Beszélő, 2005. január-június (3. folyam, 10. évfolyam, 1-5. szám)
2005. május / 5. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Tischler János: A "győri csata" - 1965.
A „GYŐRI CSATA" - 1965 „Nem mindennap van itt előttünk vezető funkcionáriusok összeférhetetlenségi ügye. Maga az a tény, hogy egy kommunistának az ügye a Politikai Bizottság elé kerül, óriási dolog egy ember életében” - jegyezte meg Apró Antal a harmadik napirendi pontra utalva az MSZMP PB 1965. augusztus 31-i ülésén, amelyet a szabadságát töltő Kádár János távollétében Biszku Béla vezetett. A valóban szokatlan témáról sokat elárult annak címe: Jelentés a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára, M. S. elvtárs és a győri Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója, Horváth Ede elvtárs között kialakult viszonyról”.1 I. Az eredeti foglalkozását tekintve vasesztergályos Horváth Edét sztahanovista szakmunkásként ismerte meg az ország, miután a „gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért eredményeiért” megosztott Kossuth-díjat kapott 1950-ben. A következő évben a Győri Szerszámgépgyár igazgatójává nevezték ki, majd 1963-ban a szintén győri, a millennium évében alapított Magyar Vagon- és Gépgyár élére került. Az addigra jobbára a vasúti járműgyártásra szorítkozó gyár profilja jelentősen kiszélesedett, amikor 1963 decemberében a magyar kormány a nyugatnémet MAN AG-tól dízelmotorlicencet vásárolt, amivel a győri üzem élhetett, melyet egybeolvasztottak a szerszámgépgyárral. Az 1964 januárjában ily módon létrejött, tizenötezer főt foglalkoztató Rába Magyar Vagon- és Gépgyára a hazai közúti járműgyártás egyik legjelentősebb bázisává vált. A külföldön is hírnevet szerzett szocialista minta-nagyvállalat régi-új vezérigazgatója Horváth Ede maradt, akinek tekintélyét - szakmai sikerein túl - az is biztosította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. júniusi országos pártértekezletén a Központi Bizottság póttagjává választották. M. S. eredetileg a vagongyárban dolgozott - Horváth Edével együtt - egyszerű szakmunkásként, s innen emelték ki mint ifjú kádert. 1950-től a Magyar Dolgozók Pártja Győr városi pártbizottságának titkáraként dolgozott, majd a sztálinvárosi pártbizottságra helyezték, ugyancsak titkári beosztásban. 1956. november 4. után kezdeményező szerepet vállalt az MSZMP újjászervezésében Győrben, aminek eredményeképpen néhány hónappal később ő foglalhatta el a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkári székét. Politikai súlyát növelte, hogy az MSZMP 1959-ben tartott VII. kongresszusán a KB tagjainak sorába kooptálták. Kettejük viszonyát már kezdettől beárnyékolta, hogy a megyei végrehajtó bizottságban - aminek Horváth szintén tagja volt - M. S. többször kifogásolta a vezérigazgató káderpolitikáját és „türelmetlen” vezetési stílusát, amelyet például maga Fock Jenő, a PB tagja is kritikusan így jellemzett: „senkinek sem hagyja meg a felelősséget, mindenkinek a dolgába közvetlenül beleavatkozik, mindenkinek a kezéből kiveszi a vezetést, s mindenkinek a feje felett akar intézkedni.’” Horváth nem hagyta magát, és a megyei első titkárt annak feleségén keresztül próbálta meg gyengíteni. A „mindenkit lehengerlő, terrorizáló magatartású” személy hírében álló asszony a vagongyár személyzeti osztályán dolgozott vezető állásban, s a megyében közszájon forgott a mondás, miszerint „aki M. S.-néven nem tud kijönni, az M. S.-sel találja magát szemben”. Az akkortájt már KB-póttag Horváth a budapesti pártközponttól kérte, hogy az M. S.-né elvtársnő körül kialakult helyzetet vizsgálják ki. Számításába azonban hiba csúszott, 1958-ban őt magát dorgálták meg felsőbb szinten. Három évvel később viszont fordult a kocka, M. S.-né ellen párteljárás indult, és az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága 1961 májusában „szigorú megrovás, végső figyelmeztetés” büntetést rótt ki rá „csempészés és egy bécsi útnál tanúsított magatartása ügyében” (eltűrte a Győri Vasas néhány futballjátékosának „üzletelését”). Egyúttal a KEB- határozat leszögezte azt is, hogy az asszony nem dolgozhat a vagongyárban, mivel „a munkahelyén tanúsított fölényes magatartásával széles körben visszatetszést keltett”. Úgy tűnik, 1963-ban a két megyei rivális megállapodott egymással: M. S. minden eszközzel szorgalmazni fogja, hogy 63