Beszélő, 2001. július-december (3. folyam, 6. évfolyam, 7-12. szám)

2001. november / 11. szám - IDUSRÓL IDUSRA - Zádori Zsolt: "Magyarország ma nem hibátlan ország" - Politikai vitanap az Orbán-kormány tevékenységéről

Zádori Zsolt „MAGYARORSZÁG MA NEM HIBÁTLAN ORSZÁG” P­OLITIKAI VITANAP AZ ORBÁN-KORMÁNY TEVÉKENYSÉGÉRŐL Igazán nem szeretnék blaszfémia vagy felségsértés bűnébe esni, de engem az Orbán-kormány tevékenysége és annak elismerő vagy elutasító fogadtatása leginkább a lázcsillapí­tó végbélkúpot és annak mellékhatását juttatja eszembe. Rendszerint azért vásárolunk efféle patikaszert, mert szeretnénk, ha lázas gyerekünk testhőmérséklete csökken­ne. Többnyire el sem olvassuk a betegtájékoztatót, nem érdeklődünk a gyógyszerészünknél, hanem zsupsz, már be is adjuk. Pedig érdemes lenne végigbogarászni a mellékelt cédulácskát, és nem érni be azzal, hogy a dobozon nagy be­tűkkel az szerepel: lázcsökkentő végbélkúp. Mert hát „esetlegesen előfordulhatnak mellékhatások” is: hányin­ger, hasmenés, székrekedés, étvágytalanság, bágyadtság stb., valamint - figyelem! - láz. A mellékhatások aprólékos feltüntetésével a gyógy­szergyártó már előre biztosítja ma­gát, ha nem csökken a láz, az nem azt jelenti, hogy a ter­méke még placebónak se jó, hanem éppenséggel ez azt bi­zonyítja, hogy a készítmény nagyon is hat, a gyerek elin­dult a gyógyulás útján, csak hát az a fránya mellékhatás „egyes esetekben” megnehezíti a kedvező irányú változás felismerését. Szóval, ha a kúp beadása után a gyerek még mindig lázas, bizonyítottnak kell tekintenünk a gyógyító hatását. Az ellenkezőjéről egyébként sincs módunk meggyőződ­ni, mert ha normális testhőmérsékletnél használunk lázlehú­zó kúpot, a páciens láza minden bizonnyal a kezelést kö­vetően sem szökik fel. Vagy ha igen, elégedetten csettinthe­­tünk: ezek tényleg tudnak valamit, bizonyosan hat a kúp, mert jól érzékelhető a mellékhatása. NEMZETI LÁZ A cikk címében szereplő mondatot Orbán Viktor mondta az október 18-i parlamenti vitanapon, amelyen az SZDSZ kez­deményezésére az Országgyűlés a kormány hároméves tevé­kenységét értékelte. Írásomban ennek az ülésnapnak a fel­szólalásaiból és a kormány írásbeli beszámolójából szemez­getek, és a szövegeket - szükség szerint - magyarázó, olykor értékelő megjegyzéssel látom el. Bár a megnyilatkozások többnyire önmagukért beszélnek, Magyarország ma tényleg nem hibátlan ország, és ezzel egy-két megszállottat kivéve mindenki egyet is ért. Mint ahogy azzal is, hogy nem volt ez másképpen négy vagy nyolc éve sem. A parlamentben éppen ezekről a hibákról, bajokról, ezek nagyságáról, eredetéről folyt a vita. Az álláspontok - mint azt előre sejteni lehetett - tapodtat sem közeledtek egymás­hoz. Az Orbán-kormánynak - parlamenten belül és kívül - mára szinte csak engesztelhetetlen ellenfelei és lelkes hívei vannak. Miért is osztja meg ennyire a közönséget a Fidesz? Csak a pártvezetés tehet róla, csak tudatos megosztó, árokásó politikája hatékonyságának köszönhető ez? Hogy valami kivé­telesen eredetit állítsak: úgy vélem más, köztük lélektani, mo­tívumok is munkálnak a háttérben. A kormány tevékenysége gyökeresen eltérő értékelésének megértéséhez fogódzót kap­hatunk, ha, jobb híján, visszakanyarodunk a lázcsillapítóhoz. Egykoron szokásban volt az államot, az ország népét, a nemzetet az emberi testhez hasonlítani, biológiai tulajdonsá­gokkal felruházni. A nemzet organizmusa eszerint lehetett fi­atal vagy elaggott, erős vagy gyenge, egészséges vagy beteg. A betegség, éppúgy mint általában az embereknél, ritkán volt 13

Next