Beszélő, 1997. július-december (3. folyam, 2. évfolyam, 7-12. szám)

1997. november / 11. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1966 - Czeizel Endre: Infecundin '68

abortuszok számának világméretekben párját ritkító növeke­déséhez vezetett, így 1969-ben a művi vetélések száma 206 817 volt, akkor, amikor csak 154 318 kisbaba született. A nemzetközi feltűnést keltő népesedési helyzet miatt a hat­vanas évek második felében már nem lehetett kitérni a fo­gamzásgátló tabletták hazai bevezetése elől, és így 1967-ben előállították és 1968-ban forgalomba hozták az Infecundint, amit hamarosan követett a Bisecurin. (A népesedéspolitikai koncepció kidolgozására azonban csak 1973-ban került sor az Aczél György köréhez tartozó Schultheisz Emil miniszter­sége alatt. Ekkor szigorították az abortuszok engedélyezését, ekkor kezdték a szakmában és a lakosság körében tudatosítani a fogamzásgátló tabletták alkalmazásának fontosságát, és vé­gül jelentős anyagi támogatást adtak a gyermeket vállalóknak. Mindezeknek köszönhetően átmenetileg jelentősen emelke­dett a születések száma, szignifikánsan csökkent az abortuszok gyakorisága, és általánossá vált a fogamzásgátló tabletták sze­dése. Emlékszem olyan demográfiai vizsgálatra, miszerint a hetvenes években a fogamzásgátlást alkalmazóknak mintegy kétharmada a tablettákat használta, így a hazánkban korábban vezető módszer, a megszakított érintkezés háttérbe szorult. A fogamzásgátló tabletták megítélése hazánkban - mint­egy tízéves késéssel - követte a nyugati vélekedést. Az első korszakban a tablettákat sokan a XX. század egyik legna­gyobb vívmányának kiáltották ki - a korábban említett tár­sadalmi hatások miatt nem is alaptalanul. Hamarosan fény derült azonban az első generációs, még nagy hormontartal­mú tabletták ritka, de súlyos egészségi ártalmasságára. A vér­alvadás folyamatába beleszólva elősegíthetik a vér érfalon belüli megalvadását, vagyis a trombózist, és emiatt például szívinfarktust okozhatnak. A vérrög azután máshová is el­kerülhet, megmagyarázva a tüdő- és agyembóliák kialaku­lását. Mindez jogos riadalmat keltett szakmai körökben, majd a nők között. Sohasem feledhetem, hogy egyik barátom felesége az általam felírt tabletta szedésekor kapott halálos végű szívinfarktust. Mindezek rákényszerítették a gyógyszer­­gyárakat a második generációs tabletták kifejlesztésére. Ezek­ben már sokkal kisebb adagú a tüszőhormon komponens (ál­talában 20 mikrogramm ösztrogént tartalmaznak), mivel elsősorban ez volt felelős az említett artériás szövődménye­kért. Az eredmény nem is maradt el, jelentősen csökkent a tablettaszedéssel kapcsolatos trombózisok és embóliák aránya. Ráadásul ezekkel is csak az erre genetikai hajlamuk vagy cigarettázásuk, illetve előrehaladottabb életkoruk miatt veszélyeztetetteknél kell számolni. A nők félelme a „hor­monoktól” azonban csak lassan csillapult, pedig hát saját szervezetük is hasonló hormonokat termel, és enélkül nem is lennének nők. Mint tudjuk, a klimax után, az e hormonokat termelő petefészek működésének leállását követően sokat veszítenek nőiességükből, és éppen e hormonok védőhatásá­nak elmaradása miatt növekszik betegséggyakoriságuk. A tab­letták e második korszakában kialakuló tabletta-fóbia után azután lassan beállt az egyensúly, és újra kialakult a tablettát szedők népes tábora. Hazánkban a fogamzásgátló tabletták megítélésében ér­zékelhető három korszak késéssel jelentkezett. A nők több­sége még a második korszakban él, és fél a hormonoktól. Eb­ben néhány hazai szakember ál-Kasszandra szerepe is közre­játszott, akik a tabletták okozta genetikai veszélyekre hívták fel a figyelmet. A génhibák bizonyos fejlődési rendellenes­ségeket és rákot okozhatnak. Ezzel szemben minden ország­ban igazolták, hogy a tablettaszedés után vállalt terhességek­ből született gyermekekben semmiféle genetikai rendelle­nesség nem gyakoribb. A tablettát szedő nőknél pedig a méh­­test- és a petefészekrák sokkal ritkább a szokásosnál. ÉK­ -1

Next