Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)
2007. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Litván György: 1956 emlékének szerepe a rendszerváltásban
Ekkorra már megtörtént az itthoniak és az emigrációban élők kapcsolatfelvétele is, főként a becsempészett emigrációs kiadványok és a Szabad Európa Rádió útján. 1968-ban a „prágai tavasz” katonai leverése aktivizálta az 1956-os forradalom átélőit és az olyan „másként gondolkodókat” is, akik 1956-ban még gyermekek voltak. Az 1970-es években a középiskolások sorozatos március 15-i megmozdulásai - a Himnusz-énekléssel, a spontán felvonulásokkal - ötvenhat emlékét idézték fel nemcsak a hatalom képviselőiben (akik rettegésüket eláruló brutalitással fojtották el ezeket a diákmegmozdulásokat), hanem a forradalmat még el nem felejtő „felnőttekben” is. Tizenkét esztendővel a forradalom után, 1978 őszén Szabó Miklós és Szalai Pál kezdeményezésére az utóbbi lakásán megindult az úgynevezett hétfői szabadegyetem, amelynek előadásaiban és vitáiban igen fontos helyet foglalt el az ’56-os tematika. A szabadegyetemen, amelynek előadói köre később kibővült (Hanák Péter, Hajdú Tibor, Vajda Mihály, Kis János, Jánossy Ferenc, Dalos György történészekkel, filozófusokkal, közgazdászokkal és másokkal), főleg fiatalok vettek részt, s a politikai rendőrség nem is mulasztotta el a résztvevőknek, az előadóknak és a magánlakások tulajdonosainak az üldözését. Ugyancsak 1978 őszén indította el a párizsi emigrációban élő Kende Péter a Magyar Füzeteket. „A szabad magyar gondolkodás archívuma” alcímet viselő, 20 kötetet megélt sorozat Magyarországra könnyen becsempészhető füzetecskéi - amelyek emigrációs és hazai szerzők írásait közölték - szintén nagy teret szenteltek ’56 elemzésének. Bibó István temetése volt az első nagy, spontán, nyilvános demonstráció ’56 szelleme mellett, 1979 májusában. Az Óbudai temetőben sok száz gyászoló előtt emlékezett meg Illyés Gyula és Kenedi János Bibó Istvánról, az 1956-os forradalom szinte jelképes jelentőségű alakjáról. A tömeg - amelyben a titkosrendőrség hallgatózó és buzgón fényképező megbízottai is jelen voltak - messze nemcsak családtagokból és barátokból, személyes tisztelőkből állt, hanem sok olyan emberből, akik éppen ’56 mellett akartak demonstrálni Bibó István temetésén való részvételükkel. 1980-ban szamizdat formájában megjelent a Bibó-emlékkönyv, amely eredetileg ajándék lett volna Bibó István 70. születésnapjára. Az emlékkönyv igen fontos dokumentuma lett az 1956-os szellem újjáélesztésének és erősödő hatásának. A vaskos kötet Bibóval kapcsolatos dokumentumok mellett 74 szerző legkülönbözőbb - de egytől egyig fontos - témájú írásait közölte. A kádárista hatalmat rendkívül aggasztotta, hogy az emlékkönyv - amelynek gépírásos formában történt elkészítését nem tudta megakadályozni - a magyar értelmiség szinte teljes színskáláját szerzői között tudhatta. Bibó ötvenhatos börtöntársai (köztük ’56-os munkástanácsi tagok), neves írók, költők, művészek, a legkülönbözőbb tudományágak kiváló és ismert képviselői, az „urbánusoktól” a polgári konzervatívokon át a „népiesekig” jegyezték saját nevükkel az illegális kiadványként, szamizdatként napvilágot látott emlékkönyvet. Egyebek közt itt jelent meg először Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójáról című, utóbb nagy nemzetközi elismerést szerzett tanulmánya. A kádári diktatúra érezte e jelenség veszélyességét, s utólag minden tőle telhetőt megtett a szerzők megfélemlítésére, illetve ennek a rendszerellenes értelmiségi „egységfrontnak” a szétválasztására, ami azonban akkor nem sikerült. Az 1980-as években a nagyrészt a csehszlovákiai és lengyelországi események hatására kialakuló magyar demokratikus ellenzék és a „régi ötvenhatosok” hamarosan egymásra találtak, ami nem kis részben Donáth Ferenc közvetítésével történt meg. 1983-ban megtervezett találkozó jött létre a Kádár-rendszerre nemet mondó fenti két csoport tagjai között Mécs Imre lakásán. A demokratikus ellenzék kezdeményezésére létrejövő szamizdat kiadványokban nagy teret kaptak az ötvenhatos forradalomról szóló írások. Az 1981-ben megindított illegális Beszélő 1983 októberében megjelent 8. számát például teljes egészében a forradalom 25. évfordulójának szentelték. Az 1956-os forradalom itthon elhallgatott történetének rekonstruálása érdekében 1981 végén Hegedűs B. András lakásán Csalog Zsolt, Kozák Gyula és Szabó Miklós csoportos interjúsorozatot kezdett a forradalom számos, többnyire börtönviselt