Beszélő, 2007. július-december (3. folyam, 12. évfolyam, 7-12. szám)
2007. szeptember / 9. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Majtényi György: Folt a kék díványon - Az uralmi elit életformája Magyarországon az 1950-es, 1960-as években I.
kesztőség Kozma-emlékszámot adott közre - 1949- ben ő szüntette meg az Új építészet című lapot, és szintén egy tollvonással felszámolta a mások mellett Kozma Lajos által alapított Új Építészet Kört. Az Orsó utca 43. sz. alatti, ugyancsak Kozma Lajos által tervezett, hatszobás épületbe 1949-ben Nagy Imre költözött a családjával.20 Forrásaink tanúsága szerint a Nagy család a villa eredeti, modernista berendezését antik darabokkal egészítette ki.21 A villákat az ötvenes években az új vezetők igényei szerint alakították át. Csapó Andor a Péter Gáborperben a következőképpen számolt be arról, miképp építtetett a főnökének kerti úszómedencét: „Ez a medence már ki volt ásva, és a betonmunkákhoz előkészítve voltak a vasvázak is. Ekkor a pártőrség parancsnoka kifogás tárgyává tette, hogy oda belátnak, és én ekkor szereztem tudomást arról, hogy ide fognak járni fürödni a felsőbb pártvezetőség tagjai is. Utasítást adtunk, hogy a föld emelkedését figyelembe véve úgy helyezzék el a medencét, hogy oda belátni ne lehessen. Ekkor azonban Péter Gábor még olyan utasítást is adott, hogy a medencét egyben fordítsuk is meg, így az egész vasvázat és a kiásott gödröt át kellett fordítani és a medence azután így épült meg.”22 Péter Gábor vallomása szerint a medencét Kádár János megirigyelte tőle, és rendelt magának egyet, holott ahogy fogalmazott: ,Anyagiakban Kádár nálam külömb (!) volt, [...] persze Kádár is szerette a szépet és jót...”23 Az új elit lakhelyeit is fegyveresek védték. E túlzott szigorúság például odavezetett, hogy amikor a Rákosi Mátyás szomszédságában lakó Kónya Lajos költőt meglátogatta idős édesapja, az őrök lábon lőtték a nagyothalló öregembert, mivel nem állt meg a felszólításukra. A Rákosi-titkársághoz címzett levelében az írószövetség elnöke a következőképpen panaszolta el az esetet: „Én az írószövetségben voltam, feleségem telefonált értem, hogy azonnal menjek haza. Mire hazaértem, már gépkocsiba ültették [Kónya Lajos apját - a szerző], hogy kórházba viszik. Nem mondták, hová, nem engedtek vele senkit kísérőnek. Én megmondtam, hogy helytelenül cselekedtek egy ilyen öreg emberrel szemben.”24 A funkcionáriusoknak nem kellett fizetniük a kiutalt villa számláit, sőt a párt még a bútorok és a festmények beszerzésében is támogatta őket.25 A berendezést külön erre a célra fenntartott központi bútorraktárakban válogathatták ki, és lakberendezőnő segédkezett nekik a megfelelő darabok kiválasztásában.26 A központi raktárakból beszerzett elegáns tárgyakkal, rekamiékkal, fésülködőtükrökkel rendezhették be a házaikat. A bútorok közül, úgy tűnik, elsősorban az antik - fényezett vagy festett - darabokat kedvelték. Hódított körükben a márványlapos bútor és az arany díszítés, s szintúgy nagy népszerűségnek örvendtek a súlyos perzsaszőnyegek és a díszes ólomkristály csillárok.27 A kor uralmi elitjébe szorosan nem tartozó, de a kedvezmények többségéből - így az általuk lefoglalt, illetőleg kezelt ingatlanokból és ingóságokból - részesülő államvédelmis tisztek közül többen az Andrássy úton vagy a környező utcákban, „munkahelyük” közvetlen közelében utaltattak ki maguknak villát vagy nagypolgári bérházi lakást. Ők így közvetve és nyilván (ön)tudatlanul a századforduló világához, lakáskultúrájához nyúltak vissza. Az ÁVH osztályvezetője, Csapó Andor28 bútorainak elkobzásakor készült jegyzőkönyv neobarokkos lakásbelsőt sejtet: a bútorok hagyományos, historizáló elrendezést mutatnak, bárminemű modernista vonás nélkül; a négy helyiségben például összesen huszonkét perzsaszőnyeg borította a padlót.29 Helyettese, Komendó János a lakberendezés kérdését huszárvágással oldotta meg: ő egy külföldre menekült bútorkereskedő Dohány utcai lakásába költözött be. Az államvédelmis tiszt lakásán lefoglalt könyvek jegyzéke azt mutatja, hogy az antik könyvespolcon sorakozó könyvek nem illettek a gondosan kialakított (ez esetben: átvett) polgári enteriőrhöz. Komendó Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei mellett még birtokolta díszkötésben Petőfi összes verseit, a Pallas Nagy Lexikonénak tizennyolc kötetét, valamint az Ember tragédiáját és huszonegy további díszes borítójú könyvet.30 Az állami kezelésbe vett „elhagyott javak” közül a nagyobb értéket képviselő festményeket, szobrokat elvileg átadták a múzeumoknak, de ezek közül is nyilván több vándorolt magánkézbe. A kor neves műgyűjtői ebben az átmeneti időszakban alapozták