Beszélő, 2002. január-június (3. folyam, 7. évfolyam, 1-6. szám)
2002. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Judt, T.: Románia: A farakás legalján
se miatt. Románia - miképp a múltban is - a nemzetközi nyomás hatására jól viselkedett.26 És miképp a múltban, a nemzetközi elégedetlenségnek otthon is meg lett volna az ára. 1934-ben a Délkelet-Európát kutató R. W. Seton- Watson történész a következőket írta: „Két generációnyi béke és hibában kormányzás földi paradicsommá változtathatná Romániát.”27 Ez talán túlzott elvárás (egyúttal mutatja, milyen mélyre süllyedt az ország). Romániának azonban szüksége van egy kis fellélegzésre. Valós a félelem, hogy „hajótörést szenved egy balkanizálódott demokráciában, a történelem perifériáján” (ahogyan Eliade írta) - még ha tudjuk is, milyen visszás helyzetekbe sodorta az országot a múltban ez a félelem. „Egyes országok - írta E. M. Cioran Románia huszadik századi történelmét áttekintve - különös kegyeltjei a sorsnak: minden a javukra válik, még balszerencséik és katasztrófáik is. Más országoknak semmi sem sikerül, még győzelmeik is bukások. Amikor kezükbe veszik sorsukat és előrelépnek, valami külső erő beavatkozása megtöri lendületüket, és visszafordítja őket a kiindulási ponthoz.”28 A legutóbbi román választás, amikor is a szavazatok harmadát Tudor kapta, figyelmezető jel volt. Ion Iliescut és miniszterelnökét csak Európa ígérete mentheti meg egykori nacionalista szövetségeseik karmaiból. Ha Románia nem akar a sértett reményvesztettség mocsarába (vagy még mélyebbre) süllyedni, akkor ezt az ígéretet teljesíteni kell. Szilágyi Csaba fordítása (Az írás eredetileg a The New York Review of Books 2001. november 1-jei számában jelent meg.) JEGYZET 1 Rendkívül hálás vagyok Mircea Mihaiel professzornak, amiért felhívta figyelmem e folyóiratra. [Túl azon, hogy a Playboy-ra hajaz, a lap címe rendkívül leleményes; a piai vidéket, tájat, legelőt jelent - persze ennél sokkal többet is: a mindenkori román földet -, a bőr pedig az ökör többes számú alakja. Magyarítása tehát körülbelül: legelő ökrökkel -ford. megj. . Tudor politikájáról kiváló elemzés, a Politica és a Románia Mare című újságok karikatúráiból pedig válogatás található Iris Urban „Le Parti de la Grand Roumanie, doctrine e rapport au passé: le nationalisme dans la transition postcommuniste” című írásában. In: Cahiers d’études, No. 1/2001. Bucharest: Institut Roumain d’Histoire Récente. Lásd még Alina Mungiu-Pippidi, „The Return of Populism The 2000 Romanian Elections”. In: Government and Opposition, Vol. 36, No. 2, Spring 2001, 230-252. o. [Iliescu valójában a dél-romániai Oltenián született, amely Bukaresttől mintegy 10 km-re délre fekszik. Ettől függetlenül az északkelet-romániai Moldvában sem lehetett teljesen ismeretlen, hiszen 1974-1979 között az e terület legfontosabbikának számító lap megye tanácselnöke volt -ford. meg.] The Economist, „World in Figures” 2001. 4 A Moldvával való 1920-as egyesülés utáni és a két világháború közötti bukovinai életről ír Gregor von Rezzoli a The Snows of Yesteryear (Vintage, 1989) című könyvében. 5 Az ukrán határ mellett lévő, máramarosi Lighet hírhedt börtönét múzeummá és emlékhellyé alakították, ahol rengeteg anyag található a kommunista Románia számtalan politikai elítéltjének szenvedéseiről. Kevés szó esik viszont a még ennél is obskúrusabb szerepéről, amit Sighet az Auschwitzba tartó erdélyi zsidók gyűjtőállomásaként töltött be. Ez nem a románok műve volt, az országrészt Hitler 1940 augusztusa után visszaadta Magyarországnak, de a hallgatás önmagáért beszél. „Egyes román katonák viselkedése, amint arra a jelentésben utaltunk, csökkenteni fogja mind a román, mind a német hadsereg tekintélyét a közvélemény [sic] előtt, itt és szerte a világban.” Vezérkari Főnök, XI. Német Hadsereg, 1941. július 14. Idézi Matatias Carp: Holocaust in Romania: Facts and Documents on the Annihilation of Romania's Jews, 1940-1944. Bucure§ti, Atelierele Grafice, 1946; reprint: Simon Publications, 2000, 23. o., 8. jegyzet. A bukovinai és besszarábiai zsidók deportálásáról, a jászvárosi pogromról és a román katonák viselkedéséről megrázó beszámoló olvasható Curzio Malaparte: Kaputt (Northwestern University Press, 1999; első kiadás 1946) című könyvében. Lásd Carp: Holocaust in Romania 42. o., 34. jegyzet, és 108-109. o. Korabeli becslésekre alapozva Radu Ioanid 13 266-ra teszi a jászvárosi pogrom áldozatainak számát. Lásd alapos és infor matív munkáját The Holocaust in Romania: The Destruction of Jews and Gypsies Under the Antonescu Regime, 1940-1944. Ivan R. Dee, 2000, 86. o. 8 Lásd Irina Livezeanu fontos könyvét, Cultural Politics in Grea ter Romania: Regionalism, Nation Building and Ethnic Struggle, 1918-1930. Cornell University Press, 1995. 9 Az utalás a Római Birodalom egyik tartományára, Daciára vonatkozik. Román régészek szerint bizonyos dák törzsek túlélték a római hódítást, és megszakítások nélkül fenntartottak településeket Erdélyben; a magyarok ezzel szemben azt állítják, hogy amikor a X. században e vidékre jöttek, az leginkább is lakatlan volt, és a románok csak sokkal később települtek be. A lényeget is