Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)
2007. február / 2. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Ungváry Krisztián: Koncepciós per a Kádár-rendszerben: a Hagemann-ügy
felismerésében, megítélésében. Kétszínűségre nevelték az ifjúságot, sőt Hagemann Frigyes mint lélekkufár a pszichológia tudományának segítségével igyekezett befolyásolni azokat a fiatalokat, akiket alkalmasnak vélt felhasználni céljaik elérése érdekében. ”29 A per nem maradt külföldön ismeretlen. A Kirchenzeitung 1971. június 27-i száma ismertette az ítéletet. 1972. január 19-én a Legfelsőbb Bíróság dr. Vágó Tibor és dr. Simándi György-féle tanácsa meghozta a másodfokú ítéletet, amely az első fokú ítélet nagyságát nem érintette, de a bűncselekményt átminősítette „szervezkedés kezdeményezésére”. Itt nyíltan ki is lett mondva, hogy pusztán az a tény, ha valaki olyan lelki ráhatással van másokra, amelynek eredményeképp az illető távol tartja magát a KISZ-től, már bűncselekménynek számít. Hegyi Veronika kivételével mindenkinek meg is kellett kezdenie a börtönbüntetés letöltését. 12 személy rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült, 13 személy esetében „munkahelyi szignalizációval” éltek, kilenc személylyel „nevelő jellegű beszélgetést folytattak”, három fiatalkorú esetében pedig az érintett és szülei jelenlétében tették meg ugyanezt. Az ítélet prekoncepciós jellegét mutatja az is, hogy Hagemann és társai tevékenységét „elitképzésnek” állították be, amely egy remélt rendszerváltás esetére képezte volna ki az új vezető réteget. Valójában erről szó sem volt. Egyrészt azért, mert Hagemann és társai tényként fogadták el a szocialista politikai berendezkedést, és nem kívánták azt megváltoztatni. Másrészt azért, mert a tagság válogatásában a vezetésre való alkalmasság semmilyen szerepet sem játszott, sőt kifejezetten nagy számban tartoztak a regnumosok közé magukat kereső, introvertált személyiségű emberek is. Az ítélet indoklása szerint a vádlottak elkövették az izgatás bűntettét azzal, hogy „a szocialista országokat úgy tüntették fel, hogy ott vallásüldözés folyik”. Bár a vádiratot megfogalmazó Götz János főügyész elismerte, hogy a regnumi vezetők által szervezett „atyagyűlések” csak informális beszélgetéseket jelentettek, és ezeken nem hoztak határozatokat, ennek ellenére a gyűlések meglétét önmagában is összeesküvésnek minősítette. Azt, hogy az „atyagyűlés” nem volt több baráti összejövetelnél, azzal minősítették át, hogy „az összeesküvést nem a szervezeti kiépítés jelenti önmagában, hanem a szervezeti tevékenység tartalmi irányítása és vezetése”10. A PER UTÓJÁTÉKA Az egész eljárás szorosan összefüggött a magyar egyház megoldatlan helyzetével. A Vatikán és a magyar vezetés már régóta tárgyalt Mindszenty bíboros eltávolításáról. 1971. szeptember 28-án Mindszenty a pápa kérésére Nyugatra távozott, de nem hallgatott. Ugyanannak az évnek a nyarán Mindszenty elkészült emlékirataival. A pápa elolvasta a szöveget, és aggodalmát fejezte ki a magyar bíboroshoz írt levelében, hogy a kommunista rendszer ezért bosszút állhat az otthonmaradottakon. Ennek ellenkezője volt igaz, mert 1973 szeptemberében Somogyi Sándor negyedkedvezményét így is elutasították. Novemberben a pápa megkérte Mindszentyt, hogy mondjon le érseki székéről. Mivel ő erre nem volt hajlandó, december 18-án VI. Pál az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánította. Bizonyára nem véletlen egybeesés, hogy 1974. január 9-én Hagemann Frigyes, január 30-án Tury Lajos és Somogyi Sándor is egyéni kedvezménnyel szabadult, azonban mindegyikük rendőri felügyelet alatt maradt, ami annyit jelentett, hogy havonta kellett jelentkezniük a rendőrségen, és Budapestet nem hagyhatták el. 1974. február 1-jén a Vatikán és Budapest egyidejűleg közölte Lékai László kinevezését esztergomi apostoli kormányzóvá. Ezzel a magyar katolikus egyház sorsa végképp megpecsételődött. A továbbiakban a BM már egyetlen eljárást sem indított egyházi személyek ellen. Mindent Lékaira és az őt stabilan kézben tartó Állami Egyházügyi Hivatalra lehetett bízni. Hagemann Frigyest a bíróság 1991. május 9-én rehabilitálta, 1992. november 10-én pedig a börtönbüntetésért és az ott elszenvedett egészségkárosodásért 473 000 forint kártalanításban részesítette. Ügynökei, vizsgálótisztjei, bírái közül még sokan élnek, de egy sem kért tőle bocsánatot.