Beszélő, 1998. április-június (3. folyam, 3. évfolyam, 4-6. szám)

1998. április / 4. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1973 - Ludassy Mária: 1973

külön kellett intézkednie arról, hogy az érintetteket fizikailag távol tartsák az egyetemektől. Hegedűs Zsuzsa és Háber Judit mellett Erdélyi Ágnes és Ludassy Mária küldte vissza tag­könyvét tiltakozásul, ami Aczélnak remek alkalmat adott egy ritka ocsmány kommentárra, mivel Hegedűs Zsuzsa Kis János, Háber Jutka pedig Vajda Mihály felesége, nyilvánvaló, hogy a másik két csajt is valami alantas szexügy motiválhatta, még csak nem is tisztes hitvesi státusban. Révész Sándor szerint Aczél a filozófusperben vitt szerepet szégyellte leg­inkább, bár engem kevésbé érdekel a pártvezetők lelki álla­pota, személyes élményeim felemásak. Tíz évvel később, első és egyetlen találkozásunk alkalmából - a konkrét ügy a Mozgó Világ betiltása elleni, Fehér Mártával közösen írt tiltakozó levelünk volt - jóízűt üvöltöztem a minket fogadó Knopp Andrással a ’73-as határozat kapcsán, midőn egy tapétaajtó mögül megjelent Aczél, és igen kedvesen nyugtázta felhábo­rodásomat. Sőt némileg szatócsszellemű alkuba kezdett ve­lem, hogy 60-40, de legalább 80-20 százalékban ismerjem el, hogy valami igaza a pártnak is volt. Mielőtt lement volna tíz százalékra, közöltem, hogy nem a filozófiai vita igazságará­nyairól van szó, mivel nem lehet az igazság egyetlen száza­lékát sem a másik fél egzisztenciális megsemmisítésével kép­viselni. Ezt is megértő mosollyal fogadta, majd a következő héten megjelent Fekete Sándor nagyívű „kritikája” az álta­lam, pontosabban az általam ismertetett Benjamin Constant által hirdetett burzsoá liberalizmus ellen, azzal a fő szakmai érvvel, hogyan lehet akadémiai állásban az, aki ilyen nézete­ket vall. Az 1989-90-es revokációnak számomra távolról sincs politikai, pláne erkölcsi hitele: a rehabilitációt nem Aczél kezdeményezte, hanem - feltehetőleg egy Aczél-ellenes meccs meneteként - Pozsgay karolta fel, aki hamarabb vála­szolt pozitíve a TDDSZ Rehabilitációs Bizottsága kezdemé­nyezésére - mint a Magyar Tudományos Akadémia „libe­rális” elnöke, Berend T. Iván. (A TDDSZ Rehabilitációs Bi­zottságáról különben 1989 legvégéig készültek a III/III-as jelentések: kit érdekelhetett akkor már, hogy kinek mit írtam, telefonoztam az 1973-as határozat áldozatai ügyében?) Persze tudom, hogy 1973 igazi társadalomtörténeti ese­ménye nem a „filozófusper” volt, hanem a gazdasági reform befagyasztása, az olajárrobbanás gazdasági következményei (az életszínvonal csökkentését csak növekvő hitelfelvételekkel megakadályozni képes katasztrófapolitika). Illetve, ha már per, akkor az „igazi”, a Haraszti-per (október 15-16.). Itt a magyar értelmiség szolidaritását megnyugtatóbbnak láttam - igaz, a de facto zárttá minősített tárgyalásra bejutni akarók többsége fiatal, még meg nem félemlített huszonéves, akik a fehér zokniban, századfordulós szüffrazsettszerelésben meg­jelenő Duczynszka Ilona és a hatalmas fekete kalapban pom­pázó Károlyi comtesse nyomában nyomultak be a terembe. A három, megkülönböztetett bánásmódban részesülő (azaz beengedett) hölgy közül egyedül Rajk Júlia arcán látok igazi feszültséget. A tanúkkal a kihallgató bírónő úgy bánik, mint megszokta a névtelen­ összevert gyanúsítottakkal: ezzel sike­rül olyan neves, nem igazán „ellenzéki-ellenséges” filmren­dezőket is felhergelni, mint Bacsó Péter vagy Kovács András. A tanúk többségének szereplése megnyugtatóbb volt szá­momra, mint a májusi kudarcos aláírásgyűjtésem. Igaz, az a tény, hogy egy évvel később (1974 áprilisában) szinte felmen­tésként üdvözöltük a nyolc hónap felfüggesztett fegyházbün­tetést, mutatja, hogy mit tartottunk akkoriban - ha nem „rep­­resszív toleranciának” is, de - toleráns repressziónak. Avagy ahogy a költő mondja: „Ha seggünkbe nem csizmával rúgtak / Azt neveztük volt liberalizmusnak” (Petri). JEGYZETEK 1 Az MSZMP Központi Bizottsága Kultúrpolitikai Munkaközösségé­nek állásfoglalása néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről 1973 márciusában megjelent az MSZMP határozatai és doku­mentumai 1911-11. című kötetben (Kossuth, 1978). Én a Magyar Filozófiai Szemle 1973. 1-2. számában közölt szöveget idézem.­­ Fock Jenő beszédét idézi Dérer Miklós: Pertörténet. Egy „tudomány­­politikai” döntés hátteréhez. A Világosság 1989-es különkiadása. Filozófusper 1973. 2 Jelentés a belső ellenséges­ ellenzéki, ellenzékieskedő csoportok tevékenységéről. (A jelentést a Politikai Bizottság 1980. december 9-i ülésén elfogadta.) Társadalmi Szemle. A Dokumentumot közzétette: Sipos Levente.

Next