Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)

2007. június / 6. szám

„JÓ ÉS ROSSZ KUTATÓ IS SOKFÉLEKÉPPEN LEHET AZ EMBER­ VENETIANER PÁLLAL, AZ MTA SZEGEDI BIOLÓGIAI KÖZPONT MOLEKULÁRIS BIOLÓGUS PROFESSZORÁVAL VOLT DIÁKJA, CSORDÁS ATTILA BESZÉLGETETT „A magyarországi Venetianer család biztos közös őse fel­tehetőleg Velencéből származik, Liptószentmiklóson, a Felvidéken élt a XVIII. században, és akkor vette fel a Venetianer nevet, amikor II. József a zsidóknak a német nevet kötelezővé tette. Jelenleg csak az én szűkebb csalá­dom viseli ezt a nevet'’’— vezet be minket családja történe­tébe Venetianer Pál. „A család eddigi leghíresebb tagja, Venetianer Lajos valahai újpesti főrabbi - akit a szélesebb közönség a magyarországi zsidóság történetéről írt monográfiája kapcsán ismerhet - nagyapám unokatestvé­re volt. Apám mérnök volt, a közvetlen családban nem volt tudományos kutató, inkább művész. Nagybátyám, Pán Imre az Európai Iskola alapítója és vezéregyénisége, nagynéném Hauswirth Magda karikaturista, másik nagynéném Venetianer Rózsi zongoraművész, Bartók tanítványa. ” A terézvárosi Kemény Zsigmond Gimnázi­umban - ami később beolvadt a Kölcseybe — elsősorban matematikából és fizikából tűnik ki, aztán hirtelen fel­lángol benne az élő természet iránti érdeklődés, kiolvassa a tizennyolc kötetes magyar Brehmet, és az ELTE bioló­gia-kémia tanári szakára jelentkezik. A csalódást jelentő egyetemen az ötvenes években a javarészt pártos, micsuri­­ni-liszenkói biológiát erőltetik. Venetianer érdeklődése molekuláris szintre vált, elsősorban a biokémia foglalkoz­tatja. A diploma megszerzése után, 1957-ben a Straub F. Brúnó vezette Orvosi Vegytani Intézetben kezd dolgozni, mert lenyűgözi Straub személyisége. Milyen típusú kutatások folytak ott akkoriban? Az intézet központi témája a fehérjeszintézis, ez az akkor világszerte fontos és divatos téma volt. A nukleinsavak (DNS, RNS) mennyire voltak benne a szakmai köztudatban? A nukleinsavakról persze tudtunk, de döntő szerepük akkor még nem volt annyira egyértelmű, mint ma. Francis Crick [Nobel-díj a DNS szerkezetének felfe­dezéséért, 1962] 1958-ban fogalmazta meg legfonto­sabb hipotéziseit, és nem sokkal később, 1966-ban fejtették meg a genetikai kódot. Mi persze nem vol­tunk a világ élvonalában, mai szemmel nézve elké­pesztően szegényes volt a műszerezettség, az anyagi ellátottság, a nemzetközi kapcsolatrendszer, így talán nem meglepő, hogy az első három évem kutatóként teljes csőd volt. Statisztikailag ez belefér az átlag kutató szakmai életébe?

Next