Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)

1997. június / 6. szám - BESZÉLŐ ÉVEL 1964 - Bori Erzsébet: Gerendák és fogpiszkálók

va, vágtatva, röpülve együtt vagy szemben a kamerával. A montázs szerepét itt már végleg átveszik a hosszú beállításokon belüli kameramozgások, a belső vágás. Az így jöttem teres, levegős képeihez, klasszikus arányaihoz, egész nagysze­rűségéhez képest szánalmasan ósdi, dilettáns szinte minden, amit abban az évben mozgókép címén gyártottak Magyarországon. 1964-ben sokat lovagoltak a magyar tájakon. A televízió első nagy vállal­kozásaként elkészült A Tenkes kapitánya című 13 részes kalandfilm. A mai ifjúság már nem tudná élvezni a hat és fél órás, lassú, lompos és bumfordi produkciót. Kétrészes filmmé sűrített moziváltozata pedig legfeljebb a ’96-os Honfoglalással állná a versenyt, ami az ő korában azért szép teljesítmény. Megfilmesült még Jókaitól a Rab Ráby, Mikszáthtól a Szelistyei asszonyok. Makk Károly kényszerpályán van. Már egy ideje Déry-novellák meg­filmesítésére készül, de még nem kapta meg a szabad jelzést. Mikszáth Mátyás kirá­­lyos történetét vitte filmre. A Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? a koncepció szerint a Szelistyei asszonyok korszerű-ironikusra hangszerelt változata lett volna. A végered­ményt tekintve se nem mikszáthos, se nem ironikus, csak egy középszerű vígjáték. Nos, e kosztümös darabok hősei lovon közlekednek, de már a korabeli kri­tika is csak fanyalogni bírt e lovasfutamok filmi megjelenítésén. Ekkoriban készült (és ekkoriban nem mutatták be nálunk) Tony Richardson Tom Jonesa. Van ebben egy rókavadászat, amelynek a fotografálását ma is megirigyelhetné akármelyik csúcstechnológiával felszerelt hollywoodi hétpróbás. A hazai szakma természetesen közismert technikai elmaradottságunkat emlegette. Sajnos jött Somló Tamás. A fekete-fehér így jöttemben virtuóz lovas kozákok vágtáznak, motoros repülőgép játszódik az égen. Somlónak ugyanazzal az ócska technikával sikerült az, ami a pályatársaknak nem. Még egy említésre méltó eseménye volt 1964-nek: a cinéma verité vagy cine­ma direct magyarországi jelentkezése. Az irányzat jókora elméleti tévedésre alapozta magát: a kamera objektivitására. De ennek a tévedésnek is volt hozadé­­ka: termékenyítő hatást tett a dokumentumfilmre, friss levegőt fújt a fikcióba. Kovács Andrást, a nagy hatalmú fődramaturgot és középszerű rendezőt párizsi tanulmányútján egészen elvarázsolta az új látásmód, és hazatérve elkészítette első jelentős munkáját, a Nehéz embereket. Ezt a munkát rendre a játékfilmek közt szerepeltetik a filmográfiák, pedig egyértelműen riportdokumentumról van szó. Öt műszaki értelmiségi, öt beszélő fej áll benne a kamera elé, hogy elmesélje a maga kálváriáját. A magyar találmányok sorsát, az újítani, előrelépni igyekvő emberek és a hivatali bürokrácia egyenlőtlen küzdelmét a Népszabadság ún. Érvényesülés­ vitája hozta felszínre. A Nehéz emberek a maga korában jó nagy kö­vet dobott az állóvízbe. Sikerét, hatását nemcsak a közérdekű, húsbavágó témá­nak köszönhette, hanem a választott módszernek is. 1964-ben több mint szokat­lan, hogy didakszis és moralizálás nélkül vigyenek filmre társadalmi kérdéseket. Az már nem érdekes a filmből, ami akkor nehéz volt, de az emberek, a hiteles arcok, gesztusok, szavak megmaradtak. Szintén újságcikkek nyomán készült Nádasy László cinéma verité darabja, az Eva A5116. Ezt a szívszorító dokumentumfilmet, ki tudja, miért, nem hozzák

Next