Beszélő, 2000. január-június (3. folyam, 5. évfolyam, 1-6. szám)
2000. június / 6. szám - KULTÚRA - Varró Dániel: Beszélő hónapok
Foci nincs, mert nem jött el senki. Helyette megnézzük a rigókat a Sáriéknál, ott van a fészkük a lépcsőház ablakában. Már kikeltek a kisrigók a zöld rigótojásokból, ketten maradtak életben, olyanok mint a kis mákosgubák. Hanyatt fekve alszanak, aztán ha megjön a mamájuk, abban a szempillantásban fölpattannak, kinyújtják a nyakukat, de elképzelhetetlenül hosszúra, és kitátják a csőrüket, de elképzelhetetlenül nagyra, teljesen valószínűtlen látvány, iszonyatosan remegnek az erőlködéstől, hogy följebb legyen a csőrük a másikénál, pedig annyira nem nagy azért a versenyhelyzet. Délutáni alvás. A nővérem belőlem írja a stilisztika dolgozatát, keresztkérdések özönével áraszt el. Este felébresztem fél Miskolcot, mire sikerül megtalálnom Bedecs Lacit, és beszélni vele. Hajnali fél kettő van, holnapig még írnom kéne egy csendéletes verset a miskolciaknak. Április 26. Nincs hely a vonaton. Öten-hatan ülnek egy kupéban, pofátlanul azt mondják, hogy nincs hely. Egy néni valami Losciai Szent Ritáról olvas egy könyvet, ő a legpofátlanabb. Jól körülbástyázza magát táskákkal, kajás kosarakkal, hogy még véletlenül se lehessen leülni mellé. A legtöbben alvást színlelve hevernek végig az üléseken, két-három helyet kényelmesen elfoglalnak. Kint, ahol állok, hatalmas tömeg, egy csapat iskolás gyerek közé keveredtem, énekelnek, lökdösődnek, fel-alá rohangálnak rajtam keresztül a disznók. Átvágok rajtuk, átmenekülök egy másik vagonba. Utánam jönnek. Hajjaj, hosszú az út még Miskolcig. Bedecs Laci kinyomtatott e-mailjének a hátuljára írok sort sor alá tapogatva, a tenyerem az alátét. Meg kéne írnom hatig egy csendéletes verset. Csendélet-konferencia, Miskolc. Szerencsésen megérkeztem, a csendéletes vers is majdnem kész. Krasztev Péter előadása Van Goghról, és az érdektelen, ronda krumplikról, amiket festett. Meg is tudja mutatni, tessék, ennyire ronda krumplikat festett a Van Gogh. Rögtön utána Farkas Zsolt előadása arról, hogy milyen csákó az Isten. Ha jól értem, az Isten elég jó csákó azér, csak azér mégse elég jó csákó, mer kell neki a megerősítés, hogy mennyire jó csákó is ő, és ez azér gáz. Az esti felolvasás szenzációja Menyhért Anna, aki mind ez idáig rejtegetett költeményeivel áll elő. Furcsa, mély, ideges csend, amíg olvas. Angyalosi Gergely szerint, aki később egy kisebb vagyont herdál el azzal, hogy véletlenül mindenkinek kifizeti a piáját, más minősége lesz a csendnek. A vége siker. Április 27. Az IC egy órával később megy csak, mint ígérték, úgyhogy mindenki felkel egy órával korábban potyára. Rántotta és borsodi sör a miskolci restiben. Kedves emlékeket ébreszt bennem a horoszkópos cukor, amit a kávéhoz adnak, ráadásul örömmel fedezem föl, hogy ikrekes, az innen szerzett információkkal fogom később halálra rémíteni legkedvesebb e-mailtársamat, akivel majdnem úgy vagyunk, mint Meg Ryan és Tom Hanks A szerelem hálójában című filmben, de mégsem, mert már találkoztunk egyszer, és nem derült ki, hogy már ismertük egymást korábban. Mi történhetett Farkas Zsolt és Payer Imre között? Egyáltalán hova tűnt Farkas Zsolt? Melyik lehet Károly a századelei, felnagyított képeslapon? Ki vitte el a borosflakont? Ki nyert tegnap a Magyar- Északíren? Megannyi megválaszolatlan kérdés. Az utolsó a legbosszantóbban megválaszolatlan, hazafele utaztamban ott hever mellettem néhány centire egy fiatalember újságja a kupéban, látom rajta a Horváth Feri arcát, de a rárakott zsebkendős zacskó meg a rejtvényújság miatt nem látom az eredményt. Őrjítő. Budapest, szaladok interjút adni a Károlyi kertbe. Ákos és Tamás, tök jó fejek. Idézem Teslár Ákost, aki kedvenc íróját, Vonnegutot idézi, aki Mark Twaint idézi: a fiatal író akkor jár jól, ha könnyed hangvételt választ és moralizál. Minden nagy fennmaradt klasszikus mű ilyen, könnyed hangvételű és moralizáló. Azon tűnődöm, mire ezt leírom ennyi áttételen át, vajon mennyi köze lehet ahhoz, amit Mark Twain tényleg mondott. A fülbesúgós játék jut eszembe, belesúgok valamit a mellettem ülő fülébe, ő továbbadja, és valami egészen más jön ki a végén. Ez főleg angol órán működik jól, ahol eleve nem értjük a továbbadandót, majdnem mindig az jön ki a végén, hogy vucsvacsklus, ez nagyon vicces, mindig ilyet akarunk játszani, de az angoltanárnő valamiért egyre kevésbé szereti ezt a játékot. Általános felháborodás Illyés András miatt, aki a vucs vacskllls-t mindig which one-ként vagy good morningként ad ja tovább. Csalás! azt kell továbbadni, amit hallottál, az Illyés csal, én nem is azt súgtam neki, csaló, csaló! Április 29. Az érettségi óta nem szorongtam ennyire, megyek a Rögtönbe rögtönözni, ajaj! Szerencsére jön velem a nővérem, nem kell egyedül mennem. Mindenki lefegyverzően kedves, Vámos Miklós a leginkább, semmi hólyagság, semmi megjátszás, szerény, jó fej és segítőkész. Két adás forgatása egymás utána második-