Beszélő, 1996. július-december (3. folyam, 1. évfolyam, 5-9. szám)

1996. december / 9. szám - BIBÓ - Bibó István: A legitimitás eszméje (kézirat)

túráiból s egy nem becsületes, elnyomó álalkotmány alapján alakult meg és állott össze. Az alkotmányt egyedül ő adhatta, mert akkor Európában a forradalom dacára sem volt eleven gyökere másnak, mint a királyi legitimitásnak. Nem az volt a lényeg, hogy mi volt s mi nem volt a chartában, hanem az, hogy XVIII. Lajos azt, ami benne volt, meg akarta, meg tudta és meg merte tartani úgy, ahogyan sem a konvent, sem a direktórium s legkevésbé Napóleon nem akarták és nem merték megtartani a maguk alkotmányait azért, mert nem érezték magukat biztosnak, nem érezték magukat törvé­nyesnek. Franciaország 1815-1848 között lényegében azokon a vágányokon maradt, melyet XVIII. Lajos chartája jelölt ki számára, s ha a Bourbonok el is tűntek azóta, de Franciaország ez alatt az idő alatt vált igazán demokratikus országgá, s ez alatt az idő alatt váltak vérévé a francia közélet­nek a parlamentáris intézmények: olyan eredmény ez, melyet sem a forradalom, sem Napóleon nem tudtak elérni. A BÉKEKÖTÉS Ilyen előzmények után jött létre a párizsi béke, mely egy lényegében 22 éves háborút zárt le úgy, hogy körülbelül száz évre lefektette Európa területi rendjét és békéjét. A XIX. század válságai és háborúi csupán bizonyos részletkorrek­ciókat hoztak anélkül, hogy az alapot változtatni kellett volna. S ez a béke létrejött nem egészen egy hónap alatt. Nem is szokták észrevenni, micsoda nagy dolog ez, ha összehason­lítjuk a versaillesi békével, mely tízszer annyi idő alatt jött létre, s csak húsz évig tartott, vagy a campoformiói békével, melyen egy fél évig kínlódtak, s két évig sem tartott. Pedig a párizsi békével a béke tulajdonképpeni problémája, a győztes és legyőzött megállapodása, ami a legnehezebb, már el volt intézve, a bécsi kongresszusra már csak a győzőknek egymás közötti vitái maradtak. Hogy ez így létre tudott jönni, annak a legfőbb tényezője az a lelkes és optimista hangulat, amit Sándor cárnak Talleyrand által inspirált kiáltványa és XVIII. Lajos legitimitásának ereje hozott létre. A bécsi kongresszuson már csak az volt az érdekes, hogy Talleyrand-nak itt sikerült a legitimitást európai méretekben is alkalmaznia, ami azt jelentette, hogy az egész kongresszus alatt szigorúan tartotta magát ahhoz, hogy egyetlen kalandor monarchiát sem szabad elismerni, tehát Murat nápolyi királyságát, akivel az osztrákoknak szövetségük volt, sem. Ezt sikerült is elérnie. Végül annyira izolálta jónak látta Napóleon száznapos visszatérése alatt hátba támadni az osztrákokat, amin azután rajta is vesztett. A másik elv, amit keresztülvitt, az volt, hogy minden területet a legi­tim tulajdonosnak kell kapnia, a gazdátlan területek felett az európai kongresszusnak együtt kell határoznia. Ez az európai nemzetközi jog jelentős fejlődése volt. Napóleon száznapos visszatérése ezt a békeművet már nem tudta megakadályozni. Egyetlen komoly hatása ennek a visszatérésnek egy furcsa lelki s ezen keresztül politikai következmény volt: az, hogy Sándor cárban ez a visszatérés egy különös depressziót és az egész békeművel szemben egy végső pesszimizmust váltott ki, aminek egy vallási rajongás és ennek következtében a Szent Szövetség lett a folyománya, melybe az európai uralkodók eleinte úgy mentek bele, mint valami megbocsátható cári extravaganciába, utóbb azonban az európai politikai fejlődésnek igen lényeges és nem nagyon hasznos tényezőjévé nőtte ki magát.

Next