Beszélő, 1998. január-március (3. folyam, 3. évfolyam, 1-3. szám)

1998. január / 1. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1970 - Domány András: Lengyelország, 1970 decembere: alapszerződés és sortűz

Stanislaw Kania KB-osztályvezető (1980-81 -ben a LEMP első titkára), és egy másik politikus, hogy - ma sem tudni pontosan, milyen csoport megbízásából - rábeszéljék: legyen Gomulka utóda. Habozott, de aztán igent mondott. 19-ére, szombatra lecsendesedett az ország. A hivatalos adatok 45 halottról, 1165 sebesültről, 2989 őrizetbevettről szólnak, továbbá 10 megsemmisült harckocsiról, 76 katonai és rendőri járműről. Van azonban történész, aki a halálos áldozatok számának becslésével 800-ig is elmegy. A pontos adatok valószínűleg soha nem fognak kiderülni, még abban a most folyó perben sem, amely már évek óta működik, és amely talán soha nem is végződik majd ítélettel, tekintettel a vádlottak kora és betegsége miatt lehetséges eljárási huza­vonákra és halasztásokra. 19-én végül összeült a Politikai Bizottság, amelyre egy orvos kíséretében berohant Gomulka. Követelte, hogy csak ideiglenes utódot bízzanak meg helyette, és egyelőre vonják vissza az áremeléseket, az orvos pedig közölte, hogy hosszabb kórházi kezelésre van szükség. Ezután Gomulka távozott, a testület pedig végleges menesztéséről döntött, és lemondását a kórházban alá is íratták vele. Összehívták a hétfőn még lesajnált KB-t, és állítólag biztonsági intézkedéseket is tettek. Kiszczak tábornok, későbbi belügyminiszter, Jaruzelski bizal­masa írja másutt meg nem erősített emlékirataiban, hogy tar­tottak Gomulka némely tábornok hívének fegyveres ellen­akciójától. Ilyennek azonban nem volt jele. December 20-án, vasárnap a Központi Bizottság levál­totta Gomulkát és megválasztotta Giereket, továbbá számos más személycserét is végrehajtott. (Állami vonalon ugyanezt tette három nap múlva a szejm.) Az új első titkár tévébeszé­dében azt ígérte, hogy ő nem veszíti majd el kapcsolatait a valósággal, és hallgat a munkásokra, a párttagokra. „A leg­utóbbi események fájdalmasan emlékeztettek arra a kelle­metlen igazságra, hogy a pártnak mindig szoros kapcsolatban kell maradnia a munkásosztállyal és az egész néppel...” Giereket némi bizalom fogadta, ha nem is akkora, mint Gomulkát 1956-ban. Bizalmát nyilvánította a püspöki kar is, de közleményében hitet tett a vallás- és tájékoztatási szabad­ság, az emberek méltó megélhetéshez való joga mellett, az erőszak ellen. December végén a kormány felemelte a fizeté­seket, a családi pótlékot és a nyugdíjakat, ám az áremeléseket csak februárban, a lódzi textilmunkásnők sztrájkja után von­ták vissza. Gierek és Jaroszewicz januárban - mindaddig és azután is példátlan módon­­ elmentek a gdanski hajógyár újra . ..gpe­­rB’.név ■ t sztrájkoló munkásaihoz, és sikerült meggyőzniük őket, hogy valóban változni fog a helyzet. Az új első titkár híres kérdé­sére („Segítetek?”) elhangzott a tömeg válasza: „Segítünk!” (Itt Walesa is jelen volt.) A LEMP KB vizsgálóbizottságot állított fel azokból, akiknek erre vajmi kevés erkölcsi alapjuk volt, hiszen ijedten meghunyászkodtak Gomulka előtt, amíg hatalmon volt. Feb­ruárban a KB éppúgy bánt el azzal az emberrel, aki 14 éven át vezette, mint ahogy ő szokott ellenfeleivel, meghallgatása nélkül ítélték el, érdemi vitalehetőséget még zárt körben sem kapott. Egyébként soha nem ismerte el hibáját, és megke­seredett emberként halt meg 1982-ben. Eközben 1971. már­cius végén Giereknek cikke jelent meg a moszkvai Pravdában „A leninizmus sérthetetlen elvei” címmel. Gierek egy darabig tényleg életközelibb és jobb veze­tőnek látszott, mint Gomulka. Jó nyugati kapcsolatai révén el tudott indítani egy hitelekre alapozott gazdasági fellendülést, csak éppen a visszafizetés feltételei nem teremtődtek meg. 1971-1975 a nép számára aranykor volt, látványosan javultak az életkörülmények, és az embereket természetesen nem ér­dekelte, hogy mindez homokra épült. Átmenetileg javult a kapcsolat az egyházzal is, a katolikusok megkapták tulaj­donként azokat az épületeket (főleg templomokat), amelyeket a háború után Lengyelországhoz került területeken addig csak bérelhettek az államtól. 1977-ben Giereket - első len­gyel pártvezetőként - VI. Pál pápa is fogadta. Ám a gyenge lábakon álló csoda nem tartott soká. 1976- ban jött az újabb húsáremelés és az újabb lázadás (ez alka­lommal állt össze a Munkásvédő Bizottság, a demokratikus ellenzék egyik legfontosabb szervezetévé vált KOR), aztán pedig 1980-ban a nagy robbanás. Ez azonban már tíz hónap­pal későbbre való téma.

Next