Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)

2000. július-augusztus / 7-8. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - "Holokauszttagadó, antiszemita, Hitler-apologéta" - Dokumentumok David Irving peréből

hogy Himmler ne szerezte volna meg Hitler jóváhagyását az el­­gázosítási programhoz (és még valószínűtlenebb, hogy ezt el­hallgatta volna a Führer előtt). Himmler szolgálati naplója világo­san rögzíti a Hitler és Himmler közötti rendszeres találkozáso­kat, így azt is, hogy éppen akkor beszéltek a zsidókérdésről, amikor Himmler aktívan felügyelte a Reinhard-táborok gázkam­ráinak felépítését és beüzemeltetését. 13­83 Furcsaságai ellenére Irving érvelését érdemes ko­molyan venni. Egy történésznek az a feladata, hogy mérlegelje a kéménylyukakra utaló jelek hiányát a halottaskamra tetején, szemben az ellentétes bizonyítékkal, amely szerint a tetőn át­haladó kémények léteztek. Nézetem szerint Van Peltnek igaza van abban, hogy annyi év után nehéz ellenőrizni, léteztek-e va­lamikor lyukak egy olyan tetőn, amely 1944-ben beomlott. Nem világos, hogy az Irving által bemutatott fényképen mekkora ré­sze látszik a tetőnek. A tető rossz állapotban van, úgyhogy ne­héz megmondani, voltak-e lyukak rajta. Felmerül annak a le­hetősége, hogy a lyukakat visszafalazták. Van szemtanúnk, aki látta vagy legalábbis leírta, amint a gázkapszulákat a tetőn ke­resztül zúdították a halottaskamrába. Clere rajzán világosan lát­szanak a gázkamra tetejéig haladó kémények. Jelenlétük a raj­zon összhangban van Tauber és mások leírásával. Az 1942- ben (vagy 1943-ban) és 1944 készített fényképek, noha nehéz értelmezni őket, összhangban vannak a tetőt áttörő kémények jelenlétével. Ilyen körülmények közt azt gondolom, hogy min­den bizonyítékot számba véve egy pártatlan történésznek arra a következtetésre kellett jutnia, hogy a 2-es krematórium halot­taskamrájának tetején lévő lyukakra utaló bizonyítékok nyilván­való hiánya messze nem elegendő ahhoz, hogy visszautasítsa a vádlottak által bemutatott bizonyítékok együttes hatását. [...] Irving történészként való megítélése [...] 13:138 Világosan meg kell határozni, hogy mi az, amiről dön­tenünk kell. Az ítélet ezen részének korábbi szakaszaiban olyan megállapításokra jutottam, amelyek kedvezőtlen fényt vetnek Irvingnek a historiográfiával való kapcsolatára és be­számolójára, és amelyet Hitlernek a zsidókkal való kapcsolatá­ról, beleértve elsősorban bűnrészességét a kiirtásukban, adott, Auschwitzcal és Drezda bombázásával kapcsolatos ál­lításairól további, számára úgyszintén kedvezőtlen megállapí­tásokat tettem. Irving próbálta megvédeni, amit írt, és amit a rendelkezésére álló történelmi dokumentumok tisztességes és szabatos összefoglalásán­ tart. De, amint azt ők is elismerik, a vádlottaknak tovább kell menniük, ha védőbeszédüket siker­re akarják vinni: ki kell mutatniuk, hogy Irving szándékosan hamisította meg a történelmi adatokat, mert ideológiai meggyőződése által vezérelt vágya volt, hogy Hitlert kedvező színben tüntesse fel. Irving azt mondja, ha (és ezt tagadta, de én kimutattam) adatokat ferdített el, akkor az ártatlan tett volt, mivel egyszerű tévedésből vagy félreértésből fakadt. A szán­dékos hamisítás vagy az adatok elferdítésének vádját vissza­utasította. Nekem arról kell most döntenem, hogy vajon a vád­lottak bebizonyították-e, hogy ez a visszautasítás hamis volt. [...] A historiográfiai ferdítések összhatása 13.140 A történészek emberi lények: tévednek, félreolvasnak és félreértelmeznek dokumentumokat, vagy elnéznek tárgyi bi­zonyítékokat. Arra jutottam, hogy Irving számos alkalommal tévesen állított be történelmi adatokat; helyezkedett a bizonyí­tékokkal ellentétes álláspontra; adott hitelt megbízhatatlan bi­zonyítéknak és hagyott figyelmen kívül vagy vetett el hihető bi­zonyítékokat. Úgy érzem, mindezen esetek elemzése választ adhat arra a kérdésre, hogy Irving szándékosan ferdített-e el történelmi adatokat. 13.141 Arra jutottam, hogy a vádlottaknak legtöbb, Irving ellen felhozott historiográfiai jellegű kritikája megalapozott. Az esetek túlnyomó többségében Irving állításainak célja az volt, hogy Hitlert kedvezőbb színben tüntesse fel, és felelősségét másokra hárítsa át. Úgy találtam, a bizonyítékok nem ezt tá­masztják alá. A példák sorába tartozik Irving beszámolója Hit­lernek a Kristallnacht eseményei során tanúsított magatartásá­ról és hozzáállásáról. Egyetlen esettel nem találkoztam, amikor Irving Hitler kárára hamisított volna meg bizonyítékokat vagy értelmezett volna félre adatokat. Úgy tűnik, Irving minden al­kalmat megragadott, hogy tisztára mossa Hitlert. [...] 13.167 [...] A vádak, amelyeket alapvetően megalapo­zottaknak találtam, magukba foglalják, hogy ideológiai meg­fontolásból Irving kitartóan és szándékosan ferdített el és ma­nipulált történelmi tényeket; hogy hasonló okokból Hitlert indo­kolatlanul kedvezőbb beállításba helyezte, különösen, ami Hit­lernek a zsidókérdés kezeléséhez való hozzáállását és abbéli felelősségét illeti, hogy Irving aktív holokauszttagadó; hogy Ir­ving antiszemita és rasszista, és a neonácizmust hirdető szélsőjobboldali csoportokkal érintkezik. Szilágyi Csaba fordítása

Next