Beszélő, 1997. július-december (3. folyam, 2. évfolyam, 7-12. szám)
1997. július / 7. szám - KULTÚRA - Sipulusz: Levél VII. Sándor cárhoz
104 s LEVÉL VI i p u I u s . SÁNDOR Majesté! Allerdurchlauchtigster Grossmächtigster Imperator! Allergnädigster Kaiser und Herr! N* kormányzósági székhelyen él egy bizonyos Kukac Mátyás.** * És Sárbogárdi Jolán stílusában ír (Nappali Ház IX, 1997/2., pp. 89-90), akárcsak* ** Pavlovits Tamás, Pompeji VII, 1996/3—T., pp. 219-252. „Sajnos a szin tén ott levő Kótay Mercedessel csak pár üdvözlő szót tudott váltani, ami szinte nem volt elég a történtek gyors elmeséléséhez, ezért »repetát« határoztak el, de Maci addig is mélyen megnyugodott, hogy Edina rendben van végre a kerékvágásával, melynek hangot is adott, s hogy szeretne esküvőn tanúja lenni. - Ez kölcsönös. - Súgta Edina pukkadásig. Miután elfogyasztották üdítőjüket és az ízletes krémkávét, még megnézték az előadás szép folytatását, majd a kellemes élménnyel tarsolyukban egymást átkarolva mentek haza.” (A test angyala, Pécs: Jelenkor, 1997, p. 57.)** *** És csakugyan közömbös („nézd [,] fiam”), hogy Gábor Miklós legújabb önéletrajzi kötetében azt szedik, hogy „Lawrence Olivier” (helyesen: Laurence Olivier), „Gerard Philippe”**** (helyesen: Gérard Philipe) és „Audry Hepburn” (helyesen: Audrey Hepburn)? A könyv nem betűkből áll? A műveltség számára közömbös a magyar alaktan szétpofozása, a magyaros idomatizmusok és kollokvializmusok helyettesítése idegenszerű, tahó barbarizmusokkal és műveletlen hiperurbanizmusokkal? Karl Kraustiak miért volt szabad? És miért nevetséges a tény, hogy valaki olykor tréfál és önparodizál? És miért is nem Kosztolányi, Illyés és Zolnai Béla „nyelvőrsége” jut eszünkbe? Miért Agyalagyula? És mit szóljunk azokhoz a széllel bélelt sehonnaiakhoz és komisz, cudar csirkefogókhoz, akik szemrebbenés nélkül leírják, hogy „sem nem” (azaz: „se nem + nem”...)? És „államférfija” „államférfia” helyett, és „vej” (alanyesetben) „vő” helyett... Nem indokolt a honfiba? **** nem is szólva, hogy az Osirisnél a minap megjelent Hayden White-válogatás amúgy is rémes előszavában lenyomtatott mintegy ötven francia szóból mintegy negyven hibás (fordította és a fordítást ellenőrizte: Braun Róbert). Kedvencem a „becsület” szó új francia megfelelője, az „honetete” (így). Korunk találmánya: a műveletlen értelmiségi.**** ***** Az se rossz azért, hogy „une reécriture radical de l’histoire contemporain” (nl), meg „lang duree” (!!!) (pp. 11-14), vajon mit csinálnak egy ilyen könyvkiadóban - amelyet szerzői megválasztása miatt már bírált egy ismert hölgyfutár, dr. Torgyán képviselő?" Nyilván dekonstruálják a helyesírást.****** „- Hogyan lettél zeneszerző? - Úgy, hogy mintegy másfél évtizednyi zenetanulás után elkezdtem komponálni. - Volt-e valamilyen különleges okod arra, hogy ezt a pályát választottad? [Érdekes igemód-használat a mellékmondatban.] Talán az, hogy a zene segítségével különösebb megerőltetés nélkül tudok információkhoz jutni és információkat továbbítani.” (Pálinkás György interjúja Weber Kristóffal: „A város nem sajt”, Jelenkor XL, 1997/6, p. 608.)J 2 Nagyon tetszik, hogy a Café Bábel huszonkettedik számában (1996/4) a floppylemez összekutyulása következtében Karsai György tanulmányához jegyzetként, elegánsan keretbe tördelve közlik a szerző egy másik lapban megjelent, a tárgyhoz nem tartozó cikkét (tkp. színikritikáját, pp. 15-29). Olvasta valaki a szerk.-ben a szöveget? S ha igen, ez mit jelent? 3 „Tudom, hogy mi következik, unom is, úgyhogy nem sok minden inspirál az írásra. De unalmamban továbbra is az írásra fogok ráfanyalodni.”4 (Spiró György nyilatkozata, Kritika, 1997/6, p. 14.) 4 Peter Engelmann középvacak könyvének (Hegel: filozófia és totalitarizmus, Budapest: Osiris, 1997) fordítója azt hiszi, Louis Althusser németül írt könyvet Das Kapital lesen címmel, holott azt már magyarra is lefordította a hetvenes években Gerő Ernő (!), akit J anno meglátogatott a „körültekintő reformóvatosságot” (szó szerint) a lobogójára véső történettudós, akitől minden különösebb megerőltetés nélkül az alábbi információt nyerte: „...1948-ban Sztálintól azt az információt kapták [minden különösebb megerőltetés nélkül, mint Beethoven], amit NEM VOLT MÓDJUKBAN KONTROLLÁLNI, hogy A CÁRHOZ