Beszélő, 2001. január-június (3. folyam, 6. évfolyam, 1-6. szám)
2001. március / 3. szám - BÍRÁLAT - Papp László Tamás: Polgári üzenet - Tóth Gy. László: Politikailag korrekt
84 lapító-fejedelem. Hasonló világnézetű pályatársai többsége képtelen balliberálisokkal szembeni antipátiáját racionális érvrendszerrel megtámogatni. Lovas a mezei hadak céklavörös árnyalatú kirohanásait értelmiségi nyelvre fordító szellemi arisztokratizmust jeleníti meg. Módszere nem számít újnak, de karakterisztikus jegyeket felmutató cikkei mégis az eredetiség látszatát sugallják. A tényfeltáró riport és a hagyományos publicisztika jellemzőit ötvözve hoz létre műfaji szintézist. Ez lehetetlenné teszi az újságolvasó számára a sajtóműfajok közti határvonal érzékelését. A tényközlés és véleményalkotás pároztatásából groteszk mutáns lát napvilágot, írásai kihívást jelentenek az általa megszólított (bal)liberálisok számára, míg Bencsik András vagy Seszták Ágnes elmeművei pusztán undort keltenek bennük. Őt nem lehet megfogni kommunista múlttal, ellentétben a jobboldali zsurnaliszták jelentős részével. Ilyen szempontból makulátlan. Ellenálló, akit bebörtönöztek, majd szabadulása után az emigrációt választotta. Viszontagságairól a kilencvenes évek elején a Beszélő is hírt adott. Az őt bírálók többsége egyszerűen jelzőket (antiszemita, fasiszta, kirekesztő, nacionalista) varr a nyakába, de szövegének tartalmi elemzésével adós marad. Pedig rajta illusztrálható legjobban, hogyan gabalyodik az üdvtant bizonygató neofita igyekezet ellentmondások, ferdítések és csúsztatások hálójába. Az 1994-es választások után a kizárólag állami forrásokból élő Pesti Hírlap léte veszélybe került. A lapban álnéven publikáló Lovas tollat ragad. A levél címzettje Adrian Karatnycky, a Freedom House ügyvezető igazgatója.29 Lovas gátlástalanul hazudik: állítása szerint a Pesti Hírlap nem volt szervilisen kormánypárti. Szerinte Antall József ellenszenvvel viseltetett a lap szellemisége iránt. Ennek ellentmond, hogy Bencsik András főszerkesztő az MDF tagja volt, a néhai kormányfő pedig szívesen adott neki interjút. Az újságnál 1991 tavaszán politikai tisztogatás folyt. Eltávolítottak mindenkit, aki nem volt hajlandó felcsapni agitproposnak. A jobboldal iránti negatív érzülettel aligha vádolható Siposhegyi Péter, a lap volt rovatvezetőjének leírása megkérdőjelezi Lovas szavahihetőségét: „A megszűnés szélén álltunk, amikor bejelentkezett a lapért Antall József kormánya. Barátom behívatott, majd közölte: a sokrétűség ezennel megszűnik, mostantól lojálisak leszünk, ha akarok, lojális változatban maradhatok velük, ha nem, úgy legyek szíves elhagyni a lapot, melyben mellékesen nagyobb ünnepen és sorsfordulókor az első toll jogán én írtam a vezércikket. Mivel a lojális szótól világéletemben gyomorfájások gyötörtek, így gyorsan váltottam. Barátom ettől kezdve kormánypárti lapot vezetett, mely kormányhoz odakötötte személyes sorsát... Az urat Bencsik Andrásnak hívják és a Magyar Demokrata főszerkesztője”.50 Hasonló élményekről számolt be a lap többi akkori munkatársa: Szatmári Jenő István,31 Kőszegi Ferenc, Iglódi Csaba, Deáki László is. Máshol is tetten érhető aktuálpolitikai indíttatású propagandafogás. Lovas rendszeresen támadja Kornis Mihályt, Eörsi Istvánt és Tamás Gáspár Miklóst, hogy a Dunába lövetéstől való alaptalan rettegésükkel szisztematikusan félelmet gerjesztenek a zsidóságban, és rossz hírünket keltik a nagyvilágban. Írásaiból egy liberális kalapács és szocialista üllő közt nyögő, véráztatta Magyarország képe rajzolódik ki, melyet „zsigeri félelem” és „paranoid klíma” jellemez, „ahol nagyon, nagyon sokan egzisztenciális fenyegetettségük és függőségük miatt rettegnek, és majdnem mindenkinek van veszítenivalója”.32 A kommunista terrortól rettegő „szerencsétlen, megalázott országban”, ahol a bolsevizmustól való félelem „még olyannyira a zsigerekben ül, hogy március 15-én a falvakban és kisvárosokban sem merik kitűzni a nemzeti lobogót”.33 Nem is értem, egy ilyen félelemmel teli országban hogyan lehet Kádár János a legnépszerűbb történelmi alakok egyike. Mint ahogy azt se, milyen alapon ítéljük el azt, amit politikai céljaink érdekében magunk is elkövetünk. Lovas a neki nem tetsző orgánumokat gyakran nevezi SZDSZ-es házilapnak. A Torgyán szerkesztette Kis Újságot nem illeti FKGP-s házilap jelzővel, sőt publikál benne. A halálbüntetés visszaállítása mellett tör lándzsát a kisgazda újságban 1998 tavaszán, szervesen illeszkedve a torgyáni kampánystratégiában. Ezzel nyilván kiérdemelte az „FKGP-s házipropagandista” kitüntető jelzőt. Csöppet sem zavarja, hogy A kommunizmus fekete könyve, melyet ő dicsért agyon, halmozott el szuperlatívuszokkal „végletes erőszakcselekménynek”, a barbárság specifikumának nevezte a halálbüntetést.35 Lovas István hazai összehasonlításban vett eredetisége abban is felfedezhető, hogy míg kollégái megelégszenek a „szabadosság” bírálatával, ő a nyugati parlamentarizmus tekintélyelvű alternatíváját is megtalálta. Ideáljai a Távol-Kelet és Délkelet-Ázsia autoriter rendszerei. Persze az európai környezetbe adaptálásuk újabb paradoxonhoz vezet. Lovas a hazai szélsőjobb trendhez alkalmazkodva omnikompetens, gondoskodó államot követel. „A minimális államot akaró liberálisok szinte szektának tekinthetők, hiszen egy államnak csupán a hadserege fenntartásához is hatalmas adókat kell beszednie. Nem beszélve a modern állam nélkü