Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)

2007. február / 2. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Ungváry Krisztián: Koncepciós per a Kádár-rendszerben: a Hagemann-ügy

felismerésében, megítélésében. Kétszínűségre nevelték az ifjúságot, sőt Hagemann Frigyes mint lélekkufár a pszi­chológia tudományának segítségével igyekezett befolyásolni azokat a fiatalokat, akiket alkalmasnak vélt felhasználni céljaik elérése érdekében. ”29 A per nem maradt külföldön ismeretlen. A Kirchen­zeitung 1971. június 27-i száma ismertette az ítéletet. 1972. január 19-én a Legfelsőbb Bíróság dr. Vá­gó Tibor­ és dr. Simándi György-féle tanácsa meg­hozta a másodfokú ítéletet, amely az első fokú ítélet nagyságát nem érintette, de a bűncselekményt átmi­nősítette „szervezkedés kezdeményezésére”. Itt nyíltan ki is lett mondva, hogy pusztán az a tény, ha valaki olyan lelki ráhatással van másokra, amelynek ered­ményeképp az illető távol tartja magát a KISZ-től, már bűncselekménynek számít. Hegyi Veronika ki­vételével mindenkinek meg is kellett kezdenie a bör­tönbüntetés letöltését. 12 személy rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült, 13 személy esetében „munkahelyi szignalizációval” éltek, kilenc személy­­lyel „nevelő jellegű beszélgetést folytattak”, három fiatalkorú esetében pedig az érintett és szülei jelen­létében tették meg ugyanezt. Az ítélet prekoncepciós jellegét mutatja az is, hogy Hagemann és társai tevékenységét „elitkép­zésnek” állították be, amely egy remélt rendszervál­tás esetére képezte volna ki az új vezető réteget. Va­lójában erről szó sem volt. Egyrészt azért, mert Hagemann és társai tényként fogadták el a szocia­lista politikai berendezkedést, és nem kívánták azt megváltoztatni. Másrészt azért, mert a tagság válo­gatásában a vezetésre való alkalmasság semmilyen szerepet sem játszott, sőt kifejezetten nagy számban tartoztak a regnumosok közé magukat kereső, introvertált személyiségű emberek is. Az ítélet indoklása szerint a vádlottak elkövették az izgatás bűntettét azzal, hogy „a szocialista országo­kat úgy tüntették fel, hogy ott vallásüldözés folyik”. Bár a vádiratot megfogalmazó Götz János főügyész elismerte, hogy a regnumi vezetők által szervezett „atyagyűlések” csak informális beszélgetéseket jelen­tettek, és ezeken nem hoztak határozatokat, ennek el­lenére a gyűlések meglétét önmagában is összeeskü­vésnek minősítette. Azt, hogy az „atyagyűlés” nem volt több baráti összejövetelnél, azzal minősítették át, hogy „az összeesküvést nem a szervezeti kiépítés je­lenti önmagában, hanem a szervezeti tevékenység tartal­mi irányítása és vezetése”10. A PER UTÓJÁTÉKA Az egész eljárás szorosan összefüggött a magyar egyház megoldatlan helyzetével. A Vatikán és a ma­gyar vezetés már régóta tárgyalt Mindszenty bíbo­ros eltávolításáról. 1971. szeptember 28-án Mind­szenty a pápa kérésére Nyugatra távozott, de nem hallgatott. Ugyanannak az évnek a nyarán Mindszenty elké­szült emlékirataival. A pápa elolvasta a szöveget, és aggodalmát fejezte ki a magyar bíboroshoz írt leve­lében, hogy a kommunista rendszer ezért bosszút állhat az otthonmaradottakon. Ennek ellenkezője volt igaz, mert 1973 szeptemberében Somogyi Sán­dor negyedkedvezményét így is elutasították. No­vemberben a pápa megkérte Mindszentyt, hogy mondjon le érseki székéről. Mivel ő erre nem volt hajlandó, december 18-án VI. Pál az esztergomi ér­seki széket üresnek nyilvánította. Bizonyára nem vé­letlen egybeesés, hogy 1974. január 9-én Hagemann Frigyes, január 30-án Tury Lajos és Somogyi Sán­dor is egyéni kedvezménnyel szabadult, azonban mindegyikük rendőri felügyelet alatt maradt, ami annyit jelentett, hogy havonta kellett jelentkezniük a rendőrségen, és Budapestet nem hagyhatták el. 1974. február 1-jén a Vatikán és Budapest egyidejű­leg közölte Lékai László kinevezését esztergomi apostoli kormányzóvá. Ezzel a magyar katolikus egyház sorsa végképp megpecsételődött. A további­akban a BM már egyetlen eljárást sem indított egy­házi személyek ellen. Mindent Lékaira és az őt sta­bilan kézben tartó Állami Egyházügyi Hivatalra le­hetett bízni. Hagemann Frigyest a bíróság 1991. május 9-én rehabilitálta, 1992. november 10-én pedig a börtön­­büntetésért és az ott elszenvedett egészségkárosodá­sért 473 000 forint kártalanításban részesítette. Ügy­nökei, vizsgálótisztjei, bírái közül még sokan élnek, de egy sem kért tőle bocsánatot.

Next