Beszélő, 2003. július-december (3. folyam, 8. évfolyam, 7-12. szám)
2003. szeptember / 9. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - A fehérterror Magyarországon - A Brit Szakszervezeti Kongresszus (T.U.C.) és a Munkáspárt közös delegációjának jelentése
merték. A kecskeméti tömegmészárlás ügyében folytatott vizsgálat kiderítette, hogy a tettekért Héjjas hadnagy a felelős, ám senkit nem büntettek meg. A francia hatóságok lefényképezték Müller megcsonkított holttestét. Az elmondások szerint a szekszárdi ügy tipikusnak tekinthető, és mivel kezünkben a fénykép az áldozatokról, röviden csak annyit mondhatunk, a lefényképezettek közül hatot közvetlenül a fénykép elkészítése után akasztottak fel, és a többi ötöt és a nőt egy héttel később lőtték agyon. Ők alkották a városi kommün direktóriumát. Abban a városban összesen harminchat embert végeztek ki. (18) Bennünket azonban az újabb terrorcselekmények érdekelnek. Gondosan megvizsgáltunk néhány mostani esetet, amelyre felhívták figyelmünket, és ahol csak lehetett utánajártunk - de legalábbis kísérletet tettünk arra, hogy megtudjuk, mi a kormány verziója. A Népszava szerkesztőinek meggyilkolása túl jól ismert ahhoz, hogy külön foglalkozzunk vele. Bár az elkövető katonatisztek nemigen ügyeltek arra, hogy eltitkolják személyazonosságukat, a vizsgálat utáni hivatalos verzió mégis az volt, hogy a gyilkosságot tiszteknek öltözött provokátorok követték el. Azt is állították, hogy a provokátorok olykor kommunisták, olykor az Ébredő Magyarok nevű szervezet tagjai, akik Friedrich úr útmutatásai alapján így próbálják megzavarni a kormány működését. Az alábbi eseteket az alaposan kikérdezett szemtanúk és áldozatok elbeszélése alapján ismertetjük, de természetesen csak ritkán sikerült nyilatkozataikat egyéb bizonyítékokkal alátámasztani. AZ ESETEK Megjegyzés: A valódi neveket, amelyek birtokunkban vannak, többnyire nagybetűkkel helyettesítettük. (19) A. B. Megtudtuk, hogy nemrégiben három-négy embert öltek meg Kecskemét mellett, egyiküket élve temették el. A. B. eljött hozzánk, és a következőket adta elő: a szőlőskert tulajdonos [...]3 mellett. Április 24-ről 25-re virradó éjjel éjféltájt egy csapat katona érkezett a házához, és azt követelte, hogy engedje be őket. Kérte, hogy mutassák fel felhatalmazásukat. Majd eltorlaszolta az ajtót, és telefonon segítséget kért a szomszédjától. A katonák belőttek az ablakon, őt megsebesítették, feleségét agyonlőtték. Hivatalos panasszal élt, de végül azt mondták neki, hogy ez a katonaságra tartozik, és semmit nem lehet tenni az ügyben. A következő napokon tisztek jöttek mialatt ő Pesten volt, mert odamenekült, és a cselédektől elvették szekerét, borát és három puskáját, amelyekre engedélye volt, és azt mondták, ha vissza akarja kapni a puskákat, menjen el Kecskeméten egy bizonyos címre. Ugyanezt a történetet elismételte a két tisztnek, akiket mellénk adtak kísérőnek. Úgy gondoljuk, a tisztek nem hittek neki, mert szerintük A. B.-nek tudnia kellett, a cím, amelyet a katonák megadtak, a kecskeméti börtön. Az esetről részletesen beszámoltunk Wolf bírónak, aki megígérte, hogy utánanéz az ügynek és értesít az eredményről, de azóta sem hallottunk felőle. A Szolnok és Kecskemét környéki gyilkosságokat állítólag a Héjjas-különítmény követte el, de nekünk azt mondták, hogy a Prónay-brigádok keletebbre, a Tiszántúlon tevékenykednek: név szerint három falut említettek a folyótól keletre. (20) X. Y. és Z. Birtokunkban van X. Y. eskü alatt tett vallomása, továbbá fia vallomását ellenőrizendő, keresztkérdéseknek vetettük alá az apát, W. Y.-t, aki Károlyi gróf kormánya alatt a megyei főispán volt. Április 25-én Molnár hadnagy Szolnokon, az utcán tartóztatta le X. Y.-t és nyolc másik férfit. A cukorgyárnál bottal verték őket. Sötétedés után az orgoványi erődben egy kastély pincéjébe vitték őket. Később X. Y.-t felvezették Molnár főhadnagy elé, és az eszméletlenségig verték, mert nem volt hajlandó elárulni, hol az apja. A többieket is felvitték és megverték. Más foglyokat is szállítottak oda Szolnokról, és a verések nap mint nap folytatódtak. 29-én és 30-án három zsidót elengedtek. Május 3-án a többieket vonaton a hajmáskéri internálótáborba szállították, ahol a börtönorvos megvizsgálta őket. X. Y.-t ezután elengedték és hazatért. De ketten, Király Béla és Háy Géza „félig agyonverve” a kastélyban maradtak. A szolnoki ügyészségen érdeklődtünk kettejük holléte felől. Az ügyész nem tudta, de elmondta nekünk, hogy Háy elvetemült alak, aki ellen hat pontban emeltek vádat. Ő nem volt a börtönből elszállított 19 ember között. Magánemberként felkerestük a fent említett három zsidó egyikét, aki halálra volt rémülve, s távozásunkig pusztán azt ismételgette: „Nem tudok semmit”. Nem tartottuk tanácsosnak, hogy személyesen találkozzunk X. Y.-nal, illetve a katolikus templom sekrestyésével, akit, mint megtudtuk, szintén megvertek. Jelentették nekünk, hogy Lippich főispán Budapestre utazott, hogy panaszt tegyen a városban uralkodó anarchia miatt; az ügyész - jóllehet elismerte, hogy a főispán elutazott - azt állította, nem tudja, miért, de szerinte magánügyben.