Beszélő, 1999. január-június (3. folyam, 4. évfolyam, 1-6. szám)
1999. január / 1. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1981 - Szekfű András: Raport - 1981
dig rosszabb, mint amit az illető vagy a munkahelye mond, de mindig jobb, mint amit a BM mond. Valahol a kettő között van az igazság. Elmondtam, hogy minden dolognak, amit valaha is csináltam, és amint látja, nem csináltam különösebben sokat, alapvető jellemzője volt, hogy titkosságról szó sem volt. Minden teljesen nyilvános volt, mindenről mindenki tudhatott. Azt mondta, hogy azért tudhatott róla mindenki, mert „maga nem is képzeli, hogy ebben az országban olyan jó viszony alakult ki a lakosság és a BM-szervek között, hogy olyan bejelentéseket is tesznek, amit maga nem is képzel. Mindenki mindent bejelent. Az ellenzékiek nem is gondolják, hogy a rendszernek milyen jó viszonya van a lakossággal. ” Változó korunkban változnak a szavak. Vagy nem is változnak, csak épp mást mondanak. És nehogy még tartalmuk túlontúl kitessék, őrködik fölöttük az új nyelvhelyesség. Édes anyanyelvűnk Tudja mindenki, hogy a régi kocsmák és korcsmák helyett ma italboltban fogyasztják dolgozótársaink, amit fogyasztanak. A rongyos, szurtos, vásott inasgyerek is eltűnt, az ipari tanuló feszít helyette csinos egyenruhájában. És nincs kanász sem, hanem sártésgondozó, és így tovább. Érthető, miért nem ragaszkodtunk a régi szavakhoz. Túlságosan telítettek voltak tartalmilag, igen sok fűződött, ragad hozzájuk a régi válásárából. Ahogy a régi üdülés az urak gondtalan heverészését jelentette, ma a jól dolgozó munkások megérdemelt pihenésére vonatkozik, anélkül, hogy a szó megváltoztatható. Vagy gondoljunk a régen olyan rosszízű paraszt szóra, amelyet parasztságunk a két háború között igen szívásan elhagyott volna, és melyhez olyan sok lebecsülés tapadt. Új hangulata lesz a szónak az új visálóitól, háló, mint a sok tréfára alkalmat adó agronómusnak, amelyet vidéki nyelvjáráskutatók mindennek hallottak, agromónus, agromónus, csak éppen agronómusnak nem. Téeszgazdának jól megyen a dolga, Megyeszerte bevált az új életforma. A tudós doktor meg ne éljen hiába. Bevezeti őt a higiéniába. Ami a szamizdatokat illeti, azt tudom mondani, hogy én mindent elolvasok, mert fontosnak tartom. - Én is mindent elolvasok - mondta Tömpe de ami a kezembe kerül, annak alapján úgy érzem, hogy ezeknek a szamizdatoknak egy részét meg lehetett volna jelentetni, másik részét pedig vagy nem lehetett volna megjelentetni, mert ellenséges volt az állammal szemben, vagy a színvonala volt alacsony. Lehet, hogy nem olvastam mindent - tette hozzá Tömpe. Tehát mondtam, én is mindent elolvasok, mert mint értelmiséginek, nekem fontos. Ugyanakkor nem tudom, mit ért azon, hogy továbbadtam őket. Ha belegondolok, azt mondhatom, hogy nem foglalkoztam ezek terjesztésével. - Nem is mondtam, hogy terjesztette, de továbbadta - mondta Tömpe. (...) Ami a külföldi dolgokat illeti, azzal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ő is tudja, Magyarországon egészen mások a viszonyok, normák, mint akár az NDK-ban, akár Csehszlovákiában. Én az NDK-ban semmi olyan dolgot nem mondtam, vagy csináltam, amit Magyarországon nemhogy nem lehetséges, de kívánatos, a párt politikájával és az állami törvényekkel megegyező. Legfeljebb azzal vagyok vádolható, hogy ezekről a dolgokról nem szemérmesen hallgattam, hanem ha vitára került sor, azt a gyakorlatot és színvonalat képviseltem, amit itt Magyarországon minden más vitában gyakorlatilag képviseltem. Az NDK-ban szamizdatot nem terjesztettem, semmi olyan dolgot nem csináltam, amit ilyen szempontból csinálnék, miután ez egy hivatalos kiküldetés volt, ahol a TK megbízásából léptem fel. Ezzel és egyébbel kapcsolatban is szeretném megegyezni azt, hogy ne felejtse el, ezek bizonyára olyan információk, amelyek nagyon sok kézen át kerültek el hozzá, és mindenkinek, aki továbbadta, az volt az érdeke, hogy rátegyen egy lapáttal - mondtam. Tehát amennyiben ő ezt így gondolja, akkor nagyon kérem, hogy szíveskedjék konkrétan kivizsgáltatni, hogy mit mondtam az NDK-ban. Miután konferenciákon vettem részt, még lehet, hogy magnófelvételek is vannak. Tessék kivizsgálni, és tessék ezzel kapcsolatban az eljárást lefolytatni. Az Ami az intézkedéseit illeti, az ösztöndíj megvonása ügyében messzemenően nem érek egyet, és tiltakozom ellene. Nagyon sajnálom, hogy ennek a tiltakozásnak semmiféle lehetséges fóruma nincs azon kívül, hogy itt elmondhatom" - ezt így mondtam. „Tiltakozom ellene azon, men egyfelől indokolatlannak tűnom, másfelől azt a szemléletet látom mögötte, amely az ösztöndíjat és a külföldi kiküldetést általában valamiféle jutalomnak tertjüni,amít az ember nem azon kap meg, men ő a legalkalmasabb, és a Míh-