Beszélő, 2002. január-június (3. folyam, 7. évfolyam, 1-6. szám)

2002. április / 4. szám - MIT CSINÁL A KORMÁNY? I. RENDKÍVÜLI VÁLASZOK - Horváth Zoltán: Petőfi Sándor úrnak

ia­ tosságára - magam tenném helyre néhány, a polgári jövő épí­tését érintő­, remélem nem szándékos félreértését. Kezdeném az írásában unos-untalan (megszámoltam, pontosan nyolc ízben) felemlegetett, Önnek bizonyára na­gyon fontos zászlóüggyel - és persze az összes mögötte meg­búvó, már megbocsásson, nem feltétlen jó szándékú sugallat­tal. Ami a leglényegesebb: az illetékesek mind a négyezer millenniumi zászló ügyét kivizsgálták, és annak sem küllemé­ben, sem rendeltetésszerű lobogásában semmi kivetnivalót nem találtak. Még abban sem, hogy a tapasztalat, valamint a pályáztatás demagóg igénye mögé bújó, főként multinacio­nális zászlókészítő cégek helyett a rugalmas, immár többsá­vos zászlók gyártására is képes Vegyépszer kapott megbízást. Persze ezért az apró kekeckedésért talán még nem is szóltam volna. Hanem ez a piros-feketézés, meg persze a mögötte megbúvó összes sanda sejtetgetés... Hát, ez bizony már nekem is sok volt. Most nem akarok azzal példálózni, hogy nálunk odaha­za, ha valaki, akárcsak egyszer is, ilyennel próbálkozna a kocsmában, bizony hiába érkezne oda Mercedesszel, mentő­­helikopter vinné tovább. Maga meg, lám (ezt is megszámol­tam), ugyancsak nyolcszor engedte meg magának (a termé­szetesen mindenki számára világos, hogy valójában mit sej­tető) gyanúsítgatást. Hát tudja mit, Petőfi úr? Erről én itt és most kijelen­tem: a magyar politikai fejlődés szerencsére túljutott azon a szomorú korszakon, amikor a politikusok - mint Brezs­­nyev és Honecker urak - nyilvánosan szájon csókolták egy­mást. Szóval, és ez a lényeg: történjen bárhogy, én ilyen felvételt magamról és Csurka úrról sosem engedek majd készíteni. Már elnézést, ha kissé elragadtattam magam, de van itt sok minden más is. Természetesen igencsak örülök annak, hogy időnként tájékozódik egykorvolt hazájának mai gond­jairól, de azt kell mondjam, nem jól választja meg informáto­rait. Vagy, amit el sem tudok képzelni, Barguzinba nem ér­kezik meg időben és pontosan a Millenniumi Országjáró. Márpedig ha legalább ez utóbbit rendszeresen lapozgatná, aligha fújna egy követ nemzetünk rosszabbik felével, és nem riogatna, holmi ránk törő ellennel, Moháccsal­­ meg más eh­hez hasonló zöldséggel. Persze nehogy azt higgye, nem tu­dom, hogy maguk költőfélék szeretik a szimbólumokat, és a sok mellébeszélés közepette voltaképpen maga is a 23 millió román munkavállaló mumusával jön itten. Ehelyett azt java­solnám, hogy menjen el a megfelelő bizottsághoz, próbálja meg kiváltani magyarigazolványát (ha nehézsége támadna, értesítsen), és jelentkezzen nyugodtan munkára. Amennyi­ben belefér az éves keretbe, biztosan találunk az Ön számára is megfelelő elfoglaltságot. Egyébként meg kell mondjam, leginkább az bosszant, amit az alvásról írt. Bár elismerem, onnan a messzeségből kibicelve, és gáncsoskodó súgók által vezérelten ez nehezen felfogható, ám tudnia kell, hogy az a kormányalvás, amit véleményében oly indulatosan észrevételez, messze nem azonos az eddigi kormányok ájult semmittevésével. Ez, Pe­tőfi úr, éber alvás, egyben hasznos, aktív, de legfőképpen bátor, mivel mer közben jó nagyokat álmodni... Egyébként, nagyon kérném, ne nyissunk erről vitát. Még arra való hivatkozással se, hogy a poéták otthon van­nak az ilyesfajta víziók érzékelésében. Minket ugyanis, Pe­tőfi úr,­­ már ne vegye szerénytelenségnek - Ön még a leg­vadabb álmaiban sem tudhatott elképzelni. De hadd ne térjek itt ki valamennyi rosszindulatú állí­tására és feltételezésére. Engedje meg inkább, hogy meginvi­táljam a mai Magyarországra. Töltse velünk egyik nagy ün­nepünket, március 15-ét, amelyen - ezt persze nem kötelező tudnia - egy régvolt forradalmunkra szoktunk emlékezni. Örömmel venném, ha érkezését előre jelezné, hogy elkerül­hesse az ilyenkor elő­-előforduló nemkívánatos sokadalmak valamelyikébe való véletlen belekeveredést. Kérem, jelezze előre, amennyiben valahol (sajnos, a Nemzeti Múzeum előt­ti főünnepségen erre már aligha lesz mód) szólni is kívánna az ünneplőkhöz, hogy az elmondandókat kitűnő beszédíró­ink megfelelő formába önthessék, vagy ha netán maga kíván­ná ezt megfogalmazni - persze szigorúan nyelvhelyességi szempontból - lektorálhassák. Egyben örömmel értesítem, hogy sikeresen befe­jeződött édesapja - ugye, őt még Petrovicsnak hívják? - húsüzemének adóhivatali ellenőrzése, amelynek eredménye alapján, bár ő még nem kérte, máris alkalmasnak találtatott egy jelentősebb Széchenyi-hitel felvételére is. Budapesti tartózkodása egyébként, reményeim szerint, nem csak arra lesz alkalmas, hogy ennek tapasztalatai nyo­mán minél hamarabb nyilvánosan is visszavonhassa az inkri­minált írásában foglalt téves állításait. Szívesen kerítenék sort arra is, hogy személyesen vezethessem el a köztársasági par­lamentünkben díszhelyre állított Szent Koronához. Meg­győződésem szerint Önre is nagy hatással lesz majd. Üdvözli Önt Orbán Viktor miniszterelnök

Next