Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)

2007. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Litván György: 1956 emlékének szerepe a rendszerváltásban

résztvevőjével. A rendszeresen megtartott, csaknem két éven át folyó összejövetelek célja az események történetileg hű számbavétele, a személyes emlékek felidézése és egybevetése volt, a történelmi amnézia és az elhallgatás ellensúlyozására. Ezeken a beszélge­téseken - amelyeket írásban is rögzítettek - Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Aliz, Hegedűs B. And­rás, Litván György, Mécs Imre, Mérei Ferenc, Rácz Sándor és Vásárhelyi Miklós mondták el élményei­ket és ismereteiket a forradalom előzményeiről, lefo­lyásáról, következményeiről. Az 1980-as évek közepén kezdtek felgyorsulni az események. 1985-ben a külső körülményekben döntő változást jelentett Gorbacsov színrelépése és mind­azok a folyamatok, amelyek ennek nyomán a Szov­jetunióban megindultak. Magyarországon közeledett a forradalom 30. évfordulója, és közeledni kezdtek egymáshoz azok az értelmiségi csoportok, amelyek szemben álltak a Kádár-rendszerrel, és amelyek az 1956-os forradalomban találták meg a közös hivatko­zási pontot. Ebbe az irányba mutattak a Levendel László lakásán általa kezdeményezett rendszeres ösz­­szejövetelek, amelyeken szintén a legkülönbözőbb hátterű, meggyőződésű, de mindenesetre „másként gondolkodó” értelmiségiek vettek részt. Ebből az aktivizálódásból fejlődött ki egy nagyobb szabású értelmiségi találkozó gondolata. A találkozót konspirációs technikával a demokratikus ellenzék szervezte meg. Az 1985 júniusában tartott három­napos összejövetel színhelye a monori kemping volt. A monori találkozón a demokratikus ellenzék képvi­selőin kívül ötvenhatosok, reformközgazdászok, tör­ténészek, népi írók, a Kádár-rendszerrel szemben ál­ló művészek vettek részt. Az előadók közül Csurka István volt az, aki elsősorban ötvenhat jelentőségével, a forradalom utáni tragikus helyzettel foglalkozott. Donáth Ferenc hamarosan hozzákezdett a követ­kező évben tartandó, kifejezetten ötvenhatos tárgyú konferencia előkészítéséhez. A tervezett „második monori találkozó” azonban a Csurka vezette „népiek” visszakozása miatt meghiúsult. Mindamellett 1986 végén - immár Donáth halála után - más formában mégiscsak sor került (Eörsi István lakásán) egy­­ alább tárgyalandó­­ ’56-tal foglalkozó találkozóra. 1986. október 6-ára az Inconnu művészcsoport A harcoló város címmel képzőművészeti kiállítást ter­vezett, amelyet azonban a rendőrség az utolsó perc­ben betiltott, és a képeket lefoglalta. A kiállítás még­is megnyílt, a kiállítandó képek helyére a rendőrségi betiltó végzés egy-egy másolatát tették ki. A forradalom 30. évfordulója alkalmából a de­mokratikus ellenzék által szerkesztett illegális Beszélő­ két teljes számát (a 18. és 19. számot) ’56-nak szen­telte, érdekes és változatos cikkek, dokumentumok közlésével. Itt jelent meg Rainer M. János „Fényes Elek” álnéven írt cikke, amely elsőnek ismertette tu­dományos alapossággal, konkrét adatokkal az ’56-ot követő megtorlást. És hogy az ’56-ról történő meg­emlékezés nemcsak kegyeleti vagy történetkutatói célzattal történt, azt mutatja a 19. szám bevezetése­ként olvasható néhány sor: ez a kiadvány „az ’56-os forradalmat követő restauráció és a mai politikai vál­ság összefüggéseit keresi. 1956-1957 morális kérdés­ből politikai kérdéssé vált.” 1986. október 23-án Nagy Jenő lakásán 50-60 fő vett részt a forradalom 30. évfordulóján tartott ille­gális megemlékezésen. 1986. december elején került sor a már említett, Donáth Ferenc által 1985-ben kezdeményezett ötven­hatos konferenciára. Az összejövetelt konspiratív mó­don készítették elő, olyan sikeresen, hogy a politikai rendőrség előzetesen valószínűleg nem is szerzett ró­la tudomást. Az Eörsi István lakásán tartott kétnapos konferencián körülbelül hatvan meghívott jelent meg. A börtönből szabadult ötvenhatosokon és a demokra­tikus ellenzék tagjain kívül először vettek részt ilyen jellegű összejövetelen kutató történészek. A népi írók vezéralakjai (Csurka, Csoóri) a meghívás ellenére nem jöttek el. A népieseket Lezsák, Tornai, Für képviselte. Érdekes esemény volt, hogy az ellenoldal, a forrada­lom által megdöntött rákosista hatalom egy volt tagja - Hegedűs András egykori miniszterelnök - is megje­lent, és önkritikusan felszólalt a konferencián. Az új idők közeledtét jelezte, hogy a két illegális összejövetelt nem követték szigorú megtorló intéz­kedések. A feléledő ’56-os szellem erősségét mutatja, hogy a Kádár-rendszer az addigi elhallgatási taktika de­

Next