Beszélő, 2004. július-december (3. folyam, 9. évfolyam, 7-12. szám)
2004. július-augusztus / 7-8. szám - VERS - Szabó T. Anna: A futás
Szabó T. Anna A FUTÁS A test öröme. Nyár van, méz csorog a szomjú arcra, lassú, ragacsos nyelve végignyal mell közén, gerincen, szoknya suhog-leng, selyme érdesen paskol, mint forró, pucér bőrre zápor, bizsereg a haj, a hajlat, az ágyék, combok súrlódnak, lombok közt a fény átnyilall, lecsukódik a szem, rohanni vakon, nyárszag, bodzaszag, akácvirág, tenger íze, árnyék simogatása, szél, szél, szembeszél, rugalmas futás, szandálcsattogás, vér dobol, ahogy tenyerére vesz, vérrel, bőrrel és napfénnyel beszél, röptét a mindennél hatalmasabb nevezhetetlen, ami most öröm, máskor fájdalom, fénnyé robbanó éj, élj, élj, örülj, dobogja, ragacsos gyönyörűsége megriaszt. Karnyújtásnyira vaskerítés, rozsdás szögesdrót. Ahogy a lovak, horkanva torpanok - megmarkolom a porló vasrudat, lihegve lenézek, meglátom lombkoronás arcomat, ahogy a sáros kövek közt lebeg, hullt akácvirág között, a pocsolyában.