Beszélő, 2002. január-június (3. folyam, 7. évfolyam, 1-6. szám)

2002. május / 5. szám - JÁTÉKTÉR - Haraszti Miklós: Többsége van a józanságnak, de nincs politikája

Haraszti Miklós TÖBBSÉGE VAN A JÓZANSÁGNAK, DE NINCS POLITIKÁJA KÉSIK A VÁLASZ ORBÁN POPULISTA FORDULATÁRA 2002-ben Orbán Viktor elvesztette a kormányhatalmat, mégis sikert aratott. De nem az a sikere, amit maga mon­dogat, hogy ő tulajdonképpen „megnyerte a választást”, mivelhogy a Fidesz-MDF lett a legnagyobb frakció az Or­szággyűlésben. S nem is az a sikere, hogy bukása ellenére a két tábor megközelítőleg azonos nagyságúnak bizonyult. Ezekből is származik persze némi haszna. A kétpárt­­rendszer kétes „ügye” előrébb jutott. Orbán garantáltan a színen marad, a kormány nem kényelmesedhet el. Csak­hogy Magyarországon évek óta senki sem kételkedhetett abban, hogy az erőviszonyok kiegyenlítettek, és bármelyik fél győzzön is, a többsége igen sovány lesz. ORBÁN „GYŐZELME” Az viszont diadal, hogy Orbán a közel egyenlő eredményt immár nyíltan populista kínálattal érte el. Sikerült felszá­molnia azt a közös alapot, amely a demokráciában éppoly fontos, mint a szabad vita. Sikerült a két szavazótábor vi­szonyát szinte polgárháborúsan ellenségessé hangolnia. Szavazóinak újszerű identitástudata van. Nem „kisebbség­ben maradtak”, „ellenzéki szerepre kárhoztatottnak”, „a köztársaság tartalékának” látják magukat, hanem egyenesen „a legyőzött, leigázott nemzetnek”. A választás óta Orbán az új identitásának megfelelően lépett tovább, vállalta a populista fordulatot, s a parlamen­tarizmus után immár a választás intézményét is kikezdte. Parlamenten kívüli harci mozgalommá szervezi át a közön­ségét, s e mozgalomnak a frakció mostantól kezdve csak a „hivatalos” szárnya. Orbán Viktor elsősorban is azért érzékeli joggal poli­tikai győzelemként az ország megosztott állapotát, mert ez személyesen az ő műve. Másodsorban pedig azért, mert Orbán Viktor éppen ezt kívánta elérni, hogy az általa ger­jesztett politikai érzelmek áthidalhatatlanul megosszák az országot. Hiába, hogy a megosztás hazug módszereiről lesújtó az erkölcsi ítéletünk, hiába féltjük a fiatal demokráciát a kö­zös nevező elutasításától, a „weimarizáló” politika destabi­lizáló hatásától. Az ország megosztottsága nem csupán tény, hanem olyan tény, amelyben céltudatos és hatalmas politikai munka fekszik. Ezért ha a kormányváltók a jövő­ben is csak kifejezőnek szánt jámbor semmittevéssel adnak nyomatékot annak, hogy elmarasztalják az „árokásást”, ak­kor Orbán kezére játszanak. Mondanivalóm summája az, hogy az Orbán okozta destabilizálódáson úrrá lenni csakis az Orbánéhoz mérhe­tően kezdeményező, a közéletet meghatározni képes, a konfliktustervezést is eszközévé tevő politikával lehetne, annak híján nem sokat érnek magvas értékeink és lesújtó véleményünk. Úgy látom, jelenleg a helyzetről folyó diskurzust még mindig Orbán nyilvánosan használt fogalmai uralják. Publi­cistáktól és politikusokig értelmiségi alaposságú „cáfolati” munka folyik. Nívósan háborognak, amiért Orbán hol hábo­rús módon „harcban álló világokként” írta le a két tábort, hol 37 .

Next