Beszélő, 2003. július-december (3. folyam, 8. évfolyam, 7-12. szám)
2003. július-augusztus / 7-8. szám - VERS - Vass Tibor: Utolsó előtti vers
Vass Tibor UTOLSÓ ELŐTTI VERS Mintha unosuntalan az Utolsó előtti verset írnám, mintha minden szavam arra az egyre készülne, mintha valami folyton feltartana, mintha belecsörögne szakadatlan a telefon, nyomnák a kapucsengőt, küszöbön állt volna éppen az Utolsó előtti vers. Mintha belőlem maradnék el, mintha lehagynám magam, mintha a számom hívnám, s foglaltat jelezni nem tudnék, üzennék, mintha magammal beszélnék, mintha magamban, mintha idegen hangon mondhatnám: téves kapcsolás. Mintha magamnak csuklóból mennék, mintha elébem vágna az eszem, mintha rám lőnék, érteném a célzást. Tessék befáradni, mondanám mintha magamnak, közben folyton utamba állnék, körülem lábatlankodnék, képezném kifelé menet, befelé jövet azon a bizonyos küszöbön önnön torlaszom, menésem lennék, vagy a jövésem maga, véremben a mérsékelt, nem szűnő forgalom. Lennék a saját bökkenőm. Mintha olybá tűnnék, körözne fejvadász magam, élve vagy halva szakasztott az apja, mintha kiköpött másom vihogna egy kikopott máson, mintha tudnék kopírom lenni a küszöbre tercintett hamismáson.