t éppen a borbélya frizírozta, s mikor meghallotta, hogy itt a cár küldöttje, kirohant és úgy össze-vissza ölelgette, hogy csupa púder lett a szárnysegéd. Az persze, amint ezt elmondja, nem nagyon értette, de mi tudván az előzményeket, most már értjük, miért volt ez a nagy öröm. Még délután összeültek a cárral, és másnap Párizs utcáin megjelent a cár kiáltványa, mely örök mintája marad a nagylelkű békeszellemnek. A­ki- Borbíró Virgilné (Graul Adrienne), Bibó István, Ravasz László - Leányfalu, 1956 nyara Álló sor: Uray Márton, Uray Szabolcs és menyasszonya, Uray Sándor, ifj. Bibó István, Bibó Boriska, Bibó István, Szacsvay Katalin; ülnek: Szacsvay Ferenc, Szacsvay Ferencné (Ravasz Éva), Uray Sándorné (Ravasz Vera), Ravasz László, Bibó Istvánná (Ravasz Boriska), ifj Ravasz Lászlóné (Varga Ibolya), Szacsvay Éva -Leányfalu, 1963 nyara •rffi­ilMIfK­fia

Next