Beszélő, 2002. július-december (3. folyam, 7. évfolyam, 7-12. szám)
2002. július-augusztus / 7-8. szám - JÁTÉKTÉR - Nyusztai Máté - Simon Zoltán: Mindenki hozzon magával még egy Orbán Viktort, avagy mozgalom a Kárpátokban
sorsát. A kettős kudarc - tehát a választási eredmény és az annak megfordítására tett sikertelen kísérletek - végül hídblokádot eredményezett, de erről majd később. TANULSÁGOK - FIDESZ MÓDRA Mivel a Fidesz nem érezte úgy, hogy vereséget szenvedett, nem is foglalkozott igazán azzal, hogy kudarcának valódi okaival szembenézzen. Mintha még mindig abban a hitben élne, hogy kiütötték a kezéből a kormányzást: a Fidesz mozgatta meg a legnagyobb tömegeket a kampányban, és minden közvélemény-kutató az első helyre várta. Orbán maga sem talált magyarázatot (személyes felelőssége természetesen fel sem merült). „Vannak dolgok, amiket még mindig nem értek, de lehet, hogy már így is halok meg” - mondta kedvenc rádióműsorában, a Vasárnapi Újságban. „Még mindig nem találtam magyarázatot arra, hogy hogyan lehet, hogy minden közvélemény-kutatás, függetlenül a szakmai módszereitől, beleértve egyébként a saját magunk által, tehát a Fidesz által végzett fölméréseket - hiszen mi is dolgozunk ezen a terepen -, ilyen nagyot tévedett, és egységesen, mint ahogy ez történt. Nem tudok másra gondolni, én azt hiszem, hogy azt a tényt meg kell említeni, hogy végül is mintegy 300 ezerrel több ember szavazott a polgári koalíció pártjai mellett, mint amennyien ’98-ban, az akkori kormányváltáskor. Ez azt mutatja, hogy talán nem arról van szó, hogy az ellenfelek jobbak voltak, mint mi, hanem hogy mi nem voltunk elég jók. A döntő hibát, azt gondolom, egyébként éppen a nyilvánosság világában követtük el.” Abból tehát, hogy nem voltak elég jók, nem következik, hogy Orbán és csapata felelős lenne a vereségért. Hlikáztak ugyan, de csak a nyilvánosság szerepének megítélésében, a különböző kormányzati döntésekről vagy korrupciós ügyekről szó sem esett. A Vasárnapi Újságból az is kiderül, mi volt a hiba a nyilvánossággal: „A kormánynak egyetlen (...) satnya eredménye van ezen a területen, hogy világra segítette a Heti Válasz című újságot. Sokkal többet kellett volna világra segítenünk. A rádiózásban, a televíziózásban, újságokban is. Nem jobboldali sajtót kellett volna teremteni, nem így kell ezt látnunk, hanem lehetőséget kellett volna adnunk olyan szellemi erőknek, köröknek, értelmiségi köröknek, író, alkotó értelmiségieknek, akik ma nem jutnak lehetőséghez, és a mi időszakunkban sem tágultak ki a lehetőségek előttük kellő mértékben. Ez nagy hiba volt. (...) Bár itt minden mozdulatot golyózápor kísér, ha itt, ezen a területen a kormány bármit tenni próbált az elmúlt négy évben, akkor minden más területen végzett munkájánál keményebb támadások érték éppen ezen a területen. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy éppen ez a legfontosabb terület, és éppen itt kell a legtöbb munkát majd elvégezni.” Az a felismerés, hogy nem sikerült kialakítani a „második nyilvánosságot”, abból a többek által vitatott feltételezésből indul ki, hogy a magyar sajtó baloldali és liberális. A hiba tehát az orbáni logika alapján nem az, hogy kizárták rendezvényeikről a nekik nem kedves orgánumokat, nem az, hogy megkérdőjelezték a véleménynyilvánítás szabadságát, de még csak nem is az, hogy „az állami tulajdonú médiát teljes egészében a kormányzó pártok kontrollálják, és mind a kormány, mind pedig a magáncégek kiterjedten élnek a gazdasági nyomásgyakorlás eszközével, a szerkesztőségi döntéshozatal befolyásolásának érdekében” - ahogy azt a Fidesz által előszeretettel emlegetett Freedom House írja tavalyi jelentésében. Az orbáni logika azt sugallja: ha már a média az ellenségünk - merthogy az ellenségünk, hiszen nem tudtuk kiüldözni a kommunistákat -, meg kell teremtenünk a magunk médiáját. Ez a még az ellenzéki korszakban meghirdetett, A polgári Magyarországért címet viselő programban gyökerező „felismerés” szülte a „második nyilvánosságot”. Tehát már 1996-ban, majd a későbbi szövegekben is nagyon erős szándék mutatkozott a „kiegyensúlyozásra”. A másik, nemzeti nyilvánosság megteremtése érdekében tekintsék feladatuknak előfizetni a Magyar Nemzet című napilapra, a Demokrata és a Heti Válasz című hetilapokra, és ennek a célnak minél több embert kell megnyerni - hangzott el többször is Orbán szájából. A Margitszigeten úgy vélekedett: „ha így folytatjuk, jó esélyünk lesz arra, hogy az országos sajtó világában fél év alatt ledolgozzuk ötvenéves történelmi hátrányunkat”. A beszéd másnapján Orbán állítólag ellátogatott a Magyar Nemzet postaládájához, harmadnap megjelent a parancs Medgyessy Péter főhadnagyi kinevezéséről. A kommunikációban elért sikerekkel látszólag feledtetni lehetett, hogy a párt az egyik legfontosabb céljában, az egyensúlyteremtésben kudarcot vallott. A választások első fordulójára azonban kiderült, hogy nem csak az egyensúlyozás, hanem a kommunikáció is kudarcos volt. Ez szülte meg a második felismerést: a Fidesznek minden másnál fontosabb a teljes jobboldal lefedése, ahogyan szerintük az MSZP elfoglalja a baloldalt. A Fidesz vezetői kimondták már, hogy a választási vereségben a szervezettség hiánya is szerepet játszott. Kádár János persze akkor sem úszhatja meg a dolgot.