Beszélő, 1996. július-december (3. folyam, 1. évfolyam, 5-9. szám)
1996. december / 9. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1958 - Hegedűs B. András: 1958 - a megtorlás konszolidációja
1958. november Albert Camus előszavával francia nyelven megjelenik Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentum-összeállítás (készítői: Kende Péter, Méray Tibor, Molnár Miklós, Schreiber Tamás, Becski Hanna, Gara László, Gérard Spitzer). 1959-ben angol, német és spanyol nyelven, majd Brüsszelben magyarul is megjelenik, Oxfordban megjelenik az Eszmélet című folyóirat első száma. 1958. nov. 4. A British Hungarian Labour Club emlékestet tart a magyar forradalom vérbe fojtásának évfordulóján. 1958. nov. 15. Kivégzik Mecséri János ezredest, Szendi Dezső alezredest, Szabó Pál őrnagyot, Rémiás Pál hadnagyot, Kicska János főhadnagyot, Kálmán Dezső őrvezetőt, Magyar János honvédet. Mecséri János és 51 társa, a Soroksárnál harcoló katonák perét november 13-án tárgyalta másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Különtanácsa Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével. 1958. nov. 15. Az április 17. és október 15. között Brüsszelben megrendezett Világkiállításon Magyarország 20 nagydíjjal és 25 különböző díjjal Franciaország, Belgium, Csehszlovákia, Szovjetunió és Olaszország mögött a hatodik helyen végez. 1958. nov. 16. A forradalom után az első országgyűlési választás, amelyet gondos politikai és belügyi előkészítés után rendeznek meg az 1956 előtti egypárti, listás választásokhoz hasonló módon, kedves kollégáimnál nem volt nehéz a vizsga, Sarkadi János és Gerics József elegánsan átengedtek, igaz, még készültem is. Most fel kellett volna készülni Perényi Józsefnél a délkeleteurópai népek keletkezéstörténetéből: nem érdekelt, nem falt hozzá a fogam, és tudtam, nincs is sok értelme - nem fogok én már tanítani. A lakás kezdett elviselhetetlenné válni. Dolgozni nem lehetett benne, a gyereknek nem volt nyugalma, vendégek nem jöhettek, baby-sitterre nem volt pénzünk. Kétségbeesésünkben elkezdtünk cserelakásokat nézni. Inkább a szerencsénkben bíztunk, mint pénzünkben. Hátha valakinek megtetszik az egyetlen személynek ideális és gyönyörű kilátással rendelkező, napos lakás. Néhány címre el is mentünk, megfelelő lakást nem találtunk. 35 év múlva belügyi dossziémban lelem meg azoknak a személyeknek a priorálási céduláját, akikkel kapcsolatban voltam. Közöttünk néhány teljesen ismeretlen név és lakcím. Napokig tartott, amíg rájöttem, hogy minden potenciális cserelakás-tulajdonos priuszát begyűjtötte az állambiztonság. Szegények azt sem tudták, hogy ki vagyok. A mérnök-technikus kutatás zárójelentésével foglalkoztam inkább. Kollégáim és főnökeim segítettek - negligálták az útilaput a talpam alatt. Sikerült is befejezni, a Statisztikai Időszaki Közlemények 28. számú kötetét már a börtöncenzúra pecsétjével hitelesítve kaptam meg a következő évben. Nem emlékszem rá, hogy véletlenül vagy segítségkérés céljából találkoztam-e Somogyi Sándorral, Tánczos jó barátjával október 10-én. Belügyi aktáim azonban kitűnő fényképen örökítették meg napomat - ekkor már „agreszszíven” figyeltek. (Fotó a BM-vizsgálati dossziéban: „Társalgó a Kossuth Könyvkiadóból kijött férfi társaságában kijön a Vörösmarty Cukrászdából. Ismeretlen. A férfit operatív tiszt hiányában követni nem tudtuk.”) Én azonban csak pár nap múlva vettem észre, hogy követnek. Az egyetemről jövet a hivatalba tartottam, s az Eötvös téren várakoztam az 5-ös autóbuszra. Zsúfolt busz érkezett, nem siettem, és szokásom ellenére nem erőltettem magam fel a peronra. Lemaradtam, és feltűnt, hogy egy velem egykorú fiatal férfi is meggondolta magát az utolsó pillanatban. Hamarosan átsétált a téren Schweitzer Pali barátom, a Nádor utcai lakása felé tartott, hazakísértem és beszélgettünk. (Fotó a BM-vizsgálati dossziéban: „Társalgó és ismeretlen kapcsolata az Ötvös [sic!!] téren a buszmegálóban